Sukoró a Velencei-tó környékének egyik gyöngyszeme. A mintegy kétezer lelkes, a régi szólás szerint a „hegyre kutyorodott” község jól látszik a víz mellől s az M7-es autópályáról is. Messzire sárgálló templomát Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.
A település hegyfokon álló római katolikus templomának alapkövét 1768. augusztus 7-én helyezték el. A templomtelek kiálló sziklájáról csodálatos a kilátás a tóra. A templomot a komáromi jezsuita residentia főnöke építtette. A magyarországi jezsuita rend komáromi rendháza ugyanis százharminchét évig birtokolta Pákozdot, s a településsel együtt jelentős birtokokkal rendelkeztek Fejér megyében. Pákozddal együtt Sukoró, Etyek, Gyúró, Sóskút, Vereb, Pázmánd, Vál, Agárdpuszta és Barátháza is az ő tulajdonuk volt. (E templom előtt már állt egy a községben: a török hódoltság előtti „kőtemplom” 1728-ban leégett, a református gyülekezet ideiglenesen helyreállította, majd az 1830-as években köveit felhasználva új templomot építettek – ez utóbbi, ma is álló épületben tartották a pákozdi csata előestéjén a haditanácsot Móga János altábornagy vezetésével.)
A templombelső a karzatról nézve
A festői környezetben álló Szent Ignác-templom oltárkövét 1773-ban szentelte meg a veszprémi megyés püspök – abban az évben, amikor XIV. Kelemen pápa az európai uralkodóházak nyomására feloszlatta a Jézus Társaságát. A templomocskát tehát voltaképp soha nem vehették birtokukba a jezsuiták, arról azonban szó sincs, hogy gazdátlanná vált volna. Azuradalommal együtt a székesfehérvári káptalan vette át, s a templom fönntartására három hold földet adományozott. Szükség is volt rá, minthogy az épület hegyfokon épült, s nagyban ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Tépte a vihar, szétcincálta a szél, verte az eső, olykor a jég. Igaz, tűzvész kevésbé fenyegette. A krónikák szerint a sukorói kis templom a székesfehérvári kanonokok végrendeletének és hagyatékának visszatérő tárgya lett: mindenki adományozott a templom javára, hogy javítani tudják a viharkárokat. A toronyban két harang kapott helyet: Vurum József székesfehérvári püspök áldotta meg őket Szent Ignác, illetve – borvidékről lévén szó – Szent Donát tiszteletére.
A barátságos kis templom 1845-ben kapott új gyóntatószéket, majd néhány évvel később új orgonát építettek. A székeskáptalan újabb földadománnyal is gazdagította a templomot, így 1867-től már huszonkét hold templomföldről lehet tudni. Az 1867-es esztendő fontos az istenháza történetében, ekkor bővítették ugyanis az épületet, s ebben az évben nyerte el mai alakját. Schmied Károly építész végezte az átalakítást. Ekkor készíttetett új Szent Ignác-oltárképet Gürtl Mihály váli esperesplébános (a régit a sekrestyében helyezték el), Lotz Antal festőművész pedig négy angyalfejet festett a templom mennyezetére.
Érdekesség, hogy a templom a második világháború vége felé, 1944 és 1945 között, a frontharcok idején négy hónapig a tűzvonalban állt – a falut kilakoltatták. Az épület sok helyen megsérült, a tetőzetet szétlőtték, ám a falak megmaradtak. A berendezést elhordták, kivéve amit a helyi hívek kimenekítettek. A háború lezárását követően, Fekete Béla plébános lelkes közreműködésének köszönhetően megkezdődtek és 1959-ben be is fejeződtek a helyreállítási munkálatok.
A jótékonyság később is jelen volt a templom történetében, ugyanis a településen élő Grúber Ferenc szőlősgazda mint mecénás állta a felújítási költségeket. 1997 májusában megújultak a templom falképei, melyeket Patay László festőművész készített. Munkáját adományként ajánlotta fel a templom javára. A képek elkészítésébensegített Molnár János restaurátor, Siklósi Attila festő és grafikus, valamint Domján Gábor képzőművészeti főiskolai hallgató. A falképek túró-mész kazein emulziós technikával készültek – al secco. A festett falfelület 144 négyzetméter. Különlegessége, hogy a művész az oltár mögötti képen nemcsak Szent Ignácot örökítette meg, hanem az akkori megyés püspök, Takács Nándor, Tóth Béla plébános és Grúber Ferenc alakját is. A mennyezeten Szent Ignác életéből láthatók epizódok, például amikor a későbbi rendalapító felajánlja kardját a Szűzanyának. A sukorói mecénásról annak idején a Fejér Megyei Hírlap is írt, kiemelve az adakozó önzetlenségének forrásait: „Nekem nem volt családom, engem nem érdekelt a parádé, sem a kocsma, szórakozásra sem költöttem – mondta Grúber Ferenc, aki pénzét most már jó helyen tudja. – Még négy szentképet rendeltem a temetőkápolnába egy sukorói mestertől, aztán kész, nem lesz más. Rendben van minden Sukorón, megcsináltattam úgy, hogy ne legyen gondja rá az egyháznak mostanában. Elég volt ezt végigmondani is, igaz? Hálát adok azonban a Jóistennek, hogy ezt a gondolatot ültette a fejembe, hogy vagyonom az ő házára költsem. Így van jól, nekem nem hiányzik ez a pénz.”
A templom mellett található plébánia jelenleg közösségi házként működik, ahol lelkigyakorlatos vagy turistacsoportokat is fogadnak. A sukorói egyházközség lelkipásztori feladatait ugyanis 1998-tól Velence látja el. Jelenleg Récsei Norbert a plébános, akihez összesen hat templom tartozik: Velencén kettő, Sukoró, Nadap, Kápolnásnyék és Baracska. Norbert atya elmondta, hogy az utóbbi hét-nyolc évben nagy átalakuláson ment át a sukorói közösség, számos új lakos érkezett, a fiatalok nyitottak, mára már sok a ministráns is a szentmisén. Nyaranta érezhetően többen vesznek részt a szentmiséken, olykor be sem férnek a kicsiny templomba, mely az egyedülálló panorámának köszönhetően közkedvelt házasságkötési hely, ugyanis az oltártól is rálátni a Velencei- tóra. Akik itt mondják ki egymásnak az igent, általában a gyermeküket is itt kereszteltetik meg. Ehhez kapcsolódó szép szokás, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén minden esztendőben fát ültetnek az előző évben megkeresztelt gyerekek tiszteletére, s keresztnevüket a fa mellé helyezett táblán is megörökítik. Az atya, aki 2014 óta szolgál és él Velencén, kedveli a tó közelségét. Ha teheti, vitorlázik, és időnként éjszaka is kimegy a vízre. Mint mondja, a csend, a sötét kedvez az imának, a gondolatoknak. A közösségben érthető módon nem túl erős a Szent Ignác-i lelkiség, ám minden mise végén e szavakkal kérik a hívek a jezsuita rend alapítójának áldását: „Szent Ignác, községünk védőszentje, könyörögj érettünk!”
Sukorón készített képeink megtekinthetők az alábbi galériában:
Fotók: Thaler Tamás
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2022. július–augusztusi számában jelent meg. Ide kattintva beleolvashat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!