A socius zoknija

Beszélgetés Koronkai Zoltán jezsuitával, a magyarországi provinciális helyettesével

Istenhez közelebb vezetni az embereket, a kitaszítottak mellé állni, az ifjúság nevelése és a közös otthon. Nekem mind a négy irányelv nagyon szimpatikus, egyiket sem érzem tehernek.

1 Egykeként otthonosan érzed magad a rendi közösségben?

Nem szomorkodtam otthon magányosan gyerekkoromban. Voltak unokatestvéreim, és egy csomó gyerekkel együtt játszottam, ahol laktunk. Ma is szeretek emberek között lenni, ezért is örülök, hogy a rend révén – akár mélyebb értelemben is – testvéreim vannak, és tagja vagyok egy világméretű szerzetesközösségnek. Minden vonatkozásban a jezsuita rend az otthonom.

2 A villamosmérnöki képzés után most másodszor is beülsz a doktori iskola padjába. Miért?

Nagy álmom volt, hogy kutatómérnök leszek, ezért kezdtem el az első doktori képzést a Budapesti Műszaki Egyetemen. Jól is mentek a dolgok, TDK-ztam, és a műszaki OTDK-n volt első helyezésem is. A tudományos világ közel állt hozzám, de a doktoranduszságom első évében jött a „behívóm”. Korábban is mozgott bennem a papi hivatás kérdése, de akkor nagyon éles lett. Hátrahagytam mindent, egyetemet, doktori iskolát, mérnökséget és a családos terveket, mert az Úr szólított. Most azért iratkoztam be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának doktori iskolájába, mert Kerkai Jenő élethivatását kutatom. Még egyetemista voltam, amikor megismerkedtem a személyével, talán az első jezsuita impulzusom is vele kapcsolatos. Nagy Töhötöm Jezsuiták és szabadkőművesek című könyvét olvastam, amiben szerepelt Kerkai munkássága és a KALOT is. Ekkor merült fel bennem először a gondolat, hogy akár lehetnék jezsuita is, ilyen értelemben a hivatásom is kötődik Kerkaihoz. Amikor a járvány időszakában a Jezsuiták Magyarországon című könyvet írtuk, újból megtalált a személye, és hívásként tapasztaltam meg, hogy foglalkozzam vele. Egy nagy jezsuita generáció helytállását is látom benne, ezért is szeretném megismertetni. Erről akarok írni, és melléktermékként – ha már úgyis ennyit foglalkozom vele – jó, ha van tudományos minősége is a dolognak. Aztán meg a rendtartományunk új apostoli tervének az egyik lába is az intellektuális apostolkodás, amihez azért a képzettség sem árt…

3 Három évig blogbejegyzések formájában írtad az Eucharisztia – A barátság szentsége című könyvet. Mélyült közben a személyes barátságod Jézussal?

Igen, mindenképpen. Első körben számomra volt fontos elmélkedni hitünk központi titkáról, az eucharisztiáról. A bloggal és később a könyvvel másokat szerettem volna segíteni az eucharisztikus kongresszus lelki előkészületeiben, de az írás óhatatlanul visszahatott rám. Később azt láttam, hogy kicsit lelkigyakorlat is volt számomra az eucharisztiáról gondolkodni, imádkozni, elmélyülni. Csomó mindent fölfedeztem közben, ami lelkileg nagyon hasznos volt nekem is.

4 Négy éve vagy a Szentjánosbogár közösség lelkésze. Testhezálló feladat?

Már novíciuskorom óta a közösségben vagyok, mert probációra odaküldött a novíciusmesterem, ha jól számolom, tizenkilenc éve. A közösség lelkészeként pedig 2018 nyara óta vagyok jelen, és hát ez is a szívem egyik csücske. Szeretem ezt a közösséget, szeretek fiatalokkal, gyerekekkel foglalkozni, a hitet továbbadni nekik. Az evangelizáció számomra az egyik központi motiváció.

5 Ötödik éve vagy a provinciális sociusa, azaz társa, mai szóhasználattal helyettese. Mi a legkedveltebb és a legkevésbé szívesen ellátott feladatod ebben a szerepben?

Szeretem például a rendtartományi hírekkel, a mi belső híreinkkel úgymond táplálni a rendtársakat, vagy ezek által a rendünk szellemiségét, a köztünk lévő kapcsolatot erősíteni. Ezt szívesen csinálom, de az ötödik évben már kezdek fáradni, és észreveszem, hogy már nem vagyok olyan lelkes. Amit nem szeretek? A munkámnak része egy sor adminisztratív dolog, ügyintézés. A temetkezési vállalatnál csücsülni vagy puccos helyekre járni sem kedvelek. Néha mégis örülök annak, hogy általuk valamit érzékelek „a valóságból”, mert a socius a provinciális egyik tanácsadója, konzultora is. Másrészt ez a munka tényleg szolgálat a rendtartomány életében. Nem túl föltűnő, de nagyon hasznos és szükséges. Kicsit olyasmi, mint gépeket olajozni: nem látványos meló, de ha nincs olaj, akkor csikorog a gépezet.

6 Hat szótag: viceposztulátor. Mit jelent?

A renden belül az összes boldoggá avatási eljárásának van egy posztulátora, előmozdítója Rómában, neki vannak segítői. Kaszap István kapcsán történetesen Sajgó Szabolcs atya meg én. Az a dolgunk, hogy segítsük Kaszap István ma is példaértékű erényeit megismertetni és a tiszteletét előmozdítani. Nem kell turbózni a megbecsülését, csak bemutatni az életét, és ennek következménye tud lenni egy józan tisztelet. A másik fele egyfajta ügyintézés. Kaszap erényes hősiességét már elismerte a Szentszék, de még kell egy csoda. Találkoztam Kanadában azzal a nénivel, Kristóf Júliával, aki kómában volt, és már lemondtak róla az orvosok. Máté József atyáék imádkoztak Kaszap Istvánhoz egy kilencedet, és a hölgy egészen váratlanul felépült. Gyógyulását csodaként élte meg a környezete, alaposan dokumentálták, és most egy bonyolult eljárás keretében Rómában vizsgálják. Amit a viceposztulátorságban élvezek, hogy beleástam magam Kaszap István életébe, és most írok róla egy könyvecskét.

7 Hova vágyódsz, ha hétágra süt a nap?

Például nagyon szeretek kimenni a Hármashatárhegy alá, a repülőtérre. Nagyon bírom azt az egész völgyet a Gercse templommal. Elég sokszor sétálok vagy biciklizem arra. A második, ami eszembe jut: a Balaton. Gyerekkoromban sokat voltam ott, és azóta is nagyon szeretem. Sokat kajakoztam középiskolás koromban, ezért a Duna is nagyon közel áll hozzám. A vizek általában valahogy fontosak nekem, talán ezért úszom ma is minden héten.

8 Ha nyolcasod van, magad javítod?

A bicikli kerekének a deformálódására gondolsz? Bár mérnök vagyok, így a technikai dolgok sem állnak messze tőlem, és kisebb dolgokat meg is tudok javítani a biciklin, de a nyolcas nem tartozik közéjük. Tekerni mindenesetre nagyon szeretek. Budapesten, ha tehetem, mindenhova biciklivel járok. Kiszellőzik a fejem, és megvan a napi mozgás is. Nagyon szeretem.

9 Szoktál te is kilencedet végezni?

Volt már rá példa. Még amikor hivatásgondozó voltam, Kaszap Istvánhoz imádkoztam többször is, jelentkezőkért a Montserrat-házba. Akkor még nem voltak sokan, ezért többször beizzítottam a Kaszap-kilencedet. Azt tapasztaltam, hogy utána tényleg jöttek emberek.

10 A rend tíz évre hirdetett irányelvei közül melyiket érzed sajátodnak, és melyik csak feladat számodra?

Istenhez közelebb vezetni az embereket, a kitaszítottak mellé állni, az ifjúság nevelése és a közös otthon. Nekem mind a négy irányelv nagyon szimpatikus, egyiket sem érzem tehernek. Teljesen tudok azonosulni velük, úgyhogy szerintem jól sikerült megtalálni ezeket. Némelyikről már szó esett, így itt a közös otthon védelmét emelném ki. Személyesen is törekszem nem a műanyag vackokat enni, ezért inkább a piacon vásárolok a közösségnek kolbászt vagy magyar epret. Ha például zoknira vagy farmerra van szükségem, akkor is csak hazait veszek. Hajlandó vagyok elmenni érte a város másik felébe is biciklivel. Még az sem zavar, ha drágább. A mi időnkben a keresztény hitnek annyira égetően szükséges eleme, hogy a teremtett világunkkal törődjünk, hogy nehezen tudnám elképzelni másképp.

Megosztás