Egy ökumenikus társaság elhatározta, hogy egy népszerű bloggal, de még inkább személyes találkozókkal hirdetik az örömhírt. Meglepő helyszíneken. Berecz Pétert, a Szólj be a papnak! nevű közösségi kezdeményezés ötletgazdáját és egyik vezetőjét arról kérdezzük, milyen visszhangot kelt, amikor a hírhedt Tibi atya „nyájával” egy igazi pap találkozik. Mit keres az evangélium egy ketrecharcos edzőteremben? És meglátják-e Jézust a számítógépes játékosok karikás szemei?
Aki járt már fesztiválos és budapesti rendezvényeiken, azt tapasztalja, hogy nagy különbség van a kettő között: míg az előbbiek beszélgetései oldottak, a fővárosi találkozók kissé fejnehezek. Ez tudatos különbség?
Mi is érzékeljük ezt, és egyáltalán nem szándékos a dolog, éppen ezért szeretnénk változtatni is rajta, mert az eredeti szándékunk az, hogy minél oldottabban lehessen részt venni ezeken a beszélgetéseken. Ha „fejnehéz” egy-egy esemény, vagyis az életszerű példák és személyes megélések helyett túlzottan a teológiai okfejtések kerülnek előtérbe, akkor elidegeníthetjük az egyházhoz, valláshoz nem kapcsolódó érdeklődőket. Márpedig mi éppen őket akarjuk megszólítani. Debrecenből indultunk, és máig itt rendezzük meg a legtöbb kocsmai vitaestet, tehát ebben a városban tudjuk leginkább megvalósítani az elképzeléseinket. De mivel a Szólj be a papnak! éppen arról szól, hogy a vallásos emberek – papok, lelkészek, hívek – kilépnek a komfortzónájukból, hogy „házon kívül” hirdessék az örömhírt, mi sem maradunk a bejáratott helyeinknél. A pesti Művész Kávézó például nagyvonalúan rendelkezésünkre bocsátotta a helyet, és mi örömünkben nem kaptunk észbe, hogy egy kávéház azért nem kocsma. Ahogy mondani szokás: az egy másik kávéház…
Milyen különleges helyszíneken szerveztek estet?
Számos fesztivált megjártunk, szerveztünk moziban kis filmfesztivált beszélgetésekkel, vagy fényképkiállítást, de rendeztünk eseményt ketrecharcos edzőteremben, vagy amikor az óriáskerék a debreceni református nagytemplom előtt állt, lefoglaltuk egy időre, és minden egyes kabinjába – mint egy-egy gyóntatófülkébe – egy pap vagy lelkész ült, és fogadta a kíváncsi embereket.
Egy kör elég egy beszélgetéshez?
Bár gondoltunk erre, és kicsit lelassítottuk a menetet, egy kör természetesen nem elég egy lelki beszélgetéshez. Ez a nagyjából tíz perc amolyan indító találkozónak remek volt. Kifejezetten az a szándékunk, hogy azokat a nem szakrális tereket keressük meg, ahol az emberek egyébként szívesen megfordulnak…
Szerencséjükre elég sok nem szakrális hely van. De miért éppen ketrecharc?
Szögyényi László többszörös profi MMA-kupagyőztes (a mixed martial arts rövidítése kevert harcművészeteket jelent – a szerk.) volt olyan nyitott, hogy az általa alapított debreceni Ronin Fight Academyn tarthattunk egy találkozót. Azért örültünk ennek, mert hiszünk benne, hogy minél ellentmondásosabbnak tűnik a vallás és az adott helyszín kapcsolata, annál inkább kitűnik, hogy a hit nem egy zárt kör belügye, hanem mindannyiunkat érint. Egy ilyen helyszín minden különösebb szóbeli magyarázat és erőlködés nélkül is megerősíti a résztvevőkben, hogy Istennek mindenhez van köze, mindenhol ott van. Tokodi László domonkos szerzetessel voltunk az edzőteremben, református részről pedig Sajtos Szilárd tábori lelkész tartott velünk. Ahogy ők ketten, úgy minden érdeklődő kipróbálhatta az edzést, majd a ketrecben záporozni kezdtek – nem a pofonok, hanem – a kérdések arról, hogyan kell megnyerni a küzdelmeket, kiben kell hinni, miért tudok megbízni valakiben.
Meg tudnak nyílni az emberek egy ilyen közegben?
Általános tapasztalatunk, hogy a kezdeti megdöbbenést moderált beszélgetés követi. Sokszor azonban a „hivatalos” program végén merülnek fel azok a kérdések, amelyek igazán lényegesek és személyesek. Ilyenkor néha arra gondolunk: na, ezzel kellett volna kezdeni. De aztán rájövünk, hogy valahogy el kell jutni oda, hogy megtörjön a jég, és az emberek valóban érdemi kérdéseket tegyenek fel.
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. februári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotó: Vígh Tamás; Nagy Anikó