Közös élményekkel és sok nevetéssel gyógyítja a súlyosan beteg gyermekek lelkét a Bátor Tábor. Küldetésük 2001 óta változatlan: támogató közeget teremteni ahhoz, hogy a kis betegek a játékon és a közös élményeken keresztül éljenek meg minél többet a gyermekkor örömeiből.
Tíz év körüli kisfiú emeli lassan, óvatosan a lábait. Mérhetetlen kitartással és akaraterővel, centiről centire haladva jut fel a hatméteres mászófal tetejére. Lentről minden mozdulatát biztatás kíséri, és ahogy célt ér, ováció és taps a jutalma. Néhány másodperc múlva a biztosítókötél segítségével fáradtan, boldogan és büszkén ereszkedik vissza a talajra. Ő egyike annak a több ezer daganatos vagy krónikus betegséggel küzdő gyermeknek, akiknek a Bátor Tábor élményterápiás foglalkozásai ellensúlyozták súlyos betegséggel terhelt gyermekéveik veszteségeit.
Az alapítvány hatvani helyszínénél keresve sem lehetne jobb terepet találni. A városszéli területen a hajdani úttörőtábort fokozatosan alakították át modern, minden igényt kielégítő, erdővel körülvett, saját tóval, lovardával és arborétummal rendelkező, a gyermekek számára huszonnégy órás orvosi felügyeletet biztosító biztonságos táborhellyé.
Szőts Martin középiskolai tanulmányainak legelején járt, amikor váratlanul rosszul lett, és néhány nap múlva kiderült: a kisagyában daganat van. A tumor szerencsére jóindulatú volt, így egy életmentő műtétet követően sem kemoterápiára, sem sugárkezelésre nem volt szükség, a tizenöt éves fiú azonban hetekre-hónapokra kiszakadt akkor alakuló osztályközösségéből. Édesanyja, Heim Lívia a pécsi gyermekgyógyászati klinika onkológiai osztályához kapcsolódó alapítványon keresztül hallott először a Bátor Táborról.
„Amikor megérkeztünk a táborba, a szülők bekísérhették a gyerekeket, és egy órát még együtt tölthettünk. Megnézték a zárójelentését, megvizsgálta egy orvos, majd visszaadták nekünk a telefonját. Láttam Martinon, hogy izgul, és én is nagyon aggódtam érte. A tábor ideje alatt aztán rengeteg fotót és beszámolót kaptunk az e-mailekben, így egészen biztos lehettem benne, hogy minden a legnagyobb rendben van, és a gyerekek nagyon jól érzik magukat itt” – meséli Martin édesanyja.
„Amikor egy gyermeknél valamilyen daganatos vagy más súlyos krónikus betegséget diagnosztizálnak, a család élete teljesen megváltozik.
_____________________________
Az egyik szülő teljes egészében a beteg gyermek gondozásának szenteli magát, míg másikuk egyszerre válik családfenntartóvá, és az esetek többségében neki kell gondoskodnia a többi, egészséges gyermekről is.
_____________________________
Mindeközben a beteg gyermek kiszakad a baráti és az osztályközösségéből, és sok esetben sérülnek a testvérkapcsolatai is – magyarázza Fodor-Kovács Éva (Écó), a Bátor Tábor Alapítvány kommunikációs vezetője. – Ezek a gyermekek az idejük jelentős részét kórházakban vagy otthoni lábadozással töltik. Sérül az önrendelkezési joguk is: a diagnózis felállításának pillanatától kezdve nem ők döntik el, hogy mit esznek, mivel töltik az idejüket, nem játszhatnak szabadon, és persze a kezelések ideje alatt a sportról, mozgásról is le kell mondaniuk. A világ szemében innentől kezdve kizárólag betegek lesznek.”
Écó azt mondja: a gyermekeknek óriási szükségük van arra, hogy legyen egy hely, ahol nem elsősorban betegként tekintenek rájuk. A Bátor Tábor programjait igyekeznek a lehető legváltozatosabban összeállítani, hogy a gyerekek valóban azt érezzék: a tábor kapuin belül varázsvilág veszi körül őket. Az egyhetes turnusok alatt a táborozók biztonságos körülmények között, önkéntesek és társaik szeretetteljes támogatását élvezve próbálhatják ki az íjászatot, az evezést, a lovaglást, a falmászást vagy a magaskötélpályát, de számos más program és közösségi élmény is (például kézművesség, színházi előadások, csapatépítő játékok) várja őket.
„Gyakran hallom a szülőktől: az egyhetes turnus után mintha egy másik gyereket kapnának vissza. Azt szoktuk mondani: míg a kórházakban a testet gyógyítják, addig a Bátor Táborban a lelket” – mondja Écó.
Mindezt megerősíti Martin is, aki azt állítja, hogy az élményeken és az új kapcsolatokon túl is sokat kapott a tábortól. „Nagyon meglepődtem, amikor ideérkezve láttam, hogy mennyi gyereknek van valamilyen, az enyémnél gyakran jóval súlyosabb betegsége. Itt a táborban, azt hiszem, változtam is: ma már sokkal tapintatosabb vagyok a társaimmal, hiszen nem tudhatom, egy-egy rosszul sikerült mondattal mit okozok a másik embernek” – mondja Martin, akinek a jövőjére vonatkozóan is meglehetősen határozott elképzelései vannak: mérnöknek szeretne tanulni, és hosszú távon akár egy saját vállalkozás elindítását sem tartja kizártnak. Az élményterápiával egybekötött táborozás alapötlete Paul Newman amerikai színész nevéhez kötődik, aki 1988-ban, Connecticutban hozta létre az első ilyen intézményt. Az általa alapított SeriousFun Children’s Network szervezetnek ma az Egyesült Államoktól Japánig mintegy harminc tagja van, a Bátor Tábor pedig az alapító 2006-os hatvani látogatását követően lett tagja a hálózatnak.
A Lélekmadár Táborokba 2013 óta várják azokat a családokat, amelyek súlyos betegségben, balesetben, esetleg a születés környékén elveszítették gyermeküket. Ezek a táborok a többitől egészen eltérő dinamikával működnek: a családok egyéves időszakra köteleződnek el, és az esztendő során három alkalommal kell visszatérniük Hatvanba. A Lélekmadár Táborokban az élmény- és a gyászterápia összekapcsolódik: a családoknak lehetőségük nyílik arra, hogy újra megtalálják az örömteli közös pillanatokat, ugyanakkor a gyászukkal egyéni és a családokkal közös beszélgetések formájában, valamint külön apa- és anyacsoportokban is foglalkoznak. A táborvezetők és az önkéntesek külön figyelmet fordítanak a gyászukat gyermeki módon, egészen másként megélő, életben maradt testvérekre is.
„A hozzánk érkező családok számára óriási erőforrás, hogy nem kell kívülállónak érezniük magukat, hiszen itt mindenki pontosan ugyanazzal a fájdalommal küzd, amivel ők. Ez az esetek többségében rendkívül felszabadító érzés számukra” – mondja Gecse Attila református lelkész és gyászterapeuta, a Lélekmadár Táborok egyik munkatársa. Ő azt látja, a gyász, a veszteség és a fájdalom mellett a szülők apránként felfedezik magukban a hála érzését is, és lassan, óvatosan örülni kezdenek annak a hosszabb-rövidebb időnek, amelyet a gyermekükkel tölthettek. Mindez óriási erőforrást jelent a családok számára a továbblépéshez és a családon belüli kapcsolatok rendezéséhez is.
A SeriousFun-táborok hatását több nemzetközi kutatás – legutóbb a Yale Egyetem 2014-es felmérése – is bizonyítja. E vizsgálatból kiderült: a szülők 79 százaléka szerint a tábori élmények hatására gyermekük sokkal magabiztosabb lett, 74 százalékuk sokkal önállóbbnak, 80 százalékuk pedig az új kihívásokra nyitottabbnak látta a táborozókat. A gyermekek javuló mentális állapota természetesen a betegséggel való megküzdésben és a gyógyulásban is hatalmas szerepet játszik.
A nyári táborokba a hét év feletti gyermekeket várják. A kisebbek és szüleik, testvéreik az őszi családi turnusokra jelentkezhetnek. Az alapítvány munkatársai kiemelt figyelmet fordítanak arra is, hogy a betegséggel terhelt testvérkapcsolatok helyreállításában segítsenek, ezért a testvártáborokba a beteg gyerekeket egészséges testvéreikkel együtt várják. Iskolai programjuk segítségével az osztályukba visszatérő gyermekek és a közösségük közötti kapcsolatfelvételt ésa beilleszkedést segítik. Kórházprogramjuk keretein belül több mint ötven intézménnyel működnek együtt – ezeknek a foglalkozásoknak köszönhetően azokhoz is eljutnak, akiknek az állapota nem teszi lehetővé, hogy a hatvani táborhelyszínen töltsenek el egy hetet. Az orosz–ukrán háború kitörését követően az alapítvány élményterápiás foglalkozásokat tartott a menekült gyermekek számára, a Hősök Tere Alapítvánnyal közösen pedig a pedagógusoknak szóló Erőforrások workshopot is elindították. A Bátor Tábor Alapítvány minden programja ingyenes, a kiválasztás folyamán több más szempont mellett a szociális hátrányban lévő családokat előnyben részesítik.
Az alapítványnál évente körülbelül ezer önkéntes – vagy ahogy ők mondják, Cimbora – fordul meg, és körülbelül háromezer fős adatbázissal dolgoznak. A beteg gyermekekkel való foglalkozás komoly felkészültséget igényel, ezért a Bátor Tábor Alapítványhoz jelentkező önkénteseknek egyéni és csoportos kiválasztási folyamaton, ezt követően komoly képzésen is részt kell venniük.
Szécsényi Erzsébet (Böbe) táborozóból lett önkéntes, majd néhány évig az alapítvány munkatársaként is dolgozott. Tizenhárom éves volt, amikor csontrákot diagnosztizáltak nála. A betegsége előtt aktív, sportos életet élt: focizott, kézilabdázott, atletizált és táncolt, és úgy képzelte, leendő munkája mindenféleképpen a mozgáshoz kapcsolódik majd. A súlyos betegségből viszonylag gyorsan, kilenc hónap alatt felépült, a testén azonban nyomott hagyott a csontrák: vállprotézist kapott, amely miatt az egyik karját nem tudja a válla síkjánál magasabbra emelni, s emellett egy tizennégy centis heg is örökké emlékezteti betegségére.
„A gyermekeket érintő rákos megbetegedésekről nagyon sötét képünk van, de a túlélési statisztikák szerencsére egyre jobbak. A Bátor Tábor tulajdonképpen egy buborék: tűnhet félelmetesnek, hiszen itt mindenki az életben maradásért küzd. Másfelől ez egy nagyon védett hely, ahol az ember sorstársakkal van körülvéve, míg »odakint«, a társadalomban sokszor nem értik igazán a beteg gyermeket, akihez nemegyszer nagyon nehéz kapcsolódni. Én itt, a Bátor Táborban tapasztaltam meg, hogy az egészséges társaimhoz hasonlóan próbálhatom ki akár az evezést vagy az íjászatot is – és ha valami túl sok lenne, bármikor mondhatom azt, hogy köszönöm, ebből mégsem kérek. A betegségem és a Bátor Tábor tanított meg arra, hogy a testemet és a lelkemet egyaránt tudatosan erősítenem kell” – mondja Böbe, hozzátéve: amikor táborozóból önkéntessé vált, missziójának érezte, hogy a gyerekeknek megmutassa, a daganatos betegségből meg lehet gyógyulni, és sem a kopaszság, sem a hegek miatt nem kell szégyenkezni.
A Bátor Tábor Alapítvány munkatársainak és áldozatkész önkénteseinek köszönhetően az elmúlt huszonkét évben több mint húszezer résztvevő tapasztalhatta meg a nevetés, a közös élmények, kalandok és kihívások gyógyító erejét.
Fotók: Bátor Tábor
