Közbringa-keringő

A MOL Bubi nyomában

Már egy évtizede találkozhatunk a főváros utcáin a jellegzetes zöld kerékpárokkal. A MOL Bubikat szerkesztőségünk több tagja is előszeretettel használja, így most a nyomába eredtünk annak, hogyan fest a budapesti közösségi kerékpározás múltja, jelene és jövője.

Reggel fél nyolc van. A vonatom ha­marosan begördül Kelenföldre. Las­san elteszem a könyvemet, és előke­resem a telefonomon a MOL Bubi alkalmazást. A térképen gyorsan ki­választom az Etele pláza előtti ál­lomást. Látom, hogy már csak pár bicikli maradt, szaporáznom kell a lépteimet leszállás után, ha szeret­nék még elcsípni egyet.

Mertek nagyot álmodni

A fővárosi közlekedésért felelős szak­emberek fejében már 2007-ben, az első kerékpármegosztó rendszer, a párizsi Vélib’ Métropole indulása­kor megfordult, hogy Budapest köz­lekedésén is sokat javítana, ha a vá­roson belüli rövidebb utazásokhoz az emberek anélkül használhatnának kerékpárt, hogy a sajátjukat be kelle­ne cipelniük a munkába. Persze vol­tak kételyek, hogy egy ilyen rendszer megvalósítható-e hazánkban. Nagy kérdés volt, hogy mennyire érzik majd a budapestiek magukénak a bicikliket, mennyire vigyáznak rájuk. Sokan tö­megével ellopott, esetleg a Dunába ha­jigált kerékpárokat vizionáltak.

A BKK elődje megbízást adott egy tanácsadó cégnek, hogy megvizsgál­ják, vajon a Vélibhez hasonló szolgál­tatás kivitelezhető lenne-e Budapes­ten. A válasz: igen.

„Hosszú és alapos tervező munka kezdődött el. Volt idő több város pél­dáját alaposan megvizsgálni, és ezek alapján a legjobb gyakorlatokat Bu­dapestre adaptálni. Két körben is egé­szen transzparens módon meghívtuk és kerekasztalhoz ültettük a potenci­ális üzemeltetőket annak érdekében, hogy finomítsunk a koncepción, és a piac is felkészüljön arra, amit Buda­pest követelményként szabott. A BKK igyekezett a lehető leghatékonyab­ban integrálni a közbringa-szolgálta­tást a budapesti közlekedés szervezeti rendszerébe. Pozitív marketingkom­munikációval a legjobb gyakorlatot alkalmaztuk, az Európai Kerékpá­ros Szövetség standardjainak, és ha­zai tagszervezetük, a Magyar Kerék­párosklub akkori elnökének, László Jánosnak köszönhetően, aki fontos szerepet játszott abban, hogy a fővá­rosi döntéshozók támogassák a Bubi bevezetését.

_____________________________

A tervezés elejétől kezd­ve – a legsikeresebb városok példá­jából okulva – a közbringarendszer részének tekintettük az utcákat és az utakat, komplex intézkedési ter­vet készítettünk a szolgáltatási terü­let kerékpárosbarát fejlesztésére. En­nek is köszönhető, hogy Budapesten a közbringát kipróbáló ügyfelek meg­értették, hogy a kerékpár jármű, azaz az úton a helye.

_____________________________

A Bubi indulásakor nem kezdtek el az emberek tömege­sen a járdán biciklizni – ez sok olyan városban komoly problémát oko­zott és ellenérzéseket váltott ki, ahol a gyűjtőállomások nagy részét egysze­rűen a járdán alakították ki” – mesé­li Nagy Bence Csaba, a BKK digitá­lis csatornák üzletfejlesztési vezetője.

Az előkészítő fázis, majd a rend­szer tesztüzemének lezárultával, 2014. szeptember 8-án hivatalosan is elin­dult a MOL Bubi. Bár az üzemeltető kiválasztásánál nem volt szempont, hogy magyar cég végezze az ilyen jel­legű munkálatokat, a pályázatra végül a Csepel Közbringa Zrt. adta a legjobb ajánlatot. A szolgálatban lévő kerék­párok mind az ő üzemeikben készül­tek, és a karbantartási munkálatokat is ez a budapesti cég végzi. Egy bicik­lit átlagosan kéthavonta kell szervizel­ni. Évente kétszer-háromszor kerül­nek vissza a Csepel gyárába nagyobb karbantartásra, de a kisebb munkákat ideiglenes javítóállomások létrehozá­sával is meg tudják oldani.

„Nagy kérdés volt, hogy mennyire érzik majd a budapestiek magukénak a bicikliket, mennyire vigyáznak rájuk. Sokan tö­megével ellopott, esetleg a Dunába ha­jigált kerékpárokat vizionáltak.” (Fotók: BKK/Nyirő Simon)

Felveszem, tekerek, leteszem

Nem voltam elég gyors. Egy sárga ka­bátos lány épp az utolsó biciklivel gör­dül ki a gyűjtőállomásról. Mióta Bubit használok, nincs Budapest-bérletem, úgyhogy semmi kedvem metróra száll­ni. Megnézem az alkalmazást. A Szent Gellért-templom előtt még épp van két bicikli. Gyorsan átsétálok, szerencsére ide már én érek elsőként. Az alkalma­zás segítségével leolvasom a QR-kódot a bringa sárhányójáról, egy gomb­nyomással kioldom a lakatot, felülök a nyeregbe, és már tekerek is végig a Bartók Béla úton.

A tesztüzem és az indulás óta el­telt évek több hibát és hiányosságot feltártak. A legtöbb negatív visszajel­zés a szivacstömlős gumikra érkezett, melyek nehézkessé tették a biciklik hajtását, irányíthatóságát. 2021-ben a teljes Bubi-flottát lecserélték, mely többek között ezt a problémát is meg­oldotta. Mostanra lényegében meg­szűntek az induláskor tapasztalható nehézségek. Az elektronikus lakatok könnyen nyílnak, a QR-kódos bérlés gördülékeny. A kezdeti, személyes, ügyfélszolgálaton történő bérletvá­sárlást és ügyintézést teljesen kivál­totta a MOL Bubi alkalmazás, mely folyamatosan fejlődik, hogy a lehető legsimább felhasználói élményt nyújt­sa. Nagy Bence Csaba úgy gondolja, hogy az egész főváros életébe fontos változást hozott a Bubi: „2014 előtt a városi kerékpározásról Budapesten csak nagyon kevesen gondolkodtak természetes, elfogadott, reális közle­kedési módként.

_____________________________

Aki szemrebbenés nélkül beteker akár a teherautók közé is, annak van saját bringája. Nekünk nagyon fontos volt, hogy azok szemé­ben tegyük kívánatossá ezt a közleke­dési módot, akik nem feltétlen ren­delkeznek ilyen rutinnal.

_____________________________

Éppen ez volt a legfőbb célkitűzés: a MOL Bubi népszerűsítse, »normalizálja« a városi kerékpározást. Úgy tűnik, hogy a po­zitív kommunikáció és a komplex szemléletformálás komoly eredményt hozott.” Nem kis szerepe van a Bubi­nak abban, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a kerékpárutak száma. A kerületi önkormányzatok gyakran keresik meg a BKK-t, hogy létesítsenek újabb Bubi-állomásokat a forgalmasabb csomópontokon. En­nek azonban feltétele van. Sok esetben addig nem is költöznek zöld biciklik egy új helyre, amíg ott nincs kiépítve megfelelő ke­rékpáros infrastruktúra, mely meg­előzi, hogy a tekerést választóknak a járdát kelljen használniuk, és biz­tosítja, hogy a közlekedési eszközök biztonságosan, a forgalmat nem aka­dályozva tárolhatók legyenek.

„Mostanra lényegében meg­szűntek az induláskor tapasztalható nehézségek. Az elektronikus lakatok könnyen nyílnak, a QR-kódos bérlés gördülékeny. ” (Fotók: BKK/Nyirő Simon)

Budapest szereti a Bubit

Húsz perc tekerés után teszem le a Bu­bit a Mikszáth téren. Nem a legjobb időm, de nagy volt a forgalom. Kattan a lakat, pittyen a bringa, jön az értesí­tés a telefonomra. Más teendőm nincs. Mivel bérletem van, csak fél óra után kellene percdíjat fizetnem. Délután in­terjút készítek a Deák tér közelében. Már most megtervezem az utat. Hét perc alatt ott leszek. Ez kocsival és tö­megközlekedéssel is jóval több időm­be telne.

A MOL Bubit alapvetően nem az én Kelenföld–Mikszáth tér útvonalam­ra találták ki. A szolgáltatás ott mű­ködik igazán jól, ahol sűrűn, maxi­mum fél kilométerenként el tudnak helyezni egy állomást, hiszen ott az emberek folyamatosan hozzák-viszik a bicikliket.

„A hálózatosság nagyon fontos. A Római-partra ugyan rengetegen kimennének Bubival, ez nem kérdés. De ha nincs a környéken három-öt­száz méterenként még vagy négy ál­lomás, nem fogják használni. Emellett az is lényeges, hogy legyenek olyan vendéglátó egységek, hivatalok, aho­va az emberek munka vagy egyetem közben csak kiugranának. Ez jellem­zően a belváros. A Bubi itt mutatja meg az igazi előnyét, drasztikusan lecsökkentve a városon belüli közle­kedési időket. Sokak számára vonzó, hogy öt perc alatt nemcsak kétszáz méteren belül jutnak el ebédelni, ha­nem akár egy kilométerre is keres­hetnek maguknak helyet. Másoknak abban segít, hogy a tömegközlekedés­ről leszállva, az utolsó pár kilométert megtehetik vele gyorsan.”

A névszponzor MOL ügyfélku­tatása szerint – melyet a bevezető időszak után készítettek – a Bubit használók az utazásaik huszonnégy százalékában autót használtak volna, ha nem állt volna rendelkezésükre az új szolgáltatás. Ez nemzetközi ös­szehasonlításban is kiemelkedő adat. A fővárosi dugóhelyzet szempontjá­ból egyáltalán nem mindegy, hogy hány ember választja a kerékpárt az autó helyett. Bár néha kivált némi el­lenkezést, amikor nagyjából két par­kolóhelynyi területet fel kell áldozni egy Bubi állomásért, de a statisztikák alapján még a kevésbé forgalmas ál­lomásokon is százhatvan-százhetven bérlés történt egy nap alatt az elmúlt hónapban.

„A szolgáltatás ott mű­ködik igazán jól, ahol sűrűn, maxi­mum fél kilométerenként el tudnak helyezni egy állomást, hiszen ott az emberek folyamatosan hozzák-viszik a bicikliket.” (Fotók: BKK/Nyirő Simon)

Mindenkinek hasznot hajt

Délutánra bejelentkezik egy régen lá­tott barátom. A környékükön tud­nánk összefutni, Óbudán. Huszonöt perc a szerkesztőségtől az amfiteát­rum, közben a budai rakparton teke­rek. Budai vár, Parlament, Duna-part. Rosszabb díszletet is el tudnék képzel­ni az úthoz.

Beigazolódtak-e a kezdeti félelmek? Az üzemeltető Csepel Közbringa Zrt. adatai szerint az elmúlt tíz év során nagyjából két kerékpár végezhette a Dunában. A lopások száma sem érte el a harmincat. A kezdeti visszajelzésekre adott válaszok és a tu­datos, fokozatos építkezés meghozta gyümölcsét. Az induláskor elérhető hetvenhat állomás mostanra kétszáz­egyre bővült. Ezeregyszáz kerékpár helyett mostanra kétezer-négyszáz­hatvan szolgálja a mozogni vágyókat.

_____________________________

A felhasználók száma is folyamatosan bővül, főleg mióta a 2021-es új, könnyebben tekerhető bicikliflotta való­sággal berobbantotta a Bubit a köz­tudatba.

_____________________________

2020-ban nagyjából kétszázezer­szer használták a szolgáltatást, míg tavaly már másfél milliószor tapos­ták a pedálokat. Az átlagos napi bér­lésszám ezerkétszázról kilencezer­re nőtt a megújult rendszerben, de épp e riport készítésének környékén dőlt meg a napi rekord, ugyanis szep­tember közepén tizennyolcezernél is négyszáznegyvennyolcezer alka­lommal döntöttek úgy, hogy használ­ják a közbringát, azaz átlagosan napi tizenötezer útja volt a zöld kétkerekű­eknek.

Bár a Bubi közszolgáltatás, így nem célja, hogy profitot termeljen, a háborús helyzet okozta infláció megjelenéséig teljesen önfenntartó volt a rendszer. Pedig a bérlés árát tudatosan alacsonyan tartja a BKK. Jelenleg ezer forintba kerül egy havi, nyolcezer-ötszázba egy éves bérlet. Ezekkel a bérlés első félórája in­gyenes, utána minden megkezdett perc negyven forint. Bérlet nélkül is használhatóak a bringák, így szin­tén minden megkezdett perc után negyven forintot kell kicsengetnie a felhasználónak. „A közszolgál­tatásoknál – nem csak hazánkban – ökölszabály, hogy a fenntartá­si költségek egyharmada jöjjön be árbevételből, egyharmadot fizessen a helyi önkormányzat, egyharmadot adjon az állam. Tavaly nekünk nem kellett pénzt kérnünk, és az idei év becslései azt mutatják, hogy pusztán a költségeink tizenöt százalékához kérünk majd a főváros kasszájából. Szerencsére a kerékpárok beszerzési és fenntartási, valamint az új állomá­sok létesítési költsége elenyésző bár­mely más tömegközlekedési módhoz képest, így erre valamennyivel könnyebb forrást teremteni.”

„Bár a Bubi közszolgáltatás, így nem célja, hogy profitot termeljen, a háborús helyzet okozta infláció megjelenéséig teljesen önfenntartó volt a rendszer.” (Fotók: BKK/Nyirő Simon)

Ilyen ígéretes háttér mellett nem csoda, hogy a BKK-nál több fejleszté­si irány is tervben van. Az új állomá­sok létesítése mellett nagyban folynak az egyeztetések, hogy milyen módon lehetne elektromos rásegítésű kerék­párokkal bővíteni a flottát. Emellett a csomagszállításra is alkalmas car­go bike-ok és gyereküléssel felsze­relt biciklik bevezetése is felmerült. Az alkalmazás fejlesztése is folya­matos: hamarosan még részletesebb automatikus üzeneteket küld majd a rendszer, melyekkel segítik a fel­használókat a MOL Bubi szolgáltatás rendeltetésszerű használatában, és fi­gyelmeztetik őket, ha lejár a bérletük. Emellett tervben van, hogy röviddel a bérlés megkezdése előtt foglalható­ak legyenek a kerékpárok, kicsit még tervezhetőbbé téve így az utazást.

Hosszú nap volt, kicsit zsong a fe­jem. Kelenföld felé tekerek, és közben rendezem a gondolataimat. A telefo­nom jelzi, hogy már megvagyok a mi­nimális mozgásadagommal, úgy, hogy ma még nem voltam sportolni. Nyú­zott arcú sofőrök mellett suhanok el, pedig szegények előtt még jókora dugó kanyarog. A vonatra már úgy szál­lok, hogy kitekertem magamból a mai napi stresszt.

Fotók: BKK/Nyirő Simon