„Nem jobb, nem rosszabb: más” – ez munkásságának fő mondandója. A generációk közötti különbségeket kutató szakember sikerét hitelessége és szaktudása mellett humora és szerethető, emberközeli történetei hozták meg. Tőle tanulni nemcsak hasznos, de – ha a kamaszokkal és az idősekkel egyaránt szót akarunk érteni – a XXI. században egyenesen kötelező.
Mi történik, ha egyes tulajdonságokat egyszerűen csak létezőnek tekintünk, nem pedig kifejezetten jónak vagy rossznak? Lehetséges elfogulatlanul beszélni a generációkról, ahelyett, hogy úgy kezdenénk: „bezzeg az én időmben”? Steigervald Krisztián szerint a válasz igen, sőt kell is, hogy semlegesen kezeljük a témát. „Amikor valaki azt mondja a mai fiatalokra, hogy türelmetlenek, az önmagában mérgező” – jelenti ki.
Gyakran az, ahogyan egyes generációs különbségeket leírunk, tartalmazza az ítéletet is. Pedig ahhoz, hogy gördülékenyen élhessünk együtt, értenünk kell egymást – ehhez pedig elengedhetetlen, hogy nyitottak legyünk a másik mozgatórugóira, működésére. „Amikor gyerek voltam, a szüleim 1972-ben igényeltek telefont. Tudod, hogy mikor kaptunk? 1989-ben. Tizenhét évet vártunk rá. Az anyák akkoriban három-négy óránként szoptattak. Az én generációm születésétől fogva azt tapasztalta meg: mindent, ami jó, ki kell várni. A várakozás alapvető túlélési mechanizmusunk.”
Ezzel szemben a mai fiatalok, azaz a Z és alfa generációsok szüleinek már az igény szerinti szoptatást javasolták. Ezek a gyerekek már csecsemőként azt tapasztalták meg: a túléléshez csak szólni kell. „Már akkor egy mobiltelefon üzenetei pityegtek a fejük felett, amikor édesanyjuk várandósan csetelt – és kutatások bizonyítják, hogy ez is hat a babákra. Az örömöt számukra nem a várakozás, hanem az azonnaliság jelenti” – magyarázza Krisztián, aki e közérthető példákkal szemlélteti: bizonyos működéseink minden sejtünket átható alapélményeinkben gyökereznek. Beszédmódja friss, üdítő kivétel, nyoma sincs benne a hibáztatásnak és bűnbakkeresésnek. Minden mondata valójában azt üzeni: a világunk olyan, amilyen – ebből főzünk.
A szakember fontos eseménynek tekinti azt az 1980 körül létrejött társadalmi-kulturális fordulatot is, amelynek során a közösség – mint az élet legfontosabb szervezőereje – helyett az egyén került előtérbe. A veteránok és a baby boomerek idejében alapvető értéknek tekintették a közösség rendjét, az idősebbek tiszteletét, a fegyelmet. Az idősebbekhez és az intézményekhez való lojalitás és a tőlük elsajátított készségek a túlélést szolgálták. „Az ember értékét az határozta meg, mennyire tud megfelelni a közösség elvárásainak” – fogalmaz Krisztián. Ebben az időszakban az identitás fő meghatározója és a család összetartó ereje egyaránt a munka volt.
A technológiai fejlődés, a kelet-közép-európai politikai átrendeződés és a fogyasztói kultúra erősödése mind hozzátett ahhoz, hogy mindez az 1980 után születettek esetében megforduljon. A rendszerváltás után itthon is különösen előtérbe került az önmegvalósítás, az egyéni szabadság, az egyéni döntések. Hierarchikus kommunikáció helyett sokkal inkább partnerként kezdtek beszélni egymással az egyes generációk – ez mind a munkahelyek, mind a család világát átalakította. A család összetartó ereje az élmény, a gyereknevelés célja már nem az, hogy „jó gyereket” neveljünk, helyette boldog gyerekekre vágyunk. Minderről persze sokkal könnyebb beszélni, mint megélni a nehézségeit a saját családunkban. Krisztián egy kilencéves kislány és egy hatéves fiú édesapja, és elmondja, nincs még messze az a korszak, amikor szinte lehetetlen volt nyugodtan végigülni például egy étkezést, anélkül, hogy a gyerekek hangoskodtak vagy felugráltak volna. „Nagyon nehéz egy szülőnek befogadnia, hogy az étkezés nekem fontos, a gyereknek nem. A gyerek a világot fedezi fel, sokkal izgalmasabb, sokkal fontosabb dolga van, mint hogy üljön és egyen” – jelenti ki.
Fotó: Csibi Szilvia
Mindez azonban nem generációfüggő, a gyerekek régen is így működtek – a viselkedésükre adott reakcióink változtak meg gyökeresen. „A gyerekek mindig is ilyenek voltak, de hogy hogyan zajlik az idegrendszeri érésük, azt akkoriban nem tudták. Dr. Spock idejében hiába hisztizett egy gyerek, nagyon gyorsan be kellett törni. Más volt a szülőség célja, sőt, általában az életé is – világítja meg a szakember. – Kívülről sokszor csak az látszik a mai gyerekek esetében, hogy hisztiznek. Pedig valójában nem hisztiznek, csak szabadabban kifejezik azt, amit szeretnének.”
„Manapság nem is elsősorban a gyerekek, hanem a szülők nevelésére van szükség” – vallja a generációkutató, aki jól ismeri azokat a gazdasági-társadalmi-technológiai változásokat, amelyek jelenleg is rohamtempóban alakítják át a világunkat, és amelyekhez alkalmazkodva kellene tudnunk felnevelni az új generációt. „Most van a világtörténelemben az első olyan időszak, hogy digitális közegben kell gyereket nevelni. Sokan megkérdezik, hány éves korban adjanak a gyerek kezébe telefont. Hát én azt honnan tudjam? Nincs rá mintánk, nincs rá longitudinális adatunk, hogy ha tízéves korában adod, az jobb, mint ha hatévesen. Olyan adataink vannak, hogy mit okozhat éppen abban a pillanatban, amikor a képernyő előtte van. De hogy ez hosszú távon mit hoz, azt nem tudjuk. Nincs evolúciós kapaszkodónk arra nézvést, hogy egy mostani szülő mit csináljon.”
Ebből következik, hogy tán soha egyetlen generáció sem vívódott ennyit a saját szülői döntései következményein. „Nagyon sok szülő halálra aggódja magát a gyereke miatt, és kérdezi tőlem az előadásokon, hogy mit csináljon. Erre azt szoktam mondani: minél többet aggódsz, annál többet segítesz a gyereknek – neveti el magát Krisztián. – Ez persze vicc. Önmagaddal is foglalkozz, és ne csak a gyerekkel. Vedd észre, hogy bizonytalan vagy és aggódsz. Önismeret, önismeret, önismeret. A legnagyobb ajándék, amit a gyerekednek adhatsz, az önismereted. Bármi ment is félre, azért csináltad, mert nem tudtad jobban. Most már esetleg tudod. Azzal segítesz, ha stabil vagy, és biztonsággal bele tudsz állni a szerepedbe.”
Mikor születtek az egyes generációk tagjai?
Veteránok: kb. 1928–1945
Baby boomerek: kb. 1946–1964
X generáció: kb. 1965–1979
Y generáció: kb. 1980–1995
Z generáció: kb. 1996–2010
Alfa generáció: kb. 2011 után
A SZÍV | Jezsuita Magazin – 2025. december – 2026. január
1800 Ft