Fontos esemény történt a hazai jezsuiták életében május utolsó hetében. A rend generálisa meglátogatta a magyar rendtartományt. Nemcsak a szerzetesekkel találkozott Budapesten, Arlón, Miskolcon és Marosvásárhelyen, hanem megismerkedett a munkatársakkal és a rend jótevőivel is.
– Milyen benyomásokkal és érzésekkel távozott Magyarországról?
Először is szeretném kifejezni hálámat a magam és a velem együtt kísérőként érkező általános tanácsosok (Tomasz Kot SJ és Cipriano Díaz Marcos SJ) nevében a látogatás egészének és minden találkozásnak a kiváló megszervezéséért. A program optimálisan ötvözte a jezsuitákkal, a különböző területeken dolgozó munkacsoportokkal és a nagyobb közösségekkel történt találkozókat. Attól a pillanattól kezdve, hogy magyar földre léptünk, megéltük a testvéri fogadtatás melegét, ami érezhetően a helyi rendtartományban uralkodó jó légkör gyümölcse volt, és amelyet a látogatás napjai alatt folyamatosan tapasztaltunk.
Fotók: Pásztor Péter és ifj. Janka György
– Szent Ignác utódjaként az ön felelőssége a hiteles jezsuita jelenlét biztosítása szerte a világon. A rend harmincegyedik általános elöljárójaként hogyan jellemezné a magyar jezsuita rendtartományt ebből a szempontból?
A magyarországi rendtartomány a többihez hasonlóan a Jézus Társasága egyetlen egyetemes és apostoli testének része. Fontos tudni, hogy a Jézus Társasága kezdettől fogva egyetemes testként képzelte el magát. Ez azt jelenti, hogy bárhová kapott is küldetést az egyháztól, ugyanazt a karizmát éli minden helyen és kulturális kontextusban. A Jézus Társasága nem a különböző nemzetek között szétszórt tartományok „szövetsége”, hanem egyetlen test, amely a lehető legjobb módon szervezi meg jelenlétét a világ különböző részein az emberek között. Ebben a törekvésében a rend azon van, hogy a lehető legjobban hasznosítsa a rendelkezésére álló emberi erőforrásokat.
Loyolai Ignác és társai, a Jézus Társasága alapítóinak karizmája a Szentlélek ajándéka az egyháznak. Ez a karizma a Jézus Krisztus által az egyházra bízott küldetéssel való együttműködés sajátos módja. A magyarországi jezsuita jelenlét is annak a szolgálatnak a része, amellyel a Jézus Társasága az egyház egyetemes küldetéséhez járul hozzá. Általános elöljáróként én személyesen is tenni kívánok a rend apostoli testi egységének megőrzéséért és a rend tagjainak felkészüléséért az egyház küldetésében jelentkező új kihívásokra. Ennek értelmében a Társaság egészéhez hasonlóan a magyar rendtartomány is folytonosan részese lesz annak a szerves változási folyamatnak, amely az idők jelei és a szentatya irányelvei szerint ahhoz szükséges, hogy hűségesek legyünk a küldetéshez.
– A Magyar Jezsuiták Apostoli Tervét 2024. szeptember 7-én a provincia védőszentjeinek, a kassai vértanúknak az ünnepén tette közzé András Attila SJ provinciális. Az apostoli tervet legfőbb elöljáróként ön hagyta jóvá. E terv születésének melyek a fontosabb mozgatórugói, illetve milyen pontok magasodnak ki belőle?
Az apostoli tervet az ihlette, ami a Társaság életét és küldetését a II. vatikáni zsinat óta megalapozza: az elkötelezettség. Az isteni szeretetbe vetett hit szolgálatán keresztül törekszünk együttműködni annak munkálásában, hogy Krisztusban mindenek megbékéljenek. Olyan elkötelezettség ez, amely az emberek közötti mély megértés útját járva az emberi élet minden dimenziójában az igazságosságért folytatott küzdelem felé vezet, miközben a kultúrák és a vallások közötti párbeszédet szorgalmazza.
Rájöttem, hogy Magyarország múltja és közelmúltja, a különböző etnikai csoportok jelenléte, valamint a társadalmi és kulturális különbségek mennyire jelenvalóvá teszik a megbékélés szükségességét annak minden dimenziójában. A Társaság megbékélést szolgáló küldetésének felvállalása olyan konkrét cselekvésekre ösztönöz a magyarországi rendtartományban is, amelyeket az apostoli terv vezérel. Ennek előkészítése során a szerkesztők a Jézus Társasága Egyetemes Apostoli Preferenciáit vették alapul, és a tartomány apostoli tervének kontextusába helyezték őket. A rendi irányelvek ezáltal továbbra is inspirálóan tudnak hatni arra az apostoli kreativitásra, amely a Társaság jelenlétét folyamatosan jellemezte a magyar nemzet életében a jezsuita kezdetektől az utóbbi idők átalakulásait hozó folyamatokig.
Vigasztalást találtam abban a törekvésemben is, hogy közreadhattam a Rendelkezés az anyagi javak kezeléséről (IAF) című szabálykönyvet, amely a szerzetesi szegénységnek a Jézus Társaságában érvényes alaptörvényeit tartalmazza. Ez fontos alapmű a jezsuiták és az apostoli munkában velük részt vevő munkatársak számára. A jezsuiták karizmájának szerves része a szegények és az alázatosak barátjának, Jézusnak az értelmes követése. Az IAF eszköz ahhoz, hogy megéljük ezt az életvitelünk számára kihívásokkal teli aspektust. Ez nemcsak a rendelkezésünkre álló erőforrások átláthatóbb felhasználásához vezet, hanem azoknak a lelki alapoknak a megértéséhez is, amelyek táplálják kapcsolatunkat az Úr Jézussal és életmódjával.
– A magyar jezsuiták szolgálatának sok helyszínén, itthon és Erdélyben is megfordult látogatása során. Milyen területeken láthatta működés közben az apostoli tervben megfogalmazott prioritásokat?
Olyan tartományt találtam, amely jól integrálódott a helyi egyházba, magával ragadó apostoli szellemmel és a sokszínű munkák jó egyensúlyával. Pozitív benyomást tett rám a „klasszikusabb” művek, például a miskolci iskola és a budapesti belváros épületeiben koncentrálódó apostoli közösség vitalitása, amely magában foglalja egy nagy forgalmú templom lelkipásztori szolgálatát, a menekültek szolgálatát (JMSZ), a rászorulókra fordított szükséges figyelmet az Oázis szolgálatán keresztül, valamint különféle társadalmi és egyházi hatású kiadványokat.
Külön említést érdemel az ifjúsági és a hivatások előmozdítását szolgáló munka. A rendtartomány apostoli munkájának egyik legfontosabb értéke a fiatalok jelenléte a liturgikus ünnepeken, fórumokon és konferenciákon, valamint az önkéntes szolgálat. A több városban is kiépített egyetemi szakkollégiumoknak szentelt figyelem innovatív apostolkodás, amelynek hatalmas hatása van, és nagyon összhangban van a Társaság karizmájával.
Az arlói kreatív apostoli jelenlét meglátogatása felüdülést jelentett. Ez az egyházi tér lehetővé teszi a hasonló hitet valló és az igazságos élet utáni vágyat tápláló kultúrák találkozását. Inspiráló, ami nap mint nap megvalósul itt, különösen a fiatalok oktatásához való hozzájárulás, valamint a sport, a zene és a testvéri együttélés révén. A szerzetesnők, világi nők, férfiak és jezsuiták részvétele a projektben az együtt haladó közösség, az egyház megjelenítője.
– A jezsuiták mellett munkatársként és támogatóként sokan vállalnak feladatot, és ezzel lehetővé teszik, hogy a sokszínű szolgálatokat el tudjuk látni. Kikkel sikerült találkoznia?
A számos világi, szerzetes és a jezsuiták közötti együttműködés a tartomány nagy értéke, amely lehetővé teszi a rend apostoli hatásának kiterjesztését. Megfelelő szakmai képzettséggel és apostoli felelősséggel rendelkező világiak és szerzetesek segítik a Társaság karizmájának működését, ami lehetővé teszi számukra, hogy akár vezetői felelősséget is vállaljanak az apostoli munkában. A tartományban használt „munkatársak” kifejezés ezt a harmóniát fejezi ki a küldetésben. A különböző életállapotú és hivatású munkatársak szolgálatát ugyanaz a karizma élteti.
A jótevőkkel való kapcsolat egy másik létfontosságú szempont, és a Társaság hosszú hagyományának része. Több száz ember támogatja a tartomány apostoli munkáját. Az, hogy évente legalább egyszer a jezsuiták összehívják őket, hogy beszámoljanak nekik az adományok felhasználásáról, az apostoli munka előrehaladásáról és nehézségeiről, kiváló alkalom arra, hogy kifejezzék hálájukat az adakozók nagylelkűségéért, és megerősítsék a közös identitást, amely értelmet ad a különböző apostoli munkákban nyújtott támogatásoknak.
– Az egyházban kapott küldetés és a támogatók lelkesedése továbblépésre és fejlődésre sarkall. Melyek a magyar rendtartomány számára aktuális irányok és kihívások?
A fentiekben elhangzottak alapján láthatjuk a rendtartomány előtt álló főbb kihívásokat. Először is fontos feladat az egyház küldetésében a Társaság karizmája szerinti munkatársak képzése. Ők a ránk bízott apostoli munkában részt vevő jezsuiták, szerzetes nővérek és világiak. A tartomány apostoli jövője szempontjából kulcsfontosságú a képzésük, valamint a kísérésük emberi és keresztény érésük útján, sajátos életállapotuk és hivatásuk szerint. Összetett és izgalmas kihívás egy olyan apostoli testület építése, amely felhasználja az emberek, kultúrák, korok, képzettségek, életállapotok stb. sokféleségét, és engedi, hogy a közös megkülönböztetésen keresztül a Szentlélek vezesse.
Másodszor a jezsuitáknak képzést kell kapniuk arra, hogy egészében felvállalják rendtartományuk és egyéni küldetésük apostoli felelősségét, teljes mértékben együttműködve a küldetésben lévő társaikkal. Mindannyiuknak közösen kell felelősséget érezniük az egész apostoli munkáért, vagyis minden dimenzióját együtt kell megvalósítaniuk a fent említett perspektívából, egy olyan test részeként, amely túlmutat az egyes apostoli munkákon és tartományokon.
Ez azt jelenti, hogy a fiatal jezsuiták képzését hosszú távú jövőképpel kell megtervezni, hogy felkészültek legyenek a felelősségvállalásra a különböző apostoli területeken. A jezsuitáknak növekedniük kell a karizma megértésében, mélyíteniük kell lelki tapasztalataikat Istennel való kapcsolatukban, és fejleszteniük kell intellektuális képességeiket a teológia, valamint a tudományos és társadalmi gondolkodás, az adminisztráció és az apostoli döntéshozatalhoz szükséges ítélőképesség számos más területén.
Harmadszor az intellektuális apostolkodás területén helyénvalónak tűnik a Faludi Ferenc Akadémia kiegészítése a társadalomtudományok, a közgazdaságtan és a politikatudomány területén végzett kutatással és ismeretterjesztéssel. Ezért szükséges, hogy jól képzett jezsuiták és munkatársak legyenek ezeken a területeken is. Ily módon aktívan részt vehetünk a polgári életben, kapcsolatokat építhetünk ki a civil társadalommal, befolyásolhatjuk a közvéleményt, előre láthatjuk a belső politikai fejleményeket, kapcsolatokat tarthatunk fenn az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel. Ez olyan világ, amely példátlan korszakos változást él át, és küldetésünk részt venni benne, a kiengesztelődést és az igazságosság küldetését szolgálva.
Végül pedig összetett kihívás a tartományon belüli kommunikáció javítása, akárcsak az együttműködőkkel, az egyetemes Társasággal, az egyházzal, illetve a társadalmi intézményekkel való kapcsolat fejlesztése. Mindannyian felismerjük a kommunikáció központi szerepét az átalakuló világban. Jézus evangéliuma, az örömhír az az üzenet, amelyet közvetíteni szeretnénk. Ennek megvalósításához meg kell élnünk az örömhírt, folyamatosan fejlődve a megértésében és továbbadásában. Ezért szükséges a tartományon belüli kommunikáció, minden munkában és közösségben. A kommunikáció minőségének és mélységének javítása segít megszilárdítani az egységes apostoli testet.
A Jézus Társasága azért született, hogy az egyház részeként „segítsen a lelkeken”. Az egyházi karizmák a Szentlélek ajándékai, amelyek gazdagítják Krisztus testét. Életünkben és küldetésünkben állandó kihívás, hogy ápoljuk kapcsolatainkat a helyi egyházzal, a hierarchiával és Isten népének tagjaival, különösen a szerzetesi életet élőkkel.
– Nem mindennapi embert vesztettünk el Ferenc pápa halálával, s ezzel fontos fejezet zárult le a jezsuiták és az egyház kapcsolatának történetében. Mit jelentett ez az időszak a jezsuita rend számára?
A Jézus Társasága karizmája magában foglalja az egyház iránti teljes rendelkezésre állást, amely a szentatyával való különleges kapcsolatban fejeződik ki, akitől küldetésünket kapjuk. Nemcsak valamennyi jezsuita áll a pápa rendelkezésére, hanem a Társaság teste is készen áll arra, hogy kövesse a szentatya utasításait, és elfogadja tőle, akárhová küld minket. Ez a rendelkezésre állás azért lehetséges, mert a Társaságon belül harmónia van az egyházzal és azokkal, akiknek a felelőssége, hogy a keresztre feszített és feltámadt Úr megváltó küldetésének egyetemes szemléletéből kiindulva gondoskodjanak az egyház egységéről.
Az egyházzal való együttérzés kifejezi a Társaság karizmájának és testének mély kapcsolatát Krisztus Jegyesével, amelyre a Szentlélek vezetésével a Megváltó küldetésének folytatását bízták a történelemben. A pápa iránti engedelmesség a misszió tekintetében azonban nemcsak apostoli cselekedetek végrehajtását jelenti, hanem azt is, hogy ezeket Isten akarataként fogjuk fel, amit azok erősítenek meg, akik ezt a tekintélyt birtokolják az egyházban.
A 2019–2029-es rendi Egyetemes Apostoli Preferenciák megszületése is jó példája annak, hogyan fogadja el a Jézus Társasága a szentatya küldetését. Ferenc pápa ugyanis nemcsak hogy aktívan részt vett a preferenciák megfogalmazásának mérlegelésében, hanem annak érdekében, hogy a Társaság ezzel a sajátos apostoli formával hozzájárulhasson az egyház küldetéséhez, megerősítette és a Társaság küldetésévé is alakította őket.
– Új fejezet kezdődik most egyházunkban, és a remény évében mindannyian Szent Péter következő utódjára tekintünk. Mik a remény jelei a Jézus Társasága számára XIV. Leó pápa megválasztása után?
Ismertem Robert Francis Prevost bíborost, és kapcsolatban álltam vele, mióta 2023 áprilisában átvette a Püspöki Dikasztérium prefektusi posztját. A Püspöki Szinódus szinodalitással foglalkozó közgyűlésének két ülése a gyakori kapcsolatfelvétel és beszélgetés pillanatait hozta el számunkra. Biztos vagyok benne, hogy jól ismeri és érti a Jézus Társasága karizmáját, és elérhetővé teszi Isten népének szolgálatára szerte a világon, valamint hogy hozzájárul a kiengesztelődés és az igazságosság folyamatához, amely tartós békéhez vezet.
– Felgyorsult változásokat megtapasztaló világban élünk, ami azt is jelenti, hogy nehéz a jövőbe tekintve kiszámíthatóságot jósolni. Mégis, ön szerint hol találhatjuk majd a Jézus Társaságát a következő évtizedekben?
A korszakalkotó, nemcsak gyors, de mélyreható változások közepette, amelyeket átélünk, merészség lenne megrajzolni a Jézus Társasága jövőképét, de kétségtelenül igyekszik majd – a saját karizmájához való kreatív hűségével – válaszolni az egyház küldetésének apostoli szükségleteire, amelyek ugyanazok maradnak: az emberi élet minden szegletében hirdetni a kiengesztelődést Krisztusban.
Annak érdekében, hogy egy új világ követelményeivel szembesülve felkészüljenek a válaszadásra, a jezsuiták és munkatársaik arra hivatottak, hogy őszintén éljék meg a Jézus Társasága alkotmányának X. részét, amely az apostoli test növekedésének fenntartásával és elősegítésével foglalkozik. A kulcsok ennek olvasásához: Isten szerető kezdeményezésének felismerése a Társaság létrejöttében, a teljes reménynek egyedül Istenbe helyezése, valamint az Istenhez való közelség a személyes és közösségi lelki élet révén. Ez a magatartás az, amely fenntartja bennünk a Szentlélek működésére való érzékenység növekedését a történelemben és az idők jeleinek megkülönböztető értelmű olvasását.
A 2016 októberében generálissá választott Alberto Sosa Abascal SJ 1948-ban született Venezuelában. 1966-ban lépett be a Jézus Társaságába, 1977-ben szentelték pappá, és élete jelentős részében az oktatás és a politikatudományi kutatás területén dolgozott. 2014 óta él Rómában, ahol generálissá választásáig a római házak és a jezsuiták által vezetett központi intézmények felügyeletével bízták meg.
