Sosem látott átalakulás veszi kezdetét márciustól a hazai egészségügyben. Mostantól börtön jár a hálapénzért, ellenben 2023-ig kétszeresükre nőnek az orvosi fizetések – ugyanakkor a többségnek választania kell a magán- és az állami praxis között. Ki jár jól, és ki rosszul, mi lesz a béremelésből most kimaradó ápolókkal, a szabad orvosválasztással, és hogyan kínál majd természetes, abortuszmentes környezetet az első magyarországi egyházi szülészet? Többek közt ezekről a témákról beszélgettünk a fővárosi református Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával. Részlet A Szív magazin márciusi számában megjelent interjúból.
[…]
Ön személyesen hányadán áll a hálapénzzel?
Lassan harmincöt éve vagyok a pályán, s az első két évben még elfogadtam hálapénzt, de hamar rádöbbentem, hogy ez számomra vállalhatatlan elemet visz be az orvos-beteg kapcsolatba. Ezért ugyancsak szakmabeli feleségemmel úgy döntöttünk, inkább élünk szerényen ma már öt gyermekünkkel, de nem engedjük ezzel megmérgezni a gyógyítás katarzisát. Persze nem akarom sajnáltatni magunkat, mert mindig lett, amennyi kellett – és azokat sem ítélem el, akik máshogy döntöttek; mindenkinek megvan a maga szempontja és útja.
Mostantól akár egyéves szabadságvesztés jár azért, ha valaki paraszolvenciát ad vagy kap. A törvény előkészítésében is részt vevő szakemberként mennyiben tudja magának érezni a végleges jogszabályt, benne a hálapénz felszámolásának részleteivel és – ellentételezésként – az orvosbérek százszázalékos emelésével?
Az előkészítés során mindvégig azt mondtuk: a paraszolvenciát meg kell szüntetni, de ne kizárólag tiltással, mert azzal még nem kezeljük a kiváltó okokat – még ha mellette történelmi béremelést hajtunk is végre. A hálapénz ugyanis elsősorban nem azért létezik, mert az orvosok keveset keresnek. Hanem a beteg valamilyen többletszolgáltatást vásárol vele, méghozzá elsősorban a szabad orvosválasztást. Annak lehetőségét, hogy eldönthessem, ki műtse meg a sérvemet, vagy kinél akarom világra hozni a gyermekemet, úgy, hogy az illető akár éjszakai szülésnél is rendelkezésre álljon. Ez bevett gyakorlat, miközben a magyar egészségügy elvben a beutalási rend alapján működik, a szabad választás legális lehetősége nélkül – mely rendszert eddig a kapcsolati tőke, illetve a hálapénz írta felül. Ezért a paraszolvenciát csak úgy volna szabad kivezetni, ha közben ezekre a kérdésekre választ adunk –, mert a betegek nagy része a továbbiakban is ragaszkodni fog a szabad orvosválasztáshoz. Sajnos az új szabályozás ezzel egyelőre adós marad. Így nem világos, hogy ha tilos a hálapénz, a beteg milyen csatornán keresztül fizethet a többletszolgáltatásokért, az orvosnak pedig ki fogja megtéríteni az extra munkája árát.
[…]
2023-ra – a pályán töltött évektől függően – egy orvos bére egy- és kétmillió forint közé nő. Ennek azonban ára van, amennyiben a hálapénz felszámolása mellett a többségnek választania kell: magánpraxist folytat, vagy az állami egészségügyben tevékenykedik. Számításai szerint hányan járnak jól, és hányan rosszul?
A fizetésemelés – a nagy munkaterhelés, az eddigi alacsony javadalmazás és a nyugat-európai bérek okozta versenyhelyzet miatt – a hálapénz megszüntetésétől függetlenül elkerülhetetlen volt. Annyi már most látható, hogy a többség nagyon jól fog járni – a mi legtöbb munkatársunk is legalább kétszer annyi pénzt fog hazavinni a fizetéséből; ez főleg azoknak nagy szó, akik eddig nem részesültek a hálapénzből. Mivel azonban az összes paraszolvencia kilencven százalékát az orvosok tíz százaléka kapta, az utóbbi kör akár jelentős veszteséget is elkönyvelhet, ha más módon nem tudja pótolni a kieső bevételt.
Számos menő orvos eddig közalkalmazottként dolgozott egy kórházban, vállalkozóként ügyelt egy vagy két másikban, délután magánpraxist folytatott, és havi pár napra külföldre ment. Ehhez az akár többmilliós bevételt hozó felálláshoz képest sokan biztosan nehezen barátkoznak meg az új rendszerrel, mely a másodállást csak engedéllyel teszi lehetővé. Ők vajon mit fognak lépni?
Egyfelől valószínűleg a magánszektor igyekszik majd felszívni őket. De mivel sokan olyan szakmában dolgoznak, ami nem képzelhető el teljesen privát ellátásban – például mert nincs intenzív osztályos háttér –, a reakciójuk kiszámíthatatlan. A törvény ugyanakkor a többség számára megteremti annak lehetőségét, hogy a közhasznú munkájára összpontosíthasson, anyagi kényszerből ne kelljen éjjel-nappal ügyelnie, másodállások miatt összevissza szaladgálnia vagy magánrendelnie. Másfelől sok szakmában nemcsak a pénz miatt szakadnak ennyifelé, hanem tevékenységük egyben hiányt pótol. Nekünk is van gyermekkardiológusunk vagy -pulmonológusunk, aki egész Nógrád vagy Vas megyét ellátja, mert helyben nincs megfelelő szakember. Az ilyen hiánypótló munka kiesése esetén félő, hogy egyes helyeken ellátási zavarok fognak támadni – már csak azért is, mert lesznek, akik be sem lépnek az új rendszerbe. A másodállásról szóló döntéseket ezért minél decentralizáltabb módon kellene meghozni, mert csak így van esély elvégezni a szükséges finomhangolásokat.
[…]
A Bethesda közben nagy fejlesztés közepette áll: néhány év múlva gyermekhospice- és kómás gyerekeket befogadó részleggel, tartós lélegeztetési központtal bővülnek, és lesz szülészetük is. Itt meghatározott díja lenne az orvos-, illetve szülésznőválasztásnak és minden pluszszolgáltatásnak. Hogyan működne a rendszer?
Még szó sem volt a paraszolvencia megszüntetéséről, amikor a társadalmi igényre reagálva és a felekezetek kérésére elhatároztuk, hogy kialakítjuk az egyházi szülészetet. Olyan helyet szeretnénk, ahol a szülés természetessége háborítatlanul érvényesülhet: csak valódi szükség esetén indítsuk meg oxitocinnal, és császármetszést vagy gátmetszést is csak a legszükségesebb esetben alkalmazzunk. Olyan helyet szeretnénk, ahol a legkülönfélébb pozícióban lehet szülni, és az anya a lehető legrövidebb időt, akár csak egy napot töltse kórházban. De ugyanilyen fontos a biztonság, amihez a neonatológiai háttér gyermekkórházban könnyen biztosítható, így baj esetén az újszülöttgyógyász azonnal rendelkezésre áll. Már a szakembereink is megvannak – nyolc keresztény rezidensünk képződik, akik alig várják, hogy nálunk dolgozhassanak –, és remélhetőleg két-három év múlva elindulhatunk. Az általunk elképzelt modellben mindenkit megillet a minőségi alapszolgáltatás, és aki többet szeretne, az fizessen érte, mi pedig az összeget visszaforgatjuk azon szakemberek javára, akik részt vettek az adott folyamatban.
Korábban élénk sajtóérdeklődést váltott ki, hogy a szülészet abortuszmentes lesz.
Ezt nem szívesen taglalom, mert egyes közegekben csak polémiát gerjeszt. Szívesebben teszünk az abortuszmentességért, mintsem hogy szócsatát vívjunk róla. Például azzal, hogy ha egy anyuka patológiás várandósággal majd bejön hozzánk gondozásra, nem úgy kell befeküdnie, hogy a szomszéd ágyról viszik el a síró kamaszokat abortuszra; ilyen légkörben egész más felkészülni a gyermekáldásra. De nálunk már csak azért sem lehet abortusz, mert szülészet leszünk, nem nőgyógyászat, márpedig a művi vetélést az utóbbi osztályokon végzik.
[…]
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. márciusi számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotók: Orbán Gellért