Nem könnyű cikket írni szervezetünk középiskolásoknak szóló CHANGE projektjéről. Az ezzel a névvel szervezett foglalkozásoknak az a céljuk, hogy a menekültkérdés a menekültek személyének és konkrét problémáinak bemutatása által fejlesszék a diákok kritikus gondolkodását. De milyen sok gondolat, fogalom, érzelem rakódott e szavakra! Bevándorlás, gazdaság, politika, szociális munka, média, felebaráti szeretet, védekezés, európai értékek…
Vajon eddig hogy jutott el ez a téma a középiskolás diákokhoz? Olvasnak vagy néznek híreket? Beszélgetnek ilyesmiről? Ismernek valakit, aki érintett? Az ismeretekből, érzelmekből és a számukra fontos emberekre való odafigyelésből már valamilyen absztrakt elképzelés, vélemény formálódik bennük.
Hogy megnyíljanak a sokféle gondolati építmény kapui, programunkat egy konkrét találkozással indítjuk. Legtöbbször egy szír barátunkat kérjük fel erre, aki Budapesten egyetemi tanár, és már magyar állampolgár. Egy kis bemutatkozás után következik egy ppt Szíriáról, majd rátérünk a diákok kérdéseire, amelyek jóval személyesebbek. Például én is ezekből a beszélgetésekből tudtam meg, hogy barátunk a besorozás elől menekült el. Olyan helyen élt, amelyet nem pusztított el a háború, viszont ha megtagadta volna a bevonulást, lehet, hogy ott helyben vége. Nem akart fegyvert fogni, értelmetlen harcban ki tudja, kit lelőni. Barátai – tanárok, orvosok, értelmiségiek – haltak már meg valamelyik oldalon. Barátunk szavai még mindig mélyen meg tudnak rázni, pedig többször hallottam már beszélni az életéről. Gyakran eszembe jut: amikor öt évvel ezelőtt Kárpátalján zarándokoltam, majdnem minden faluban volt már emlékmű az elhunyt katonáknak, akiket gyakran akaratuk ellenére soroztak be, hogy Kelet-Ukrajnában öljenek vagy haljanak egy számukra értelmetlen célért. Van ismerősöm, aki ugyanazon okból jött Magyarországra Ukrajnából, mint ez a szír barátom.
Máskor egy fiatal afgán sráccal készültünk a foglalkozásra. Ő is Pesten él, most ápolónak tanul. Hároméves lehetett, amikor a családja egy szomszédos országba menekült. Kamaszként egyedül indították útnak a remélt európai biztonság felé. Mesélt az útjáról: hajléktalanéletről, rendőri brutalitásról, börtönről, továbbjutásról és egy normális élet reményéről. Beszélgetésünk nyarán volt esedékes státuszának a felülvizsgálata (a menekültstátusz általában néhány évre szól). Amikor kérdeztem, mi lesz, ha nem újítják meg, és Afganisztánba toloncolják, ahol ő sosem élt, ahol nincs senkije, és ahol születésétől üldözik, azt mondta: „Nem tudom. Belefáradtam.” Soha nem fogom elfelejteni.
Ennek a srácnak az élettörténetéről nem írhatok többet. Aki szeretne mélyebben megismerni egy hasonló életutat, annak szívesen ajánlom Fabio Geda A tengerben élnek krokodilok című könyvét.
Fotó: AFP
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. december – 2021 januári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!
