2023 októberében a Rómában tartandó püspöki szinóduson minden valószínűség szerint laikus nők és férfiak a püspökökkel egyenértékű szavazati joggal élhetnek majd. Ezzel mondhatni konkrét formát ölt a nők és általában véve a laikusok egyházi szerepének felértékelése.
A nők és a férfiak egyházon belüli azonos méltóságának gyakorlati megnyilvánulása a II. vatikáni zsinattal elindult teológiai és kánonjogi fejlődés újabb fontos állomása. A következőkben Ferenc pápa néhány olyan intézkedését mutatjuk be, melyekben a nők és egyben a világi Krisztus-hívők egyházon belüli szerepvállalásának lehetőségeit gondolja tovább. A nők egyházi mozgásterének továbbszélesítése (Evangelii gaudium, 103), melyet Ferenc pápa szorgalmaz, a II. vatikáni zsinat dogmatikus konstitúciójának néhány nagyon lényeges kijelentéséhez kapcsolódik, végiggondolva az ott megfogalmazottak gyakorlati következményeit.
Az előzményekről röviden
A II. vatikáni zsinat újratárgyalta az egyházi szolgálatok kérdését, és ezekkel kapcsolatosan néhány lényeges újítást hozott. Eltörölte azt a felfogást, miszerint a laikusok, azaz a világi Krisztus-hívők a hierarchia függvényében, annak alárendelve végezhetnének egyházi szolgálatot. Visszatérve az ősegyház szemléletéhez a zsinat Isten népeként definiálja az egyház közösségét, melynek minden tagja testvére egymásnak. A laikusok tehát teológiai értelemben nem a hierarchia megbízásából tevékenykednek, nem a klérusnak vannak alávetve, és nem tekinthetők már kizárólag a püspökök vagy a papok meghosszabbított kezeinek: „A világi hívek apostolsága részesedés magának az egyháznak üdvözítő küldetésében, melyre maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással” (Lumen gentium, 33).
_____________________________
A dogmatikus konstitúció többször hangsúlyozza az Isten népét alkotók egyenlő méltóságát. A világiak apostolkodásáról szóló zsinati dekrétum pedig a laikusokat egyenesen „igazi apostoloknak” (Apostolicam actuositatem, 6) nevezi.
_____________________________
A laikusok szerepének felértékelése elindított egy teológiai diskurzust az egyházban, melynek értelmében a laosz megnevezést, eredeti bibliai értelmében, mint az Isten népéhez tartozás jelölését akarja helyreállítani, mely kategóriában nincsenek alá-fölé rendelések, nincsenek szétválasztva az egyházi rendek és a rendekhez nem tartozók osztálya, hanem kifejezi az egyház és Isten népének önmagán túl mutató egységét és közösségét, annak minden sokszínűségével együtt.
A Krisztus-hívők (felszenteltek és nem felszenteltek) viszonyának újraértelmezése, Isten népe teológiájának kontextusában, valamint ennek jogi következményei és az egyházi gyakorlat ennek függvényében történő újrarendezése, napjainkig nem zárult le. Ebbe a folyamatba illeszkedik az úgynevezett egyházi nőkérdés, melyet már a zsinat után is az „idők jeleinek” tekintettek. Peter Hünermann, korunk egyik legismertebb zsinati szakértője úgy ítéli meg, hogy a dogmatikus konstitúció egyik legalapvetőbb kijelentése a dokumentum 32. pontjában olvasható. Ebben a zsinati atyák leszögezik az Isten választott népéhez tartozás a keresztségben realizálódó valóságát, valamint az Isten népéhez tartozók egymáshoz való egyenlő viszonyát. Ez utóbbit a Gal 3,28 idézésével nyomatékosítják: „nincs többé zsidó és görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztus Jézusban”.
_____________________________
A nők egyenrangú tagjai Isten népének, Krisztus papságában részesednek (LG 10,2), hitérzékükben (LG 12) kifejezésre jut Jézus Krisztus prófétai szolgálata (vö. LG 33–35).
_____________________________
Az életszentségre való egyetemes meghívás és az arra való alkalmasság az egyházban (LG 39–42) további fontos alapot jelent az Isten népéhez tartozók viszonyának az egyenlőség jegyében történő rendezéséhez. Azok az intézkedések, melyeket Ferenc pápa úgymond a nők egyházi szerepvállalási lehetőségeinek kiszélesítése érdekében tesz, valójában – egy kivételével – a világi Krisztus-hívők (tehát férfiak és nők) egyházi szerepvállalásának kiszélesítését célozzák meg, és a zsinati teológia egyik régóta esedékes gyakorlati alkalmazását jelentik. A következőkben ezeket ismertetjük, a teljesség igénye nélkül.
Az egy kivétel: nők kisebb egyházi szolgálatokban
2021. január 10-én Ferenc pápa a Spiritus Domini kezdetű motu proprióban módosította a hatályban levő egyházjog 230. kánonjának első paragrafusát, miszerint korábban csak férfiak tölthettek be lektori vagy akolitusi szolgálatot. Persze itt mondhatnánk, hogy sokak számára eddig sem volt kérdéses a nők oltár körüli szolgálatának lehetősége, hiszen láttunk felolvasó vagy áldoztató nőket. A nők mindannyiunk számára ismerős oltár körüli szolgálata mindeddig a 230-as kánon harmadik paragrafusának értelmében volt végezhető, de kánoni értelemben nem volt lektori vagy akolitusi szolgálatnak nevezhető. Ferenc pápa kánoni módosítása így hangzik: „Azokat a világiakat, akik a püspöki kar határozatában megszabott életkorral és adottságokkal rendelkeznek, az előírt liturgikus szertartással, tartós jelleggel fel lehet venni a lektori és akolitusi szolgálatra” (230. k. 1. §; Spiritus Domini, 2021).
Ez a Ferenc pápa által módosított kánon korábban nem vette figyelembe a világi Krisztus-hívő nők és férfiak közötti egyenlőséget, amikor a férfiak számára lehetővé tette a lektori és az akolitusi szolgálatot, a nők számára pedig nem. Ferenc pápa ezt módosította a zsinati teológia értelmében. Meglátásom szerint ez az egyetlen olyan intézkedése Ferenc pápának, amelyben kifejezetten nők előtt nyit meg egy olyan mindeddig elzárt utat, amely a laikus férfiak számára korábban is járható volt. Ferenc pápa ezt megelőző vagy ezt követő intézkedései a világi Krisztus-hívők előtt megnyíló utak, attól függetlenül, hogy az illető nőként vagy férfiként tartozik Isten népének közösségéhez.
Egyéb intézkedések
Röviden bemutatjuk Ferenc pápa néhány olyan további intézkedését, melyek a nők és a laikus férfiak egyházi szerepvállalásának lehetőségeit szélesíti ki, érintve az egyház kormányzói hatalmával kapcsolatos szolgálatokat is. Érdemes kiemelni a Mitis Iudex Dominus Jesu 2015-ös törvénymódosítást, mely az 1673-as kánont érinti. A módosított harmadik paragrafus értelmében, mely a házasság semmissé nyilvánítására vonatkozó egyházbírósági eljárásokat tárgyalja, az egyház döntéshozó folyamatában tágul ki a laikusok és ezzel együtt a nők szerepvállalásának lehetősége. A módosítás értelmében a háromtagú egyházi bírói testületnek házasságjogi ügyek esetében kötelezően már csak egy felszentelt tagja kell, hogy legyen. Két bírója ennek a testületnek már lehet világi Krisztus-hívő és ezzel együtt természetesen akár nő is, amennyiben megfelelő képzettséggel rendelkezik.
_____________________________
2021-ben Ferenc pápa továbbment jogmódosítási intézkedéseivel. Vatikánváros bíróságára vonatkozóan lehetővé tette, hogy a bíborosok, pápai legátusok és püspökök elleni vádügyek esetében a Vatikánváros Állami Bírósága által kezelt ügyek bírói feladatkörét nemzetközi ügyekben is jártas laikusok és ezzel együtt nők is betölthessék.
_____________________________
Ők „az előzetes pápai jóváhagyás alapján” ítélkeznek. Ferenc pápa ezt a változtatást azzal indokolta, hogy biztosítani kell az egyenlőséget az egyház valamennyi tagjának, hiszen méltóságukban ők egyenlők, olyan kiváltságok nélkül, amelyek az elmúlt időkből származnak, és már nem felelnek meg annak a felelősségvállalásnak, amelynek lehetősége minden embert megillet az egyházban.
Ferenc pápa 2022-ben újabb fontos intézkedést hozott a Praedicate Evangelium (PE) apostoli konstitúcióval, amely a római kúria működését újítja meg és szabályozza, ezzel is folytatva elődjei munkáját. Tudnivaló, hogy Szent II. János Pál pápa már 2004-ben kinevezett a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának altitkárává egy szerzetesnőt, tehát egy laikust. Ez a kinevezés azért érdekes, mert vele az egyház kormányzati hatalmának gyakorlásában való részvételt nyitotta meg laikusok számára. Ferenc pápa a Predicate Evangelium preambulumában, csaknem húsz évvel később hangsúlyozza, hogy mivel minden keresztény keresztségének megfelelően missziós tanítvány, a kúria újjászervezésében elő van irányozva a laikus nők és férfiak vezetői és felelősségteljes részvétele az egyház kormányzásában.
_____________________________
A dogmatikus konstitúcióra való utalással Ferenc pápa aláhúzza, hogy a laikus nők és férfiak jelenléte és részvétele az egyház vezetésében nélkülözhetetlen, „mivel javára vannak az egész egyháznak” (PE 10).
_____________________________
A vatikáni kúria reformjairól szóló dokumentum továbbá leszögezi, hogy a kuriális intézmények megbízásukat a pápától kapják, és az ő felhatalmazásával gyakorolják. A pápa nevében végzik munkájukat. Ez a helyettesítő hatalom, mellyel a pápa ruházza fel a szolgálatokat végzőket primátusi hivatalának gyakorlása során. Ezért Isten népének bármely tagja elnökölhet vagy vezethet dikasztériumot vagy hivatalt, az adott dikasztérium kormányzati hatalmának, illetve sajátos hatáskörének és funkciójának megfelelően. A dokumentum 15. pontjában kimondja azt is, hogy a dikasztérium jellegének megfelelően laikusok (férfiak és nők) kinevezhetők továbbá a kuriális intézmények tagjaivá.
Ferenc pápa 2022. július 13-án három nőt nevezett ki a püspöki dikasztérium tagjává, akik részt vesznek a püspöki kinevezések folyamatában. Ezeknek az újításoknak a következményei nyilván még beláthatatlanok. Tudni kell, hogy az a személy, legyen szó püspökről, papról, diakónusról vagy laikusról, aki kuriális feladatokat lát el, helyettesítő egyházkormányzati hatalmat gyakorol, melyet nem a szentelés révén, hanem kánoni megbízás alapján kapott. Gianfranco Ghirlanda SJ egyházjogász, az újításokkal kapcsolatban felteszi a kérdést, hogy kormányzati hatalmat a püspökök a kánoni megbízás, a pápa pedig az isteni megbízás révén vagy pedig mindketten a szentelés révén kapnak-e. Ha kormányzati hatalom egyházi megbízás révén adható, akkor bizonyos esetekben laikusokra is átruházható; ha viszont a szentelés révén kap valaki kormányzati hatalmat, akkor laikusok nem kaphatnak olyan tisztséget az egyházban, amely a kormányzati hatalom gyakorlásával jár, tehát kuriális tevékenységre sem kaphatnának megbízást.
Ghirlanda utal arra, hogy ezt a kérdést a II. vatikáni zsinat Isten népének teológiájával és a Krisztus-hívők egyenlőségével teszi jogilag relevánssá, de végérvényesen nem tisztázza. Ferenc pápa a római kúria reformjaival viszont eldönteni látszik ezt a dilemmát, hiszen a kúria újjászervezése csak akkor lehetséges, ha a kánoni megbízás tesz alkalmassá egy Krisztus-hívőt a kormányzati hatalom gyakorlására, a keresztségben kapott Krisztushoz tartozás jogán.
Nyitott kérdések
Bár az elmúlt években egyre inkább megvalósulni látszik, legalábbis a jogszabályozás terén, hogy a nem felszentelt és a felszentelt személyek méltóságukban nem különböznek egymástól, és Krisztusban egyenlők, a nők és a férfiak esélyegyenlőségének terén, különösen ami a hét szentség felvételéhez való alapvető egyházi jogukat illeti, még vannak nyitott kérdések, melyek tisztázása részben folyamatban van. Ilyen például a nők diakonátusának kérdése, melynek lehetőségét már a második vatikáni bizottság vizsgálja, s melyre tulajdonképpen a II. vatikáni zsinat az állandó diakonátus bevezetésével, majd II. Szent János Pál pápa a katekizmus módosításával, XVI. Benedek pápa pedig ennek megfelelően egy jogmódosítással nyitotta egyre szélesebbre a kaput. Ennek alapján tartjuk, hogy a diakónus nem in persona Christi cselekszik, hanem az erőt kapja meg Isten népe szolgálatára (Omnium in mentem).
A vázoltak alapján úgy tűnik, hogy Isten népének teológiája, ennek nyomán pedig a Krisztus-hívők egyenlőségének gondolata, a férfiak és a nők egyenlősége oda vezetett, hogy az egyházi jogalkotás fokozatosan leválasztotta a korábban még a szenteléshez kötött egyházi kormányzói hatalmat, és mára a kánoni megbízástól teszi függővé Isten hívő népének az egyházi döntési folyamatokban való részvételét. Természetesen egy másik, talán merészebb út lett volna, ha a szentelési feltételeket gondoljuk át, és arra a következtetésre jutunk, hogy Krisztusban a hatodik szentség felvételének sem lehet feltétele a biológiai nemhez tartozás, hanem kizárólag a Krisztusban kapott keresztség.
_____________________________
Magyar nyelvterületen valószínűleg hosszú még az útja annak, hogy nők számára kimerítsük a még jóval Ferenc pápa előtt, az 1983-as Egyházi törvénykönyvben megfogalmazott lehetőségeket.
_____________________________
A jó úton való haladásnak talán egyik látható jele lesz, ha például majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora egy laikus, netalán egy nő lesz, vagy ha majd eljön az az idő, hogy a Hittudományi Karon kinevezik az első női teológiai egyetemi tanárt vagy az első nő dékánt. Ezek mind olyan lehetőségek nők számára az egyházban, melyek évtizedek óta nyitva állnak, s amelyek felé remélhetőleg magyar nyelvterületen is halad az egyház.
Képek: AFP
FORRÁSOK
Peter Hünermann: Theologischer Kommentar zur dogmatischen Konstitution über die Kirche Lumen Gentium, in Peter Hünermann – Jochen Hilberath (szerk.): Herders Theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil, Band 2, Freiburg i. Br. – Basel – Wien, 2004, 263–582.
Peter Neuner – Paul M. Zulehner: Jöjjön el a te országod – Gyakorlati egyháztan, Kolozsvár, 2014
Myriam Wijlens: Laien und Leitungsvollmacht, Theologie der Gegenwart, 65 (2022), 160–176.
