ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A címlapon:
András Attila, a magyar jezsuiták új provinciálisa
A tartalomból:
Interjú Boros Misi zongoraművésszel
Ki számít fiatalnak Bellovics Gábor SJ szerint?
Ifjak a Bibliában, Ifjúság az egyházban
Petőfi 200
„Többre hív az Isten”
Hosszabb-rövidebb megszakításokat leszámítva időszámításunk óta lakott a fővárostól mintegy tizenöt kilométerre, ma az M0-s körgyűrű ölelésében, már-már hegyi környezetben megbúvó, Török Bálintról elnevezett tizenötezres városka területe.
Csaknem száz éven át, 1860-tól 1948-ig voltak jelen a jezsuiták a fűszerpaprikájáról, népi hímzéséről és érsekségéről híres városban. Itt működött a rend egyik legjelentősebb modern kori gimnáziuma Magyarországon, mely mindmáig őrzi az egykori virágkor emlékeit.
Sukoró a Velencei-tó környékének egyik gyöngyszeme. A mintegy kétezer lelkes, a régi szólás szerint a „hegyre kutyorodott” község jól látszik a víz mellől s az M7-es autópályáról is. Messzire sárgálló templomát Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.
A Pest megyei településen épült hazánk első, laikus kezdeményezés nyomán a jezsuita rendalapító nevére fölszentelt templom, és itt látható a magyar művészettörténet alighanem legmonumentálisabb Ignác-ábrázolása is. A helyszínen eredtünk a szövevényes mendei Szent Ignác-tisztelet nyomába.