Kapcsolatokban zajlik az életünk. Ezek olykor elakadnak, válságba kerülnek, vagy épp szorongásaink, félelmeink, belső életünk más negatív mintázatai bénítják, rongálják közös mindennapjainkat. Orvos-Tóth Noémi pszichológus Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai című könyvében arról ír, hogy nemegyszer kiderül, e nehézségek családunk korábbi generációira, már elhunyt tagjaira, az ő titkaikra vezethetők vissza, tőlük kell hát elindulnunk egy teljesebb élet felé.
– A papként és mentálhigiénés szakemberként egyaránt széles körben ismert Pál Feri atya gyakran mondja, hogy a szeretteinkkel haláluk után is folytatódhat a kapcsolatunk – megoldhatunk hozzájuk fűződő problémákat, feloldhatjuk az általuk okozott sérelmeket.
– Nem kéne addig várni. Jó lenne megteremteni az őszinteség kultúráját, mert ez hiányzik egyéni és társadalmi szinten is.
– Mi lehet az oka, hogy sokan felnőve sem igen boldogulnak a szüleikkel, sőt neheztelnek rájuk?
– Mindannyiunk fejében él egy ideális anya- és apakép, ami a kollektív tudattalanból táplálkozik: eszerint minden anyának melegszívűnek, szeretőnek, dédelgetőnek, az összes apának erősnek, határozottnak, magabiztosnak és szeretőnek kellene lennie. Mi azonban két hús-vér ember gyermekeként érkezünk ebbe a világba, és ha nem azt kapjuk, amit egy ideális anyától és apától várnánk, elkezdünk dühöt érezni. Ennek a dühnek a csillapításában nagyon sokat tud segíteni, ha ránézek a szüleim gyerekkorára, megismerem korai éveik történetét. Így nagyon sokszor olyan fájdalmakra, szeretethiányra bukkanunk, melyek megmagyarázzák, hogy ők miért nem voltak képesek közelíteni az ideális szülőképhez. (…)
A teljes interjú A SZÍV április számában olvasható