Ebben a cikkben reménytelen feladatra vállalkozom: rövid helyzetértékelés után megkísérlem előre jelezni a világ Covid–19 utáni állapotát. A dolog a lehetetlennel határos, hiszen a jövő egyik legfőbb jellegzetessége, hogy elvileg beláthatatlan. Minden jóslatom tehát e bizonytalanság figyelembevételével kezelendő: a dolgok másként is alakulhatnak.
Legalább két okból mégis érdemes megkockáztatnunk az előrejelzést. Egyrészt mert a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett néhány dolog igenis prognosztizálható; másrészt pedig mert kutatása révén valamiképpen képesek lehetünk befolyásolni a jövőt: törekedhetünk például elkerülni a nemkívánatos fejleményeket, és megvalósítani egy jobb forgatókönyvet. Írásom részben Francis Fukuyama amerikai politikafilozófus és Hartmut Rosa német szociológus észrevételein alapul, de legfőbb mondanivalója önálló: eszerint a pandémia talán esélyt ad nekünk egy elmélyültebben és érettebben gondolkodó, azaz „spirituálisabb” világ megvalósulására.
Az előzményekről dióhéjban
Mint emlékezetes, 2019 decemberében a kínai Vuhan városban egy korábban ismeretlen vírus ütötte fel a fejét, amely cseppfertőzéssel és szoros érintkezés útján terjed, és súlyos járvány kitörésével fenyegetett. A betegséget valóban néhány hónap leforgása alatt gyakorlatilag az egész világon regisztrálták, és a WHO 2020. március 11-én világjárvánnyá nyilvánította. A kialakult krízis következtében a legtöbb ország lezárta határait, és nagymértékben korlátozta állampolgárai mozgási szabadságát. A bevezetett karantén – amelynek tapasztalata alighanem egy egész nemzedék kollektív emlékezetének részévé válik – történelmi léptékkel mérve is példátlan következményekkel járt: hatására néhány hónapra jószerivel leállt az egész világ gazdasága.
Történelmi perspektívából
Kimutatható, hogy körülbelül a XVIII. század óta világunk egyre magasabb fordulatszámmal működik. Az újkorban – Hartmut Rosa szerencsés fogalmával élve – „társadalmi gyorsulás” (social acceleration, soziale Beschleunigung) következett be, amely a kapitalista társadalom kialakulásával függ össze. A jelenség leginkább madártávlatból feltűnő. Ha például földönkívüli lények az űrből figyelnék glóbuszunkat, könnyen megállapíthatnák, hogy az elmúlt két évszázad során világunk mintegy dinamizálódott: az emberiség egyre több járművet fejlesztett ki, amelyek egyre gyorsabbak, és egyre növekvő mennyiségben szállít javakat (árucikkeket, nyersanyagokat stb.). Újabban pedig – persze ez már nehezebben volna észlelhető az „idegenek” számára – elképesztő mennyiségben és sebességgel továbbít adatokat (képeket, digitális információkat, gondolatokat) is, akár a bolygó legtávolabbi pontjaira. A fizikai távolság egyre könnyebben áthidalható, így kialakulhatott a globális világkereskedelem és a kapitalista világgazdaság. A élet üteme korábban elképzelhetetlen sebességre kapcsolt: a Covid–19 megjelenését megelőzően bármely nap bármely órájában milliós nagyságrendben tartózkodtak emberek a Föld légterében. Ugyan ki gondolta volna, hogy a világjárványnak köszönhetően a repülőjáratok mintegy nyolcvan százalékát szinte egyik napról a másikra törölni fogják?
Politikai döntés
Érdemes tudatosítanunk, hogy a lockdown nem természeti katasztrófa volt. Szigorú értelemben ugyanis nem a vírus zárta le a világgazdaságot, szüntette meg a repülőgépjáratokat, és halasztotta el az olimpiai játékok megrendezését. Mi, emberek határoztunk így. A világ „lelassítása” (Entschleunigung, slowdown) alapvetően politikai döntés eredménye volt, amelyet nagyrészt szorongásunk és halálfélelmünk, illetve a szeretteink élete felett érzett aggodalmaink kényszerítettek ki. Természetesen drága és kényelmetlen döntésről volt szó: többségünk talán úgy érezte magát, mint aki az autópályán váratlanul dugóba került, amelyből nem tud szabadulni, pedig egyébként rengeteg dolga volna. Mégis nagyrészt önként vetettük alá magunkat a szokatlanul szigorú állami rendelkezéseknek, hiszen józan ésszel belátható volt, hogy az adott helyzetben ez szolgálja legjobban hozzátartozóink, barátaink és a magunk életének védelmét. Persze a szóban forgó politikai döntés hatékonysága világszerte jelentős különbségeket mutatott.
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. novemberi számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotó: AFP
Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!
