Hosszan várjuk a laboratóriumi elfoglaltsága miatt későbbre ígérkezett, mikrobiológus orvos Évát, de nem tétlenül: Antal körbevezet az újfehértói görögkatolikus birodalmon – a parókiakerten, a gyönyörűen felújított templomon át a bölcsőde és az óvoda mellett elhaladva az iskoláig. Amerre csak szolgált, épített, felújított, de őszinte szerénységgel hárítja dicséreteinket. „Van némi érzékem hozzá, és mindig megkaptam a kellő támogatást” – mondja, és mi már sejtjük, hogy apaként, parókusként is „másra fogja hárítani a felelősséget” mindenért, amire büszke lehet. Amire büszkék és amiért hálásak lehetnek a feleségével.
Continue reading „„Éva mindig nagyon szerette, hogy pap vagyok””
