Gájer László

Misszió vagy semmi

Kétezer éve minden korban igaz a tény, hogy Jézus igazságának ismeretében egyetlen lehetőségünk marad, ez pedig a misszió. Nincs B opció. Ő vagy az, akinek mondta magát, és akkor ennek híre lángra lobbantja a búzamezőket, vagy nem hiszünk neki, és akkor haza kell mennünk, mert valamiféle kultúrtermékkel tovább házalni nincs igazán értelme. Tovább olvasom „Misszió vagy semmi”

Tornya Erika RSCJ

Gyógyító kapcsolatok

Helga Auer RSCJ osztrák Sacré Cœur-nővér, Bécsben él. A hatvanas évek végén fejezte be tanulmányait, és négy évig egy gyógyszertárban dolgozott, majd fiatal önkéntesként Brazíliába utazott, hogy részt vegyen egy missziós projektben. Három évvel később csatlakozott a Szent Szív Társasághoz. Noviciátusa első évének elején súlyos autóbalesetet szenvedett, ami miatt több műtétre is vissza kellett térnie Bécsbe. 1988 és 2005 között pasztorálpszichológusként dolgozott Ausztriában, és Peruban tanított a limai UNIFÉ Egyetemen, ahol a humanisztikus pszichológiáról szóló tankönyvet és számos rövidebb kézikönyvet adott ki. A felszabadítás teológiájáról, a perui egyházról és általában latin-amerikai tapasztalatairól beszélgettünk vele. Tovább olvasom „Gyógyító kapcsolatok”

Szokol Réka

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok

Paititi, az inkák utolsó menedéke, az elveszett város, ahol a legendák szerint hegyekben áll az arany és az ezüst, ahol fennmaradtak az egykor hatalmas birodalom kulturális, szellemi kincsei, hiszen eddig még senki sem fedezte fel vagy fosztotta ki templomait – ez a név aktakukac történészek és merész kalandorok szívét egyaránt megdobogtatja. Létezéséről sokáig nem volt hiteles írásos bizonyíték, ám a XX. század végén és a XXI. század elején három olyan dokumentum is felbukkant, amely arra utal, hogy talán nem csak a képzelet szülte égbe törő falait és lélegzetelállító pompáját. Mindhárom irat a jezsuitáktól származik. Tovább olvasom „Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok”

Szokol Réka

„Valahogy keleti lettem”

A „solti halálmozi” néven is elhíresült tűzeset a hazai tűzoltóság-történet egyik legsúlyosabb olyan tragédiája, amely filmvetítés során következett be. Heten veszítették életüket benne, és több mint harmincan megsebesültek. Az országosan is nagy port kavaró esemény után rendelkeztek arról a honatyák, hogy a vetítőgépet mindig külön helyiségben kell működtetni a mozizás ideje alatt, mert a katasztrófa egyik legsúlyosabb oka a rendkívül gyúlékony cellulóz filmszalag és a szikrázásra hajlamos vetítőgép, valamint a nézőközönség egyazon teremben való elhelyezése volt. Tovább olvasom „„Valahogy keleti lettem””