Szabó Zsófia, Szokol Réka

Szent Ignác valódi arca

Jókai Mór az 1850-es években lett igen felkapott író, ekkor kezdett el utazgatni, hogy regényeihez ihletet találjon, útirajzait pedig az első magyarországi illusztrált hetilapban, a Vasárnapi Ujság hasábjain tette közzé. 1858-ban több részben jelentette meg a magyar Tempevölgyről, azaz a Balaton-vidékről szóló „táj- és utiképeit”, ekkor számolt be arról, hogy a tihanyi bencés kolostorban található „Loyolának viaszképe, mi annak halotti arczáról lön eredetileg levéve, mint ezt az átadó hiteles okirat bizonyítja”. Jókai ezt a latin nyelvű dokumentumot is közli, sőt, egy bájos rajzocska segítségével bemutatja a becses ereklyét az olvasóknak. Tulajdonképpen ez az 1556. július 31-én készült viaszlenyomat őrzi leghitelesebben Ignác arcvonásait. De mit keresett Tihanyban?

Tovább olvasom „Szent Ignác valódi arca”

Kajtor Domonkos SJ

Így írunk mi

A Jézus Társaságában mindig is nagy hagyománya volt az írásnak. Hamar eszünkbe juthatnak különböző jezsuita szerzők könyvei, teológusok, filozófusok vagy tudósok történelmet megvál­toztató híres írásai, esetleg jezsuita költők versei. Mélyebben belemerülve a jezsuita írás törté­nelmébe és hagyományába, egészen a rendalapítóig kell visszanyúlnunk, akinek a lelkisége és gyakorlatiassága azóta is meghatározza az írás kultúráját a Jézus Társaságában. Tovább olvasom „Így írunk mi”

Vízi Elemér SJ

Velünk az Isten

Életünk során nem kerülhetjük el az éjszakát, de a pásztorok tapasztalata reményt ad és bátorít, hogy tiszta szívvel haladjunk tovább, és higgyünk az isteni jelenlétben, amelyet szívünk keres. Karácsony ünnepe végső soron arra emlékeztet, hogy Isten nem mond le rólunk; velünk van minden tapasztalatunkban, és ha hiszünk ebben, jelenléte megvilágítja életünket. Tovább olvasom „Velünk az Isten”