Moldova a háború szomszédságában

Különleges elhelyezkedésű és történelmű, ám sokunk által kevéssé vagy egyáltalán nem ismert ország. Ukrajnával határos, és ez a jelenlegi helyzetben különös súllyal befolyásolja közeli és távolabbi jövőjének kilátásait.

Moldova távolinak tűnik Magyarországtól. A legtöbben ugyanúgy nem jártunk ott, mint a szomszédos, ma vérben ázó Ukrajna belső vidékein. Pedig valójában mind történelmében, mind jelenében közeli és számunkra nagyon fontos ország. A harmad Magyarország területű Moldova Budapesttől csaknem kilencszáz kilométerre keletre, Románia és Ukrajna ölelésében helyezkedik el. Észak–déli kiterjedése háromszázötven, nyugat–keleti kiterjedése százötven kilométer. Népessége körülbelül két és fél millió fő, a kivándorlás miatt lakossága évről évre jelentősen csökken.

Moldova Európa legszegényebb országai közé tartozik, csak Ukrajna áll mögötte, még Albánia is megelőzi. Területe viszonylag sűrűn lakott, a kiváló termőtalajnak köszönhetően az ország lakosságának több mint a fele vidéken él, és a mezőgazdaságban dolgozik. Ásványi anyagokkal, energiahordozókkal szinte egyáltalán nem rendelkezik Moldova, ezért nem túl jelentős ipara erősen importfüggő.

Tengerpartja nincs, a Prut és a Dnyeszter folyó között terül el, csak egy rövid kijárata van a Dunára. Természeti szépségei sem nagyon vannak, a két folyó között alacsony, végtelen hosszú dombhátak váltakoznak, valódi hegyekről csak hírből hallottak, ezért turizmusa is elhanyagolható. Részben a mai Moldovát hívták az őseink Etelköznek, ez volt Árpád népének a honfoglalás előtti utolsó hazája. Nem legendáról van szó, a Dnyeszter mentén sok magyar sír került elő az utóbbi időben.

Fővárosa, Chișinău (Kisinyov) neve egyes történészek szerint a magyar Kisjenőből származik, ami ugyan vitatott, de az nagyon valószínű, hogy számos más helynév magyar eredetű az országban (Ghidigis – Hideges, Orhei – Várhely).

Hogy ezek honfoglalás kori vagy későbbi gyökerűek, nem tudni, de az biztos, hogy a késő középkorban Moldova összlakosságának tizede magyar lehetett. Mára csupán a Csángóföldön él maradéka ennek az egykor nagy népességnek. A több mint hatszázezer lelket számláló fővárosnak, amely a legnagyobb és a legfontosabb település az országban, a középkorban magyar lakossága is volt. Még a XVII. században is éltek itt római katolikusok, vélhetően magyarok. Az utolsó bizonyíthatóan magyar falut, Csöbörcsököt 1770 körül pusztították el a tatárok.

Moldova történelme viszontagságos, mivel stratégiai helyen fekszik Európa és Ázsia között. Már az ókorban lakott volt e terület, sok nép és birodalom megfordult itt az évszázadok során: rómaiak és bizánciak, hunok és magyarok, a Kijevi Rusz és a mongolok. Az első független Moldova 1359- ben született meg, nagyjából a mai köztársaság területén, majd később kiegészült a napjainkban Romániához tartozó Moldva területével. A Moldvai Fejedelemség a XV. század második felében virágzott, majd évszázadokra török befolyás alá került. A mai ország déli része a dúlások során elpusztult, ezért etnikailag igen vegyes lett az újratelepítések után, az egykori Besszarábia legdélebbi, szinte teljesen szláv régiója pedig ma Ukrajnához tartozik.

Az 1812-es orosz–török háborút lezáró béke Moldovát kettéosztotta, és teljes keleti részét, azaz Besszarábiát Oroszországhoz csatolta. Itt a kezdeti viszonylagos autonómia után erőszakos oroszosítás indult be. Az 1917- es orosz forradalom után Besszarábia függetlenné vált Oroszországtól, s nemsokára egyesült a Román Királysággal. Ez az időszak huszonkét évig tartott, mely alatt a román hatóságok erőszakos románosításba kezdtek, megpróbálva asszimilálni az országban élő etnikai kisebbségeket. A Szovjetunió sosem ismerte el a Besszarábia feletti román uralmat, majd a Molotov – Ribbentrop-paktumot kikényszerítve, a két nagyhatalom nyomására 1940-ben a román közigazgatás és hadsereg kivonult az említett területről, s a Szovjetunió vonult be oda. Ez az állapot csak egy évig tartott, mert Románia a tengelyhatalmak oldalán 1941- ben megszállta Moldovát, s a román hatóságok elhurcoltak vagy kivégeztek háromszázezer itteni zsidót.

Komp kel át a Dnyeszteren a Moldáv-Ukrán határon

A Vörös Hadsereg végérvényesen 1944 elején foglalta vissza a területet, és hamarosan megindultak a vagonok Szibéria felé. A román érzelmű értelmiséget és polgárságot vitték, majd hatalmas éhínség tört ki, melynek sok magyar hadifogoly is áldozatul esett. Emlékoszlopuk Chișinău központi temetőjében található. Sztálin 1945 után újraszervezte a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amelynek városaiba tömegesen vándoroltak a megbízhatónak ítélt oroszok és ukránok az őslakosság hígítására. Ebben az időszakban kezdett igazán, központi sugalmazásra, politikailag elkülönülni a moldáv nép a romántól. Szovjet nyomásra visszavezették a cirill ábécé használatát, erősítették a lokális román-moldáv nyelvet és a különálló moldáv etnikai tudatot. Az 1980-as évek végén indult meg az ország a függetlenedés útján, amely az 1989. augusztus 31-i nyelvtörvénnyel vette kezdetét, ami újra a latin betűs írásmódot szabályozta, és a románt tette államnyelvvé. Ez riasztóan hatott az ország nemzeti kisebbségeire, hiszen Nagy-Románia létrejöttét vetítette előre.

Közigazgatásilag az országhoz tartozik két autonóm terület: Gagauzia és a Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznisztria).

Előbbi az ország délirészén helyezkedik el, népessége török eredetű, de ortodox vallású. 1991-ben Gagauzia függetlennek nyilvánította magát, de végül megelégedett a széles körű autonómiával, hivatalos nyelve a román mellett a gagauz és az orosz. Ma a Budapest területének valamivel több mint háromszorosán elhelyezkedő tartománynak százharmincezer lakosa van.

A nagyobb, négyezer-egyszáz négyzetkilométeren elterülő Dnyeszter Menti Köztársaság nem tudott megállapodni a moldvai kormánnyal. A kétharmad részben orosz-ukrán lakosságú terület semmiképpen sem akart egy esetleges Nagy-Románia része lenni. 1992-ben vált gyakorlatilag − ha jogilag nem is − függetlenné Moldovától egy rövid fegyveres konfliktus után, amelyben támogatóként Románia és Oroszország is részt vett. Önállóságát senki sem ismeri el. Pontosabban nem is önálló, jórészt Moszkva bábállama, hiszen Oroszország nélkül a létezése kétséges lenne. A területén állomásozik az úgynevezett 14. orosz hadsereg kétezer katonája. Az egység harminc évvel ezelőtt, békefenntartóként vonult be, de azóta is ott maradt, hogy az orosz érdekeket képviselje a térségben. Ma a Dnyeszter Menti Köztársaságnak háromszázötvenezer lakója van, azaz a lakosság az 1992-es 679 ezerről majdnem a felére csökkent. A százharmincezres Tiraszpol tiszta és rendezett város, itt látszik egy valaha volt és persze nagyon relatív jómód a fővároshoz képest. A Dnyeszter Menti Köztársaság ma szinte magánvállalkozás Moszkva hűbérurasága alatt. A Sheriff-csoport uralja gazdaságának jó részét, a csoport két oligarcha, Viktor Gusan és Ilija Kazmalj tulajdona.

A Nemzeti Hotel a moldáv fővárosban

Moldova lakosságának kilencven százaléka ortodox keresztény, vagy a moszkvai, vagy a bukaresti pátriárka alá tartoznak. A zsugorodó lakosság hetvenöt százaléka ma is moldávnak vallja magát, és csupán hét százaléka románnak. A moldáv–román különbség identitásbeli, a moldávság és a románság politikai programjai és céljai különböznek egymástól, de nyelvük ugyanaz. A moldávok Romániát Moldova függetlenségét veszélyeztető tényezőnek tekintik, míg a románság a moldávságot a román történelem, kultúra és élettér regionális változatának tekinti. Az elöregedő lakosság idősebb fele erős szimpátiát mutat az önálló nemzet eszméje iránt, de a fiatalok közül egyre többen támogatnák a Romániával való egyesülést. Kérdés, az ukrajnai háború hogyan fog hatni az identitások közötti küzdelemben.

Romániában hasonlóan tekintenek Moldovára, mint Magyarországon Erdélyre: igazságtalanul elvesztett ősi földként. A román politikum és lakosság nagy része támogatja a két ország egyesülését.

Erre komoly tervek születtek, de a gyakorlatban a kisebbik állam bekebelezését jelentené. A román állampolgársággal is rendelkező jelenlegi moldáv elnök asszony, Maia Sandu és a miniszterelnöknő, Natalia Gavrilița is egyesüléspárti, annak ellenére, hogy egy 2020. januári közvélemény-kutatás szerint a lakosságnak csak harminchét százaléka támogatná az uniót. A Moldovai Köztársaság lakosságának jelentős része Oroszország-orientált, a népesség nagy része beszél oroszul, sokan hallani sem akarnak a Romániával való egyesülésről, főleg a Dnyesztermelléken és Gagauziában élők, nem véletlenül, hisz saját nemzetiségi létüket féltik egy esetleges Nagy-Romániában.

A harminc éve független ország külpolitikájában mintegy hintázik Kelet és Nyugat között, hol nyugatosabb (és egyben általában „románbarát”), hol „oroszpárti” kormányzatai vannak, de gazdasági szempontból egyértelműen Oroszországra szorul. 2021 októberében a lejárt orosz gázszerződés miatt olyan súlyos krízis alakult ki, hogy a kormány harmincnapos szükségállapotot volt kénytelen kihirdetni. A köztársasági elnök asszony és a miniszterelnöknő idén március elején aláírta az ország hivatalos EU-csatlakozási kérelmét, kihasználva az Ukrajna orosz megtámadását követő lehetőséget. Az Európai Unió keleti bővítése a háború okozta sokk ellenére a közeljövőben valószínűtlennek tűnik. A csatlakozás lehetősége ugyan új fejezetet nyithatna az ország hosszú távú gazdasági fejlődésében, ám paradox módon Moldova az egyetlen olyan európai ország, ahol az Európa-párti kormány ellenére az európai integráció fokozatosan veszít népszerűségéből.

Moldova elnöke, Maia Sandu

Ma a moldávok számára az ukrán háború tölti be a mindennapokat. Hogy mennyire valós Moldova félelme a közvetlen szomszédjában zajló orosz–ukrán háborúba sodródástól, jól mutatja, hogy a kormány február végén hatvannapos szükségállapotot vezetett be, és az ország légterének lezárásáról döntött. Ez azért sem véletlen, mert Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök a biztonsági tisztviselőihez intézett beszédében, amelyben az Ukrajnába tartó orosz támadási irányvonalakat részletezte, az egyik irány Odessza kikötővárosából Moldáviába, pontosabban a Dnyesztermellékre mutatott. Európai vezető politikusok is nyilatkoztak úgy, hogy Oroszország nem áll meg Ukrajnánál, az orosz befolyás kiterjedhet a szomszédos országra is: ha Ukrajna elbukik, Moldova következhet.

A status quo hosszú távú fenntartása leginkább Moszkvának előnyös, mert ameddig nem rendeződik a Dnyeszter Menti Köztársaság helyzete, addig esély sincs rá, hogy Moldova egyesüljön Romániával, vagy külön belépjen az EU-ba.

Ha valóban harcok kezdődnének a régióban, annak a Dnyeszter Menti Köztársaság bizonyára részese lenne, és ezt a román vezetés sem nézné tétlenül. A szakadár régiót vezető elnök, Vadim Krasnoselsky, egy volt rendőr, több mint valószínű, hogy a volt szovjet titkosszolgálat embere, nyíltan oroszpárti, tehát részéről lenne nyitottság a Dnyeszter Menti Köztársaság Oroszországgal való egyesülésére. A napokban Chișinău által benyújtott EU-csatlakozási kérelme nyomán Transznisztria függetlenségének elismerését, a két ország viszonyának rendezését kérte Moldovától.

Magyar szempontból prioritás Moldova státuszának megőrzése, mivel nem hiányozna a régióban még egy fegyveres konfliktus, illetve Moldova nyomán Románia s így a NATO is belekeveredne a polémiába. Az erdélyi magyarság érdekképviseletére is rendkívül rossz hatással lehetne a moldáv– román egyesülés. Egy év eleji felmérés szerint a lakosság többsége Moldova semlegességét támogatja, a megkérdezettek csaknem ötven százaléka nem szeretné, ha az ország elköteleződne biztonságpolitikai szempontból, tizenhat százalékuk Romániára számít, tizenegy százalék pedig az Európai Unióra. Oroszországra négy, a NATO-ra hat százalék tekint bizalommal, és számít a segítségére a válaszadók közül.

Az orosz–ukrán háború Moldovát sem kíméli, a kis területű országba kétszer annyi ukrán menekült érkezett, mint a nyolcszor nagyobb lakosságú Romániába. Egy biztos, a következő hetek, hónapok sorsdöntők lesznek a jövője szempontjából, de egyelőre nem látható, merre fordul a történelem.

Fotók: AFP, Unsplash

Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Matthias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője, Veress Csongor Balázs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusza, a műhely kutatója.

A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2022. áprilisi számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

Megosztás