Bár az új Nemzeti alaptantervet felemásan ítélik meg, szabadnak érzik magukat a keretei között, kihívót látnak a tandíjas magánintézményekben, és határozott véleményük van az iskolarendőrökről is. Három szerzetesrendi fenntartású gimnázium igazgatójával beszélgettünk a tanév kezdetén:
Rubovszky Rita a Patrona Hungariae-t, Horváth Bálint a budapesti Piarista Gimnáziumot, Holczinger Ferenc a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnáziumot képviselte.
– Így év elején mennyire biztosak abban, hogy meg tudják tartani a pedagógusaikat? A tanárhiány már a legjobb iskolákat is elérte.
– Rubovszky Rita: Nálunk egyelőre nincs tanárhiány. Izgalmas és kényes kérdés viszont, hogy az egyházi iskolák közti „elhívások” által teremtett versenyhelyzet hogyan fogja átszínezni a tanévkezdetet és a következő éveket.
– Éppen egymástól csábítják el a munkatársakat?
– Rubovszky Rita: Mi mint nagyvárosi egyházi fenntartású iskolák igazgatói kifejezetten jóban vagyunk, de ez ettől még releváns kérdés. Mint ahogy az a Klebelsberg-ösztöndíj is, mely sok fiatal kollégát akadályoz meg abban, hogy egyházi iskolában helyezkedjen el, mivel ők csak KLIK-es fenntartású iskolában dolgozhatnak a diploma megszerzése után.
– Arra számítottam, azt felelik: a piac szipkázza el a tanárokat, versenyképes fizetéssel.
– Holczinger Ferenc: Mivel a mi iskolánk 2023-ig növekszik, addig töltjük fel az osztályokat, felmenő rendszerben, évente egy-két kollégát fel kell venni, így már a jelenben is érzékelem, hogy vidéken az utánpótlás nagy kihívás lesz. Az utóbbi hetekben az is okozott nyugtalanságot, hogy a szakgimnáziumokban differenciáltan jelentősebb béremelés volt, mint a közoktatási intézményekben. Egy jó matematikatanár bérét ott akár negyven százalékkal is megemelték. Így félő, hogy a jövőben én csak olyan tanárra számíthatok, aki sajátosan elhivatott a gimnázium iránt.
– A budapesti Piarista Gimnázium egyes tanárai által februárban kezdeményezett nyílt levél többek között a pedagógusok megbecsültségének hiányára hívta fel a figyelmet. Hogyan látják az akkori kérdéseket most?
– Horváth Bálint: A levél több mindenről szólt: a Nemzeti alaptantervről is, meg a pedagógusok túlterheltségéről és megbecsültségéről is. Közben jött a járvány; kérdés, ma írnánk-e ilyen levelet, de az biztos nem változott, hogy a pályakezdő bér jelenleg nem vonzó. Az oktatásban a fizetések évek óta veszítenek az értékükből, a pedagógusok státusa fokozatosan süllyed. A minőségi tanárok leigazolása és megtartása kihívás. Az állásfoglalásról még annyit, hogy a vele kapcsolatos viták két csomópont köré szerveződtek: a tartalom, illetve a forma köré. A vita inkább az utóbbiról szólt, vagyis hogy jó ötlet volt-e a nyilvánossághoz fordulni. A megbecsültségről nem zajlott érdemi párbeszéd. Persze egy katolikus iskolában nem azért dolgoznak jól a kollégák, hogy rengeteg pénzt keressenek.
– „Lélek, lélek, de miből élek?!” A pedagógusnak elsősorban a családjáról kell gondoskodnia.
– Rubovszky Rita: A pedagógusbérek kérdése nemzetpolitikai kérdés. Egyébként nem az egyházi iskolák fogják elszívni pluszpénz reményében a KLIK-es intézmények munkatársait, hanem a gombamód szaporodó alapítványi iskolák. A tandíjas iskolák indítják el a polarizációt, mert ott valóban többet lehet keresni.
– Eddig az egyházi iskolák képviselték az elitoktatást, de ez talán nem lesz mindig így.
– Rubovszky Rita: Az egyházi iskolák társadalmi helyzete nem tartható fenn, már csak azért sem, mert a társadalom kezdi az iskolát kizárólag szolgáltatásként felfogni. Nyugat-Európában az egyházi iskolák témaközösségek, és a szülők tudják, hogy érdekük részt vállalni ezekben, s ezért hajlandók áldozatot hozni. Nekünk pedig úgy kell ezeket a témaközösségeket létrehoznunk, hogy a szülő az esetek nagy többségében elvár. Kemény lesz, amit mondok, de a családok egy része fizethetne tandíjat. Alakíthatná úgy a családi költségvetést, hogy hozzájáruljon gyermeke iskoláztatásához – persze abban a pillanatban, amikor hozzájárul, el is vár. A jövő szerintem abba az irányba mutat, hogy az egyházi iskolák elfogadják az áldozatvállalást azon családoktól, akik ezt megteszik, miközben segítik azokat, akik erre rászorulnak.
– Biztos, hogy jó, ha egyes családok befizethetik magukat egy iskolába?
– Horváth Bálint: A világos és átlátható szabályozás segíthet ebben. A közösségi értékrend kialakulása nem adottság, azért meg kell dolgozni. Jó lenne, ha a gyerekek aktív kereszténységbe kapcsolódhatnának be, ahol feladatuk és szolgálatuk is van. A legtöbbet a katolikus iskolák e tekintetben a Fényi Gyula gimnázium szeretetszolgálat-programjából tanulták. Örvendetes, hogy ennek értékeit az oktatáspolitika is felismerte. Más kérdés, hogy miután a közösségi szolgálatot ötven órában kötelezővé tették, más ízt kapott ahhoz képest, ahogyan a jezsuiták elindították. De még ha elvész is az önkéntesség, jót tesz egy középiskolásnak, ha idősotthont látogat, vagy hátrányos helyzetű gyerekeknek segít. Még ha a kötelező pecsétjét viselik is magukon ezek az alkalmak, mégiscsak a személyes találkozásban tud létrejönni az a csoda, ami ennek a gondolatnak a mélyén a kezdet kezdetén ott volt.
– Holczinger Ferenc: Ez a program arra kínál lehetőséget, hogy a mások felé fordulás, a nyitottság embertársaink problémáira az életünk része legyen. Az Istennel való kapcsolatunk e nélkül nem teljes. A szeretetszolgálat mögé kell tennünk azokat a programokat, amelyektől az lelkigyakorlattá válhat. A katolikus iskoláknak ezen a téren van még tennivalójuk.
– Rubovszky Rita: Érdemes kötelezően bevezetni a jót, mert így is hat. Ahogy a Fényi gimnázium szeretetszolgálat-programja áthatotta az országot, úgy az a keresztény értelmiséginevelés is, amit az iskoláinkban folytatunk, kovásszá kell hogy legyen.
– A gyerekek hány százaléka érkezik gyakorló keresztény családból?
– Horváth Bálint: Nehéz erre válaszolni, hiszen senkinek nem látunk a szívébe…
– Legyünk nagyvonalúak: értsük ide a vasárnapi keresztényeket is.
– Horváth Bálint: Osztályonként változó. De nálunk a diákoknak több mint a fele.
– Kevesebbre számítottam.
– Holczinger Ferenc: Nem szívesen nézek szembe a tapasztalattal, de Miskolc nem vallásos város. Így arra a tíz–húsz százaléknyi, elkötelezett családra építhetünk, akiknek van hívő életük. Másfelől küldetésünk része, hogy nyitottak legyünk minden család felé, akik értékrendünkben megtartóerőt látnak, és gyermekeik teljes emberi fejlődését kívánják. Missziós iskola vagyunk, hangsúlyt fektetünk a keresztény közösségi életre és a személyes istenkapcsolatra. De szolgálatunkat azzal a tudattal is végezzük, hogy az egyháznak épülnie, regenerálódnia kell az egyházi iskolákban. Ha fizikailag gyarapodik a hívő közösség, az egyházi iskola is fenntartható lesz.
– Horváth Bálint: Nemcsak a felvételi pontok, az OKTV-eredmények és a nyelvvizsgák számítanak, hanem az evangéliumi értékek is. Az evangéliumot főként nem a hittanóra közvetíti, hanem az emberi kapcsolatok: azok a viszonyulások, ahogy egy tantestület, egy iskolai közösség a mindennapjait éli. A portás, a konyhás néni, az igazgató és a tanár minden gesztusával nevel. Ha a diákok azt érzik, hogy a kereszténység előírás vagy szabályrendszer, amit legszívesebben eldobnának maguktól, amint kilépnek az iskola kapuján, el kell gondolkodnunk. A kereszténység élhető és éltető – annak módja, ahogyan jó élni. Ezt kellene az iskoláinknak közvetítenie nap mint nap, hitelesen.
A hármas interjú teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. szeptemberi számában olvasható el, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
(Fotó: Orbán Gellért)