Téma: misszió

Gájer László

Misszió vagy semmi

Kétezer éve minden korban igaz a tény, hogy Jézus igazságának ismeretében egyetlen lehetőségünk marad, ez pedig a misszió. Nincs B opció. Ő vagy az, akinek mondta magát, és akkor ennek híre lángra lobbantja a búzamezőket, vagy nem hiszünk neki, és akkor haza kell mennünk, mert valamiféle kultúrtermékkel tovább házalni nincs igazán értelme. Tovább olvasom „Misszió vagy semmi” →

Tornya Erika RSCJ

Gyógyító kapcsolatok

Helga Auer RSCJ osztrák Sacré Cœur-nővér, Bécsben él. A hatvanas évek végén fejezte be tanulmányait, és négy évig egy gyógyszertárban dolgozott, majd fiatal önkéntesként Brazíliába utazott, hogy részt vegyen egy missziós projektben. Három évvel később csatlakozott a Szent Szív Társasághoz. Noviciátusa első évének elején súlyos autóbalesetet szenvedett, ami miatt több műtétre is vissza kellett térnie Bécsbe. 1988 és 2005 között pasztorálpszichológusként dolgozott Ausztriában, és Peruban tanított a limai UNIFÉ Egyetemen, ahol a humanisztikus pszichológiáról szóló tankönyvet és számos rövidebb kézikönyvet adott ki. A felszabadítás teológiájáról, a perui egyházról és általában latin-amerikai tapasztalatairól beszélgettünk vele. Tovább olvasom „Gyógyító kapcsolatok” →

Szokol Réka

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok

Paititi, az inkák utolsó menedéke, az elveszett város, ahol a legendák szerint hegyekben áll az arany és az ezüst, ahol fennmaradtak az egykor hatalmas birodalom kulturális, szellemi kincsei, hiszen eddig még senki sem fedezte fel vagy fosztotta ki templomait – ez a név aktakukac történészek és merész kalandorok szívét egyaránt megdobogtatja. Létezéséről sokáig nem volt hiteles írásos bizonyíték, ám a XX. század végén és a XXI. század elején három olyan dokumentum is felbukkant, amely arra utal, hogy talán nem csak a képzelet szülte égbe törő falait és lélegzetelállító pompáját. Mindhárom irat a jezsuitáktól származik. Tovább olvasom „Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok” →

Szokol Réka

„Valahogy keleti lettem”

A „solti halálmozi” néven is elhíresült tűzeset a hazai tűzoltóság-történet egyik legsúlyosabb olyan tragédiája, amely filmvetítés során következett be. Heten veszítették életüket benne, és több mint harmincan megsebesültek. Az országosan is nagy port kavaró esemény után rendelkeztek arról a honatyák, hogy a vetítőgépet mindig külön helyiségben kell működtetni a mozizás ideje alatt, mert a katasztrófa egyik legsúlyosabb oka a rendkívül gyúlékony cellulóz filmszalag és a szikrázásra hajlamos vetítőgép, valamint a nézőközönség egyazon teremben való elhelyezése volt. Tovább olvasom „„Valahogy keleti lettem”” →