ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Gájer László a misszió kikerülhetetlenségéről
Tatár Attila, a Bagossy Brothers Company gitárosa
Érdi Tamás zongoraművész és családjának története
Olvasóink kérdéseire Hiba György SJ válaszol
Steigervald Krisztián generációkutatóval beszélgettünk
Sztárgyerekekről pszichológusszemmel
Beszélgetés Lucsok P. Miklós OP munkácsi püspökkel
Címlapon: Magát adja, a korával együtt – Beszélgetés Für Anikó színművésznővel
További tartalomból:
Cikksorozatunk befejező részében a két ünnep és lelkiség 1940-es évek utáni fejlődését és a mögöttük meghúzódó komplex vallási-társadalmi helyzetet próbáljuk felvázolni a teljesség igénye nélkül. Tovább olvasom „Jézus Szívétől Krisztus királyig”
Írásunk nyomtatásban megjelent előző részében a Jézus Szíve-ünnep kialakulásának politikai-társadalmi hátterével foglalkoztunk, mely szorosan összekapcsolódott az egyház útkeresésével a változó történelmi körülmények között. Történeti vizsgálódásunkat most a Szent Szív tiszteletéből kibontakozó Krisztus Király-eszme születésének körülményeivel kapcsolatban folytatjuk.
A Loyolai Szent Ignácról szóló, Egyedül, gyalog című könyv szerzője egyik utolsó műveként megírta a másik világhírű jezsuita alapító atya életrajzát is. A Jezsuita Kiadó gondozásában 2023 tavaszán megjelenő kötet részlete olvasható az alábbiakban, Tőzsér Endre piarista fordításában.
„Amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17,10). Sokszor olvastam már ezt az evangéliumi verset, s valamiképpen mindig vigasztalásra találtam benne. Miért?
Dénes-Worowski Marcell karmester, Seidl Dénes trombitaművész. Egyre népszerűbb közös zenepedagógiai vállalkozásuk a ZeneMűvek, céljuk pedig nem kevesebb, mint hogy a komolyzenét tegyék fogyaszthatóvá és érthetővé, s ha kell, kicsit komolytalanná is. Arról is kérdeztük őket, hogyan tudják megélni hitüket gyakorló muzsikusokként.
A római Gergely Egyetem tanárával 2019 októberében készítettünk interjút, miután letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmait. Ezzel a beszélgetéssel köszöntjük születésnapja alkalmából.
Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?
A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.
Tovább olvasom „„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja””
Katolikus egyházunk egyik alapvető tanítása, hogy elhunyt szeretteinkkel maradandó közösségben vagyunk. Márpedig az előttünk járók közül számosan voltak olyanok, akiknek az élete s az a mód, ahogyan Jézust követték, amiképpen embertársaikat szerették és szolgálták, példaértékű számunkra. Ők alkotják a szentek közösségét. Tovább olvasom „„Szentjeidhez végy fel égbe…””
A számok alapján készülő beszélgetésről Hofi atyának József Attila verse jut eszébe A számokról:
„Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”
