De hol vannak az apák?

Philip Zimbardo gyógyító meglátásai (nem pusztán) férfiaknak

Nyolcvanhét éves, és nemcsak a világ egyik legnevesebb szociálpszichológusa, több egyetem díszdoktora, akit az Amerikai Pszichológiai Társaság életműdíjjal jutalmazott, hanem fiatalok bálványa is. Figyelme az utóbbi időben egyre inkább a világ mai bajai felé fordult, és a kiváltó okok között az apaképnélküliséget jelölte meg.

Mi Zimbardo titka? „Szegény szicíliai katolikus családból származom, gyökereimről soha nem feledkeztem el. Lehet, néhányan celebnek tartanak, de megmaradtam egyszerű embernek. Másfelől egyszerre vagyok kutató, tanár és szórakoztató előadó. Az a feladatom, hogy a pszichológiát vonzóvá tegyem. Mindig találok időt arra, hogy az emberekkel kapcsolatba kerüljek. Napi több száz levelet kapok tanítványaimtól a világ minden részéről, és válaszolok rájuk. Régen mindig váltottam pár személyes mondatot az autogramkérőkkel, ma ugyanezt teszem a velem szelfizőkkel. Különleges kapcsolatom van a magyar fiatalokkal, és nemcsak Budapesten, amit második otthonomnak tartok, hanem San Franciscóban is” – nyilatkozta 2015-ben a Heti Válasznak. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a városban többször is készíthettem vele interjút, így megtapasztalhattam személyes varázsát, ahogy érdeklődéssel, szeretettel fordul a másik ember felé.

Zimbardo számos nagy sikerű könyve után 2015-ben kiadta Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? című művét, melyet unokáinak ajánlott. Nem véletlenül, hiszen ezúttal a millenniumi nemzedéket állítja a középpontba, azon belül is azokat a fiúkat, akik minden tekintetben lemaradtak a lányokhoz képest, nem találják a helyüket a való világban, és digitális csapdákban vergődnek. Napjaikat meghatározza a videójáték és az internetes pornó. Az olasz származású amerikai pszichológus vészharangot kongat, amikor a családok széteséséről, az apák hiányáról és mindezek hatásairól ír, annál is inkább, mert hisz abban, hogy a családok a társadalom motorjai. Osztja Francis Fukuyama amerikai politológus véleményét, miszerint „a liberális politikai és gazdasági intézmények életképessége a civil társadalmak egészségétől és dinamizmusától függ, ezeknek pedig az erős és stabil családi struktúra jelenti az alapját”.

Fotó: Valuska Gábor

A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2020. december-januári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

 

 

Karácsonyi ajánlataink már elérhetőek a honlapunkon. Válogasson könyvcsomagjaink között vagy lepje meg szeretteit egy ajándék A Szív előfizetéssel!

 

 

 

Megosztás