XIV. Leó pápa Archívum – Jezsuita Kiadó

Spanyol jezsuita testvérkiadónk, a Grupo Loyola liturgikus naptárait, szentíráskiadásait és egy sor más kiadványát egy apró termetű, mindig jókedvű kolléga gondozza. Perui származású, és történetesen ugyanazon a plébánián nőtt fel, ahol XIV. Leó pápa még ágostonos misszionárius korában lelkipásztorkodott. Armandót – ahogy ő szólítja – Robert atya eskette, a gyermekeit ő keresztelte, és legutóbb tavaly szentelte meg valladolidi házukat. Barátok. Mindez akkor lett széles körben ismert és került új megvilágításba, amikor az új pápát megválasztották. Robert Prevost perui éveinek kontextusát és alighanem pápaságát is meghatározó jellemvonásait testvérfolyóiratunk, a Mensajero számára vetette papírra a szerző. Tovább olvasom „Leó pápa, a remény embere” →

Az első jeruzsálemi zsinat óta az egyház örökös feladata az egység ápolása, ahogy az Úr kérte követői számára az utolsó vacsorán, „hogy egy legyenek” (vö. Jn 17,21). Ez a jézusi kérés nem egy a sok közül, hanem az „ő órájának” a gyümölcse. Éretten mondja ki az utolsó vacsora termében, a lábmosás és a szeretetparancs meghagyása után. Megható és felülmúlhatatlan pillanat, hisz a Szentháromság imádkozik: Jézus a Lélekben övéi előtt bizalommal fohászkodni kezd: „Atyám, amint te bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). Az egység, amelyet Jézus óhajt, a Trinitas misztériuma. Isten műve. Szorosabban véve ezt az egységet nem mi „csináljuk”, csak hagyjuk, hogy megtörténjék bennünk: a Lélek fon egybe bennünket. Megrendítő élmény, amikor egy ütemre ver a Teremtő és a teremtmény, a Megváltó és a megváltott szíve. Ez az, ami a világot meggyőzi, nem pedig egyesek rendkívüli nagyszerűsége. Nem is annyira rendkívüli teljesítmény ez, hanem a részek alázatos összeállása egy kerek egésszé. Amikor egy a szív és egy a lélek. Tovább olvasom „Alázattal és bátran eggyé lenni” →