Sapszon Bálint a világszerte keresett Budapest Scoring stúdiózenekar alapítója. Munkájuk eredménye olyan világsikerekben hallható, mint az Élősködők, a Nyerd meg az életed (Squid Game) vagy a Wednesday. Klasszikustól a videójáték-zenéig, Hollywoodtól Koreáig ívelő pályájáról beszélgettünk.
− A zenének nagy hagyománya van a családotokban. Egyértelmű volt, hogy nagyapád és nagybátyád, a két legendás Sapszon Ferenc nyomdokaiba lépsz?
− Gyerekkoromban sokáig nem foglalkoztatott a zenei pálya, de az élet úgy hozta, hogy mégis a Bartók Konzervatóriumban találtam magam általános iskolai tanulmányaim után. A családom klasszikus zenei hátterű, de én világosan láttam gyerekként is, hogy nem szeretnék kizárólag ebbe az irányba menni. A Bartók Konziban – ahova mindenki azért megy, hogy klasszikus zenészi karriert járjon be – tizenhat-tizenhét évesen megalapítottam az első könnyűzenei zenekaromat, és akkor jöttem rá, hogy mégis a zenével szeretnék foglalkozni, csak egy másik ágával.
− Mit játszottatok?
− Akkoriban még mindent, pop, rock, jazz egyben. Én billentyűztem és énekeltem. A koncervatórium után a a Kőbányai Zenei Stúdióban folytattam a tanulmányaimat, majd a jazz felé fordultam, és elvégeztem a Zeneakadémián a jazz-zeneszerzés szakot. Most pedig valamennyire visszatérek a klasszikushoz. A filmzene valójában minden műfajt magában foglal, komplex zenei tudásra van hozzá szükség.
− Sikeres jazz-zenészi pályát hagytál el a filmzenekészítésért. Mi vonzott benne?
− A filmzene műfaja mindig is nagyon közel állt hozzám. Gyerekkoromban nagy hatással voltak rám Ennio Morricone, John Williams és Alan Silvestri filmzenéi. Szerettem volna komolyabban foglalkozni vele, s miután lediplomáztam, a Fulbright-ösztöndíj segítségével lehetőségem nyílt, hogy Los Angelesben elvégezzem a filmzeneszerzés szakot a UCLA egyetemen. A Zeneakadémián akkor még nem lehetett ilyesmit tanulni, most már úgy tudom, van ilyen képzés – de nyilván nem ugyanolyan filmzeneszerzést tanulni itthon, mint Hollywoodban.
„A filmzene valójában minden műfajt magában foglal, komplex zenei tudásra van hozzá szükség.” (Fotó: Orbán Gellért)
− Könnyen alkalmazkodtál az új körülményekhez?
− Azt hiszem, igen. Bár nehéz döntés volt huszonhat évesen feladni mindazt, amit addig Magyarországon felépítettem, és valami újat kezdeni egy teljesen új környezetben. Szeptember 21-én érkeztem meg az Egyesült Államokba, és 22-én már kezdődött az iskola. Előtte nem voltam még Amerikában, nem ismertem senkit, és az itthon tanult angol annyira nem készített föl a kinti oktatásra. De leküzdöttem a kezdeti nehézségeket, és azóta is kint élek, pontosabban inkább kétlaki életet feleségemmel és két kisfiammal.
− A magyar zeneoktatásban nagyon erős a klasszikus zenei hagyomány. Másképp viszonyulnak kint ehhez az örökséghez?
− Kicsit másképp, de ők is erre építenek. Nincs talán akkora kulturális felhozatal, mint Budapesten; Los Angelesben csak egy-két szimfonikus zenekar van, amelyek persze nagyon jók, a Los Angeles Philharmonic a világ egyik legjobb zenekara. Nagyon jó zenészek vannak ott is, és a jazz is erősen jelen van. A filmzeneszerzés szakon az itthon megszerzett tudásra jól fel lehetett építeni azokat a sajátosságokat, amelyek kifejezetten ehhez a műfajhoz szükségesek. Azt, hogy a képhez hogyan alkalmazzuk a zenét.
− Hogy kell ezt alapjaiban elképzelni?
− A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez, ezt a zenei aláfestés hivatott biztosítani. Valamikor, például egy olyan animációs műfajnál, mint a Tom és Jerry, minden másodpercet aláfest a zene, minden mozzanat, ajtócsapódás, menekülés zeneileg is ábrázolva van. És van, amikor inkább csak egy hangulatot festünk meg, és nem arra törekszünk, hogy minden képi vágással együtt legyen a zenei vágás is. Például egy film bevezetőjénél, amikor egy bizonyos érzelmi állapotot szeretnénk meghatározni a zenével.
A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez, ezt a zenei aláfestés hivatott biztosítani. (Fotó: Orbán Gellért)
− A zeneszerzésen és hangszerelésen túl saját zenekart is alapítottál. Miért döntöttél úgy, hogy ezt itthon érdemes megcsinálni?
− 2012-ben Los Angelesben indítottam el a Budapest Scoringot, ami elsősorban filmzenei produkció. Szimfonikus zenekarral és kórussal készítünk filmzenefelvételeket hollywoodi és más külföldi filmekhez. Több mint tíz év alatt jelentősen megnövekedett a megrendelések száma, így szükség volt egy saját stúdióra, ahol állandó jelleggel tudunk dolgozni. Úgy hozta az élet, hogy a Budapest Scoring új otthona a legendás volt Hungaroton-stúdió lett, mely az ötvenes években Kodály Zoltán kezdeményezésére jött létre. A családomban Kodály életműve nagy jelentőséggel bír, s örülök, hogy a kodályi hagyományokat mi is tovább tudjuk vinni a stúdióban a minőségi zenei felvételeken keresztül. A zenekar és énekkar tagjai közül többen iskolatársaim voltak a konziban vagy a Zeneakadémián, sokan barátaim a csapatból. A magyar zenészek jól képzettek, jó a munkabírásuk, ez az egyik oka annak, hogy világszinten felkapottak vagyunk.
− Hogy jön létre a filmzenefelvétel?
− A filmek esetében mi a folyamat legvégén kerülünk képbe, amikor már kész a vágás. Megkapjuk a kottákat, s a zenészek lapról olvasnak a stúdióban. Próbálni nem igazán szoktunk, mert olyan jól blattolnak, hogy próbára csak ritkán van szükség. A legtöbb filmzenét egy nap alatt felvesszük, sőt az a gyakoribb, amikor egy nap több filmhez is készítünk felvételeket. Vannak kötöttebb és kreatívabb hangszerelési feladatok is. Az Élősködők című filmhez például egy zongora alapot kaptunk, azzal a felkéréssel, hogy ezt meg kéne hangszerelni barokk stílusban. Itt nagy hasznát vettem a klasszikus zenei képzettségnek, tudtam, hogy kell barokk zenét hangszerelni, így Elek Norbert barátommal meg tudtuk csinálni annak a filmnek a zenéjét, ami aztán négy Oscart nyert. A Squid Game-ben pedig teljesen szabad kezet kaptam a big band hangszerelések elkészítésére.
Használunk hangmintákat is, ez azt jelenti, hogy ha írok egy filmzenét, akkor előre rögzített vonós- vagy fafúvóshangzásokat alkalmazok, és normális esetben ebből készítem el a filmzene demóját, amit aztán szimfonikus zenekarral felvesszük. A demó közel van ahhoz a hangzáshoz, amit egy zenekari felvétel nyújt, de persze soha nem lesz ugyanolyan.
− Volt-e olyan, hogy titokban kellett tartanotok, min dolgoztok, vagy esetleg ti magatok sem tudtátok?
− Ilyenek előfordulnak. Sokszor megkapjuk a filmet is, amit a felvételek közben mi is nézünk. A kotta mellett ez is segít a karmesternek és a zenészeknek megtalálni azt az érzésvilágot, ami az adott jelenet zenei ábrázolásához szükséges. Ezeket természetesen nem hozhatjuk nyilvánosságra. Aztán volt olyan is, amikor az amerikai himnusz zenekari kíséretét vettük fel, hogy mihez, azt nem mondták el, majd pár hónappal később az amerikai foci döntőjében a Super Bowl megnyitóján Gladys Knight énekesnő szólója alatt csendült fel a felvétel.
− Az utóbbi években a hollywoodi filmek készítéséhez komoly infrastruktúra épült ki Magyarországon, noha a Budapest Scoring ettől függetlenül jött létre. Kialakult azóta valamilyen kapcsolat?
− Nem igazán. Mivel mi az utómunka fázisában veszünk részt, ritkább, hogy a producer keres meg bennünket, inkább a zeneszerző. Neki pedig általában nincs köze ahhoz, hogy hol forog a film. Így a Magyarországon zajló forgatások a mi tevékenységünktől függetlenek. Volt, hogy egy magyar produkciós cég megkeresett bennünket, hogy jó lenne kollaborálni – nagyon örültünk, és nyitottak vagyunk rá, de eddig ez még nem valósult meg.
− Nemrég érkeztél haza egy indiai turnéról.
− Mumbaiban turnézunk a Budapest Scoring Orchestrával, India első történelmi témájú zenés színdarabjában működünk közre, melyben több mint háromszázötven fellépő, színészek, táncosok, zenészek kaptak helyet. Az esemény a Nita Mukesh Ambani Cultural Center megnyitója is egyben. Ez a világon egyedülálló, fantasztikusan jól felszerelt, hatalmas kulturális intézmény. A világ egyik leggazdagabb embere állítja színpadra ezt a darabot, hatalmas tőkével, és ez a kulturális központ is elképesztően pazar. Mi az utóbbi években a filmzenefelvételek révén elég népszerűek lettünk Indiában, olyannyira, hogy ma már az összes indiai filmzeneszerző velünk szeretne dolgozni, ezért minket kértek föl. A világ szimfonikus zenekarai közül bárkit hívhattak volna, nagy megtiszteltetés, hogy mi lehettünk ott. A zenekari árokban indiai zenészekkel, ütősökkel, tabulásokkal, szitárosokkal voltak együtt a magyarok, ez zeneileg is hatalmas élmény volt, nem beszélve a rengeteg táncos, énekes jelenet és az indiai ruhák látványáról. Egészen más világ, más kultúra, amit nagyon üdítő volt látni. Én az első két hétre mentem csak ki, de a zenekar április végéig ott van.
− Ezek szerint a koncertezés is része a munkátoknak?
− Tulajdonképpen ez volt az első koncertturnénk, de nagyon örülök, hogy ezáltal új profillal gazdagodott a zenekar. Indiában kaptunk felkérést egy thaiföldi turnéra, és egy kínai út is körvonalazódik. Korábban is érkeztek felkérések például Disney-koncertekre, de eddig nem mentünk el ebbe az irányba, mert alapvetően stúdiózenekar vagyunk. De ha jól meg tudjuk szervezni, hogy közben a stúdiófelvételek se álljanak le – hál’ Istennek van annyi zenész, hogy többfelé is tudunk osztódni, ha szükséges −, akkor miért ne? Most például voltak olyan napok, amikor egyszerre két stúdióban zajlottak a felvételek, és még Indiában is jelen tudott lenni a zenekar egy része.
„Mi az utóbbi években a filmzenefelvételek révén elég népszerűek lettünk Indiában, olyannyira, hogy ma már az összes indiai filmzeneszerző velünk szeretne dolgozni[…]” (Fotó: Orbán Gellért)
− Jól látom, hogy egyre inkább Ázsiából kaptok megrendeléseket?
− Jelentős része, úgy ötven százalék még mindig Amerikából jön, a másik fele pedig mindenhonnan máshonnan. De Kína valóban egyre több munkát ad, a filmgyártásban is gyorsan fejlődnek, meg a videójátékok terén.
− Videójáték-zenei koncertek is vannak már.
− Sőt, mi is csinálunk ilyet. Tavaly év végén a Zeneakadémián volt egy koncertfilmforgatásunk, ahol videójáték-zenéket adtunk elő. Ma már nagyon nagy hagyománya van ennek is, ugyanúgy szimfonikus zenekari felvételek szólnak a videójátékok vagy a mobiltelefonos játékok alatt. Sokszor nagyobb az anyagi keret egy játék zenéjének elkészítésére, mint egy film esetében. Van néhány produkciós cég, amellyel kapcsolatban vagyunk, és folyamatosan jönnek az újabb megrendelések, újabb játékokat, pályákat fejlesztenek, ez egy hatalmas piac.
− Milyen újabb produkciókban hallhatunk titeket?
– Több olyan filmben is hallhatók vagyunk, melyek jelenleg is futnak a magyar mozikban, de a Netflixen, HBO-n és a többi streaming szolgáltatónál is jelen vagyunk, többek közt a közelmúltban nagy sikert elért sorozat, a Wednesday zenéjét is mi adjuk elő. Hamarosan kijön Luc Besson új filmje is, amihez szintén mi készítettük a filmzenefelvételeket. Számos lemezen is szerepelünk, hogy egy friss példát mondjak, Gloria Estefan legutóbbi karácsonyi lemezén is közreműködünk.
Fotók: Orbán Gellért
