„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.
Állati szenvedéllyel
Vendégségben Halász Árpád állatkoordinátornál
Ökolelkiség jezsuita módra
Körkép a teremtésvédelem gyakorlati megvalósításáról
Áhítattal csodálni
Gyermekeink és a természet
Az istenkeresést nem lehet feladni
Mátray László színművész testről, lélekről, földről, zöldről
A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása
Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal
Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban
Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban
Báder Petra
