A szeretet átjár, feltölt, élni hív, formál. A szeretet végtelen. Mi viszont csak fájdalmak árán tanulhatjuk meg, hogy emberként az utunk: megtapasztalni a szeretet határait. Bővebben „Az ember nem határtalan”
Balogh Fruzsina cikkei
Szülőként szolgálni
Gyereket nevelni alázatot kíván. Egyfajta sok éven át tartó böjt ez, amelynek csodás ajándékait ugyanúgy mindennap érzékelhetjük, ahogyan a lemondás nehéz terheit. Bővebben „Szülőként szolgálni”
Fény és árnyék
Last Christmas – üvölti a plázák hangszórója, villódzó fények mindenütt, zsúfoltság, vendégségek, ovis-iskolai próbák, ünnepség, loholós bevásárlás, kötelező körök. Hol lakik a valódi ünnepi meghittség? Bővebben „Fény és árnyék”
Tanítóink: a gyermekek
A gyerekek világa varázslat. Életöröm. Spontaneitás. Mozgás. Kapcsolódás földhöz, vízhez, sárhoz, esőhöz, csigához, kutyához, macskához, Istenhez, önmagukhoz. A gyerekek világa hív minket, és kéri: ezeket a titkokat ne feledjük soha.
Jó anya leszek, ha beledöglök is
Tíz éve vagyok anya. Kőkemény, minden sejtemet átformáló tíz év. Évekig nem vettem észre, milyen mércét állítottam fel önmagam szülői teljesítményével szemben, csak amikor a gyerekeim érzelmi biztonságának hajszolásában nagy nehezen ráébredtem: kiégtem. Szülői maximalizmus – XXI. századi köntösben.
A „rossz gyerek” is jó
Jónak születünk. Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve. Születésünktől ezernyi elhibázott tettünkig sok minden történik. Néha ahhoz kell segítség, hogy jók is tudjunk maradni, néha pedig ahhoz, hogy ezt meglássuk egymásban.
Utak egymáshoz
Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?
Aktivált múltunk
Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.
Gyermekeink érzelmi oázisa, a vakáció
Önfeledt strandolás, cseresznyékkel a fülünkön vagy tízhétnyi megoldhatatlan élethelyzet – szülőként vajon mi jut eszünkbe először, ha eljön a nyári szünet? Táborról táborra visszük-e, vagy aggódunk ott hagyni őket bárhol is? Van-e bevált receptünk az unalomra, a strandolás végén kitörő balhékra, és hagyjuk-e őket örökké nyerni a közös játékban?
Könnyek és derű
A gyerekek egyik leginkább szívet melengető vonása, hogy milyen féktelenül jókedvűek tudnak lenni – de néha legalább ennyire el is tudnak keseredni. A titok: túláradó hangulataik még szabadon áramlanak az érzések csatornáján. A kérdés: mit tehetünk ilyenkor? Vagyis: kell-e tennünk valamit egyáltalán? Bővebben „Könnyek és derű”
Fenntartható bizalom
Sokat tanulhatunk abból, ahogyan gyermekeink ráfeledkeznek a természet hétköznapi csodáira, vagy épp az örömükből, amit például a pocsolyába ugrálás okoz nekik egy esős napon. De mi történik, ha őket is meglegyinti a veszteség szele, a Földért érzett aggodalom? Hogyan beszélhetünk velük környezeti kérdésekről, a saját felelősségünkről, és miként kezelhetjük mélyről jövő érzéseinket a mostani válságos idők láttán? Bővebben „Fenntartható bizalom”
Beszoktatás, sulikezdés: kapcsolódva könnyebb
„Nem megyek oviba!” „Utálom az iskolát!” Nem meglepő, ha innen kell elstartolnunk szeptember elsején, de könnyen lehet az is, hogy a látszólag nagy örömmel készülődő gyerekünk „csak” felöltözni nem hajlandó, visszabeszél, nyűgös, vagy kezdeti lelkesedése már az első napokban látványosan elpárolog. Mire is számítsunk a karantén miatt némelyeknek félévesre nyúlt nyári szünet után? Bővebben „Beszoktatás, sulikezdés: kapcsolódva könnyebb”