Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében nemrég felfigyeltek egy Dél-Amerikából származó szövegre. Némi nyomozás után kiderült, hogy a kézirat valószínűleg egy XVIII. századi magyar jezsuitához köthető. Antalffy Péter történésszel, a könyvtár Nemzetközi és Kulturális Kapcsolatok Osztályának vezetőjével beszélgettünk a részletekről.
Pontosan milyen szöveg került elő, és hol bujkált idáig?
Egy tenyérben majdnem elférő, bőrkötéses füzetről van szó, amely egy bejegyzés szerint a XVIII. századból való. Régóta itt volt a kézirattár mélyén, de mivel részben ismeretlen nyelven íródott, behatóbban nem foglalkoztak vele a könyvtárosok és a kutatók. Csak katalógusbejegyzés készült róla, azóta nem vizsgálta senki. Másfél éve vettem először a kezembe, és azonnal tudatosult bennem, hogy kincsről van szó.
Első látásra egyértelmű volt, hogy ez egy gyakorlott kéz által írott szótár, amelynek a spanyol a fő nyelve, és ennek ábécéje szerint adja meg egyes kifejezések párját dél-amerikai nyelveken. Eredeti címe: Vocabulario para las palabrasmasuzadascomooy se usan en la prouincia de Quito o en Maynas, vagyis a „Quito és Maynas tartományban használatos leggyakoribb szavak szótára”. Meg tudtam állapítani, hogy a legtöbb őslakos kifejezés kecsua nyelven íródott, mégpedig ecuadori kecsua dialektusban. Épp emiatt igen értékes a kézirat, ugyanis nagyon kevés olyan gyarmati kori szótárszöveget ismerünk, amely a dél-amerikai indiánok nyelvét őrizte meg. (…)
Miért érdekes ma egy ilyen szótár?
Ritka nyelvállapotot rögzít, ritka nyelvi kifejezésekkel, egy nyelvészetileg alig ismert korszakból. Nem tiszta szótári alakokat hoz, hanem folyamatosan toldalékolt és ragozott formákat rögzít. Ennek az az oka, hogy valószínűleg gyakorlati használatra, „terepre” szánták, tehát olyan alakban kerültek bele a kifejezések, hogy a használója meg tudja értetni magát. A szótár viseltes állapota is erre utal; a bőrkötésbe egykor beragasztott latin levéltöredék szinte elporladt, jelenleg az OSZK restaurátorai igyekeznek megmenteni.
A kéziratnak önmagában is hatalmas jelentősége van a dél-amerikai nyelvtörténet szempontjából, és
a jezsuita rendtörténetet is fontos fejezetekkel bővítheti.
Találhatók benne olyan szavak, amelyek nem a kecsua nyelvhez tartoznak, hanem a nyugat-amazóniai területen élt vagy élő (azóta eltűnt vagy visszaszorult) más nyelvekhez. Ezekről a nyelvekről és a nyelvekhez tartozó kultúrákról a modern etnográfiai expedíciók és állami felmérések előtti időszakból alig vannak ismereteink.