„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.

Az istenkeresést nem lehet feladni
Mátray László színművész testről, lélekről, földről, zöldről

A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása

Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal

Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban

Leó pápa, a remény embere
Robert Francis Prevost és a perui válságok

Távoli vidékek vonzásában
Interjú Berg Judit írónővel

A Szív szentje
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”
Báder Petra