Sokan érezzük úgy, hogy a nyári szünet az év különleges időszaka. Egyszerre lehet feltöltő és kimerítő, amelyet várva várunk, majd néha inkább a végét várjuk. A nyaralás lehet rémálom vagy álmaink beteljesülése. Megoldani való új feladatok vagy kikapcsolódás, kellemes időjárás vagy hőguta? Néha döntés kérdése is, hogyan viszonyulunk a nyárhoz.
Valljuk be, nem könnyű megszervezni a nyári időszakot. Ha gyermekeink vannak, nehéz megoldani, hogy mindig legyen velük otthon valaki, s így a szülők szabadsága kétfelé oszlik, alig van olyan alkalom, hogy együtt van a család. Vágyunk a kikapcsolódásra, a mindennapok megszokott rendjéből való kiszakadásra, a pihenésre, és a nyaralás mindezzel kecsegtet. Egy utazás valóban kiemel minket bejáratott rendszerünkből, és sok szempontból új helyzet elé állít. A környezetváltozás az első néhány napban inkább megterhelő, majd élvezni kezdjük, és feltöltődünk. Azonban kutatások szerint a hétköznapokba visszatérve gyakran követi ezt a felfokozott, izgalmas életállapotot érzelmi mélyrepülés, és a nehezen megtöltött tartályok újra kiürülnek. Mi lehet erre a megoldás? Kétféle utat is megpróbálhatunk. Az egyik elmélet szerint a hosszú nyaralás, kikapcsolódás a célravezető. Ha sikerül egyben nyaralni négy-öt hetet, az már elegendő, hogy kialakuljon egy új, ismét természetesebbnek tűnő életrend, amelynek elemei szinte észrevétlenül beépülnek, és táplálják a lelkünket. A másik lehetőség, ha időről időre kisebb utakat teszünk. Az kevesebb készülést igényel, és hasonlóan élménygazdag lehet. A legjobb, ha megtaláljuk
a nekünk legmegfelelőbb módot, és merünk kísérletezni, ha úgy érezzük, hogy valami változás kellene. A mi családunkban nem egyszerű összehangolni az igényeket.
Hála Istennek, van közös nyaralás, de a sok megszívlelendő szempont között nehéz lavírozni. Legyen rövid, de menjünk messzire, legyen víz és kulturális élet, természetjárási lehetőség, újdonság, gyereknek is élvezhető, a pénztárcánkba is férjen bele, főzés, szállás – csak győzzük átgondolni.
Forrás: iStock
Eszembe jutnak a régi, gyerekkori nyarak. A legfontosabb élményem a teljes időtlenség. Emlékszünk rá? Amikor a reggeltől estig tartó idő végtelennek tűnik, a napsütés csillog a faleveleken, és bujkálunk, bunkizunk, olvasunk, heverészünk, futkosunk, felfedezünk. Felnőttként erre is tudatosan kell időt szánni, a csuda vigye el, de megéri! Még kisgyerekekkel is megoldható, ha nagyon igyekszünk. Ha előre elkészítjük az ebédet, és kimegyünk egy erdei mezőre, a gyerekek valószínűleg feltalálják magukat, és ha nem is egy egész napig, de fél órára elmerülhetünk az időtlenségben. Ha olyan szerencsénk van, hogy valaki áldott lélek biztosít egy szabad fél napot, ne csak arra fordítsunk időt, hogy utolérjük magunkat a házimunkával, hanem bátran gondoskodjunk belső rendeződésünkről is.
Vannak, akik örömmel magukévá teszik az otthon nyaralás (staycation) egyre divatosabb lehetőségét. Eszerint a leginkább költségkímélő nyaralási módszer, ha nem megyünk sehová, hanem odahaza töltjük a szabadságot, s otthonunkat szállásunkként használva töltődünk fel. El tudom képzelni, hogy ez tényleg beválhat. A leggyakrabban saját otthonunk a leeresztés és a házimunka helyszíne, de miért ne tekinthetnénk rá úgy egy hétig, mintha turistaként érkeztünk volna oda, kíváncsi örömmel fedezve fel a lehetőségeket és a környék kincseit. Fontos, hogy tudatosan kikapcsolódni vágyjunk ezeken a napokon, és ne az összepárosítandó, évek óta ide-oda rakosgatott zoknik kupaca vigye a prímet. Tervezzük meg, milyen izgalmas és vidám dolgokat csinálunk majd. Segíthet az is, ha kitalálunk valamilyen tematikát, mintha táborban lennénk, például mindennap jöjjön elő a madármotívum: hallgassunk madárdalt, figyeljük meg a madarakat, ugráljunk, mintha szárnyunk lenne, együnk kukac alakú gumicukrot stb. Kényeztessük magunkat könnyen elkészíthető vagy előre elkészített, fagyasztott ételekkel, de persze rendelhetünk is, ha szeretnénk. A békés reggelire általában nincs idő a rohanós munkanapokon, így most itt az ideje a lazulós, egész délelőtt elhúzódó reggeliknek. A svédasztalos, szépséges és finom reggeli megalapozza a nyugis napot. Készítsünk elő hideg, jégkockás szörpöt, jeges teát. A kisgyerekek számára bőven elegendő kétnaponta valami szervezett program, egyébként az említett időnélküliség a legkímélőbb számukra, különösen, ha ez a természetben történhet. Elképesztő, mennyire megnyugtató számukra a természet közelsége. És tulajdonképpen a felnőttek számára is. Segíthetünk magunknak a lassításban és kikapcsolódásban azzal, ha tudatosan félretesszük a telefont, lehetőleg nem kapcsoljuk be a számítógépet (csak ha éppen olyan programot terveztünk). Az örömérzést visszaidézhetjük, ha a digitálisan tárolt képeken kívül készítünk valami naplóféleséget, tablót, amely segít megőrizni a szép pillanatokat.
Érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan kapcsolódtak ki eleink. A paraszti munka a nyári időben igencsak feszített volt, az aratási munkák miatt kora hajnalban vagy még éjszaka felkeltek, és egészen a nap leszálltáig dolgoztak – látástól vakulásig. Az év rendjébe azonban szervesen illeszkedtek a különböző szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek. A hagyományos életben leginkább a rövidebb, néhány órás, gyakran munkával egybekötött és a társas kapcsolatokat erősítő alkalmakat kedvelték. Teljesen más életformát kínáltak a szakrális alkalmak, az Úr hetente valóban megszentelt napja, a hagyományos dologtiltó napok, a búcsúk, szentek emléknapjai. Sőt, még a többnapos kaland is megvalósulhatott búcsújárás esetén, amikor keresztenként zarándokolt a közösség az ünnepi szentmisére. Gyakran mentek át egymáshoz szomszédolni a hétvégén, ilyenkor nemek szerint elkülönülve a férfiak kártyáztak, iszogattak, az asszonyok kézimunkáztak, beszélgettek. A legények és leányok farsangkor táncos mulatságot tartottak vasárnaponként, de a böjtben is lehetett játszani, labdázni, bigézni, mancsozni, lányoknak karikázót táncolni.
A téli időszakban a közösen végzett munkák, a kukoricafosztás, tollfosztás és leginkább a fonó jelentett derűs órákat a fiatalok számára. Szombatonként szét lehetett tolni a guzsalyokat, és még inkább a játéké, táncé lehetett a főszerep. Ugyanakkor nem csak a fiatalok számára volt örömteli a fonóka. A különböző korosztályok külön-külön fonót rendeztek maguknak, és a többgyermekes anyák számára is élvezetes volt egy-egy beszélgetéssel, munkával töltött este. A férfiakat sem kellett félteni, ha arról volt szó, hogy egy kis kikapcsolódásra van szükségük a család gondja-baja és a sok munka közepette. Számos helyen szokásban volt, hogy nyáridőben a férfiak összegyűltek az istállóban, és ott tüzelgettek, beszélgettek, „tanyáztak”, és természetesen vigyáztak az állatokra. A csendes üldögélés evés után teljesen általános volt, az ünnepi napokon a háziasszonynak nem is volt szabad felkelnie az asztaltól. Ezt a szokást különféle hiedelemháttérrel magyarázták, de a lényeg az, hogy ilyenkor ő is pihenhetett egy kicsit. Karácsonykor az ünnepet megelőző este kártyázni illett, s fogadni a köszöntőket. Húsvétkor a locsolkodás után a fiúk kimentek a határba a frissen kapott hímes tojásokkal játszani.
A szórakozás, kikapcsolódás közösségi tevékenység volt. Nem volt jellemző, hogy valaki magányosan töltse az idejét, bár az egyéni élet aktuális fájdalmát ki lehetett énekelni a földre menet, vagy akár elfurulyázni, kitáncolni magukból. Különösen vallási ünnepekhez kapcsolódtak olyan alkalmak, amelyek során mindenki a saját lelkébe tekinthetett, ha társak jelenlétében is. Volt, ahol húsvét éjszakájához, máshol pünkösdhöz, Kisboldogasszony napjához vagy más időponthoz kapcsolódóan kint éjszakáztak a szabad ég alatt, s virrasztva várták, figyelték a napfelkeltét. A hiedelem szerint a napban ilyenkor különböző alakok, formák jelenhettek meg, ami csodás élményt nyújtott a jelenlévőknek, akik ezt követően énekelve, Istent dicsőítve tértek vissza a faluba a nagymisére.
A mindennapok menetéből való kiszakadás olyan emberi szükséglet, amelyet minden kultúra ismer, és a megfelelő mértékben alkalmaz. Fontos, hogy a mai életben is megtaláljuk a helyét.
