Az ifjúság, a fiatalság kifejezés említése egy havilap alapgondolataként nem túl eredeti, inkább elcsépeltnek tűnhet. A fiatalokról mindenkinek megvan a véleménye, persze főleg azoknak, akik már idősebbek ennél a korosztálynál. Sokan politikai tőkét akarnak kovácsolni az erős igazságérzettel rendelkező, tüzes, lázadó ifjúságból, és az utcára viszik őket különböző demonstrációkra. Vannak, akik a munkabírásukat próbálják kiaknázni. Mivel a fiatalok egyik „élőhelye” az internet, sokan ott dolgoztatják őket, velük tesztelik az innovációkat például a mesterséges intelligencia terén, illetve mindenféle termék és szolgáltatás fogyasztóiként tekintenek rájuk. Legyen az legális vagy illegális.
A szociológia egyik kutatási terepe a fiatalok világa, a szakemberek megpróbálnak mindent „megmérni”, számokba, trendekbe öntve megfogalmazni róluk. Vannak, akik folyamatosan aggódnak a fiatalságért. Művészeink gyakorta siratják saját letűnt ifjúságukat. A társadalom tudja, hogy a jövő záloga a fiatalság, de komoly kihívásokkal kell szembenézniük fiataljainknak, hiszen már gyakran sérült az elsődleges közösségük, a családjuk, anyagi bizonytalanságban is élhetnek, a fogyasztói társadalom nem segíti a helyes értékrend kialakulását, sokszor magányosnak, elszigeteltnek, kilátástalannak érzik magukat. Amíg ilyen leíró, elemző módon közelítünk a fiatalokhoz, addig elcsépeltek lesznek a soraink.
Mert a fiatalok kapcsolatokban élnek. Keresik, vágyják a kapcsolódást, mindenhová, ahol értékesnek érzik magukat.
Meghallgatásra, figyelemre, szeretetre vágynak, olyan személyeket keresnek, akik bátorítják, támogatják őket, hisznek bennük. Épp ezért nem lehet a fiatalokat úgy vizsgálni, mint egy „létformát” az elektronmikroszkóp alatt. Érdekes és valós kérdés inkább, hogy a fiatalok hol kapcsolódnak a mi életünkhöz. Konkrétan mivel tudunk részt venni az életükben? Mit tudunk adni nekik, amire valóban szükségük van? Meghallgatjuk-e szomorúságukat, örömeiket?
Ferenc pápa így beszélt tavaly szeptemberben egy gazdasági találkozón a fiatalokhoz:
„Valóban, ha a civil közösség és a vállalkozások nélkülözik a fiatalok képességeit, az egész társadalom elsorvad, mindenkinek az élete sötétségbe borul. Hiányzik a kreativitás, hiányzik az optimizmus, hiányzik a lelkesedés, hiányzik a bátorság a kockáztatásra. Egy fiatalok nélküli társadalom és gazdaság szomorú, pesszimista és cinikus. Ha látni akarjátok ezt, menjetek el ezekre a liberális közgazdaságtanra szakosodott egyetemekre, és nézzétek meg az ott tanuló fiatalok arcát. De hála Istennek, ti itt vagytok: nemcsak holnap lesztek itt, hanem már ma is itt vagytok; nemcsak a »még nem« vagytok, hanem a »már« is, a jelen is vagytok.”
A legfőbb kérdés talán az, hogy mi mit tudunk tanulni a fiataloktól, akikben ott lobog a tiszta igazságvágy, a remény és hit a harmonikus életre, a friss vágy az egység iránt.
Van-e kölcsönösség a fiatalokkal? Elfogadjuk-e, hogy vannak olyan időszakok, amelyeken ők tudnak bennünket átsegíteni nagyvonalúságukkal, kiapadhatatlan energiáikkal, idealizmusukkal?
A fiatalokról írni elcsépelt dolog lehet. Ezért engedjük őket közel magunkhoz a valóságukkal, a problémáikkal és örömeikkel együtt. Engedjük formálni magunkat is, halljuk meg, és ne csak hallgassuk őket. A jövő, a közös jövő itt és most kezdődik, a kölcsönösség megtapasztalása által.
Nyitókép: Orbán Gellért
