Mit tud egy olyan tábor, ahonnan a gyerekek nem akarnak hazamenni, és utána pár napig mintha nem is e világban léteznének? Hat nyári nap hosszabb távon is kihathat az életünkre? A „lelki napok” elnevezés tényleg azt takarja, hogy a Szentjánosbogárban a puszta szórakoztatáson túl valami többet is kaphat a fiatal? Isten és az embertárs képes megérinteni a lelkét? Fel-felvillanó emlékképekkel tudom elmesélni, én hogyan éltem meg mindezt hosszú éveken keresztül.
1998, Szigethalom. Az első „ottalvós” táborom. Nem is akármilyen, rögtön családoknál, de erről majd később. Ami megragadott, az a közösség ereje. Sokszor az egész tábor együtt játszik, egymásra figyelve, mindenkit elfogadva, dinamikus lüktetéssel. A játékokból kiesni soha nem lehet. Vesztes nincs, legfeljebb hátrébb ülsz az elnök-titkár-jegyző sorrendjében, de ugyanúgy ott vagy, a játék veled együtt megy tovább. Sokszor kell a másik szemébe nézni, figyelni, mit árul el magáról, ő a kapu, aki kiengedi a körben állót? Rád kacsint, te futhatsz azért, hogy a párja legyél?
A csoporttagok lassan a testvéreimmé válnak a hét során. Hiszen az életkor szerint összeállított csoportokban könnyen megértjük egymást, a két csoportvezető pedig figyel arra, hogy mindenki szóhoz jusson: megtanuljunk csendben maradni és megnyílni. Hiába csak hat nap a tábor, sokszor mély barátságok szövődnek, amelyek felnőttkorunkban is kitartanak.
Fotók: szentjanosbogar.hu
1999, Nagykovácsi. A befogadó család. Fiatalok, sok gyermekük van, mégis többünket vendégül látnak erre az öt éjszakára. Este élménybeszámoló, reggel álombeszámoló – jé, az álmokra figyelni is lehet? Kíváncsiak arra is, én mit éltem meg napközben. Ez a család mindig együtt étkezik?
Később, más táborokban, más helyzetben lévő családokkal vagy épp idősekkel ugyanúgy megtapasztalhatom a befogadó szeretetet. A helyiek, akik erre a pár napra szállást és étkezést biztosítanak a gyerekeknek, a legnagyobb figyelemmel kezelik őket, sokszor úgy emlegetik egymás között a faluban a vendégeiket, hogy „a gyerekeim”. Büszkék rájuk, amikor fellépnek a színdarabban vagy az irodalmi-zenei esten. A csoportvezetők persze mindig megkérdezik, ki hogyan érzi magát a táborban és a szálláson, így a táborozók teljes biztonságban érezhetik magukat.
2001, Varsány. A természeti és a természetfeletti harmóniája bennünk. Ez a tábor témája, tulajdonképpen bevezetést kapunk a szemlélődésbe, Szent Ignác lelkiségébe. Számomra alapvető hitélmény, Istennel való kapcsolatom innentől rohamosan fejlődik.
Minden tábori téma az önismeret, közösség, istenkapcsolat hármasára épül, a cél mindebben fejlődni, tágítani az ég felé vezető ösvényt. Ízleljük meg a transzcendenst, lássunk túl az anyagi világon, leljünk otthonra Istenben.
2004, Kaposszekcső. A Szentjánosbogár egyik különlegessége, hogy a lelki napokon az elejétől a végégig a befogadó szeretetre épít. A település az otthonaiba fogad minket, a csoporton belül meghallgatjuk és elfogadjuk egymást, a misszió során pedig Jézus örömhírét és meghívását tolmácsoljuk. A tábor egyik délutánján az összes fiatal felkerekedik, hogy kettesével bejárja a falut, és meghívókat osszon szét a helyieknek a másnapi közös szentmisére. Ezen aztán többen tanúságot is teszünk a hitünkről: elmondjuk, miért szeretünk ezekbe a táborokba járni, de arról is beszélünk, hogy mit jelent nekünk Isten.
A befogadás azt is jelenti, hogy sérült társainkat is szeretettel vesszük körül. Számomra az értelmi fogyatékkal élőkkel való egyik első kapcsolódás helyszíne is a bogártábor, amikor közös csoportba és szállásra kerülhettem Dórival, az örök gyermekkel. Mi, ma már neurotipikusnak mondott nagykamaszok az ő őszinte, lelkes és gyermeki személye révén tapasztalhattuk meg, hogy a világból nem mindenki úgy és azt érzékeli, amit mi. Dóri sohasem tévedett abban a játékban, amelyben csak a szem mondhat igazat. Az arcunk hazudhat. Mintha ki tudta volna olvasni az ember igazi valóját. Az ő személye is Jézust hozta el a táborba.
Vezetések sora. Először egyetemistaként, majd házasként. A táborba ekkor már elkísér a férjem is a gyerekeinkkel. Az évek során a nagyok belenőnek a gyerektábor korosztályába, persze soha nem az anyjuk csoportjába kerülnek, így lesz közös, de már saját bogárélményük is. Vezetőtársaimmal nemcsak a gyerekekre hangolódást tanuljuk, de egymásra is figyelünk, talán úgy támogatjuk egymást, mint a kettesével vándorútra küldött tanítványok.
Csodálatos azt látni, hogy évről évre rengeteg fiatal áldozza nyarának egy hetét önkéntesként egy csoportnyi gyerek „lámpásának fényesítésére”, hogy a hit, a remény és a szeretet fénye elkísérje őket a következő év során. Úgy gondolom, ez a felelős gondoskodás arra is felkészíti csoportvezetőinket, hogy egykor majd a saját családjukban is hordozzák a krisztusi szeretet fényét.
Családos lelki napok – főként Miskolcon, a Jezsuban. Pihenés, kapcsolódás, témázás, házaspáros énidő, családi vetélkedő… A folyamatosság ünneplése. Hiszen azokkal nézitek egymás gyerekeinek felnövését, akikkel húsz-huszonöt évvel ezelőtt táboroztatok együtt. Mostanra a legnagyobbak már belenőttek a gyermekeknek szóló és az ifjúsági lelki napok korosztályába, és helyettetek élik át azt a csodát, amelyben annak idején nektek is részetek volt a Főbogárnak, Jézus Krisztusnak hála. Így mondhatjuk évről évre e pár nap alatt: „Uram, jó nekünk itt lennünk” (Mt 17,4).
Az ifjabb generáció nevében Paszternák Emma, tizennégy éves kisbogár nyilatkozott arról, hogy neki mit jelent a Szentjánosbogár közösség:
„Azért szeretek a Bogárban lenni, mert egy nagyon nyitott és barátságos közösség, ahol mindig jól érzem magam, és rengeteg jó élményt gyűjtök.”
A Szentjánosbogár lelki napokat a rendszerváltás környékén dunakeszi szülők kezdeményezték. Azóta minden évben megrendezik, nyolcvan–százhúsz gyerek és húsz–harminc család táborozik egy évben az ország azon pontjain, ahová a települések meghívják őket. Az internet térhódítása előtt sokáig A Szív újság adott helyet a Szentjánosbogár-klubrovatnak, a levelezős versenyen akár táborozást is lehetett nyerni, s a lap volt az évközi lelkiségi kapcsolattartás legfontosabb eszköze. (A táborok – bár a maguk nemében egyedülálló rendszer szerint épülnek fel – természetesen megfelelnek a mindenkori hatályos jogszabályoknak, a gyermekekkel kapcsolatba kerülő önkénteseket az egyesület és a helyi szervezők szigorú szempontok alapján választják ki.)
