Első lépéseit egy Hajdú-Bihar megyei faluban tette meg. Fiatalon utcazenészként bejárta Európát. Dolgozott bábszínházban, és muzsikált a Suhancos zenekarban. Idén pedig már tízéves jubileumát ünnepli zenekarával, a Szabó Balázs Bandájával.
(…)
Mennyire tervezi tudatosan a zenekar jövőjét?
Leginkább az intuícióban, az ösztönösségben hiszek. Szeretném, ha ezek határoznák meg az utunkat, mert attól válik teljes mértékben őszintévé. Ez az egész zenekar számára fontos.
Hogy mindig az történjen, ami igaz, ami mögé teljes szívvel oda tudunk állni.
Közben, míg igyekszünk teret engedni a váratlanságnak, azért persze próbálunk felrajzolni is valamit a zenekar térképére. Ennyi év után azért már tudjuk, merre szeretnénk menni, és ezért teszünk is. Nincs hatalmas stábunk. Mindent magunk csinálunk, minden átfolyik rajtunk. Így tudtuk megőrizni a családiasságot, és bár ez sok feladattal jár, ettől érzem igazán saját gyereknek ezt a történetet.
Ahogy változik a zenekar, változik a zenéje is. Foglalkoztatja, hogy a közönség miként fogadja ezt, tud-e kapcsolódni a megszokottól eltérőhöz?
Olyan bizalom megteremtésére törekszünk, hogy a közönségünk tudhassa: ha ismeretlen erdőkbe vezetjük is őket, beléphetnek, mert tudhatják: bár idegen az út, jó felé vezet. Azt tartom fontosnak, hogy az ember mindig olyan minőségű dolgot tegyen le az asztalra, amiben a közönsége csukott szemmel is bízhat, mert annak rengeteg ajándéka van.
(…)