Széles körben népszerűek a shoeshine.hu, e missziós célú, többek közt kortárs videóblogot és virtuális kultúrteret működtető alkotói közösség bulijai. Az invenciózus szervezők hiánypótló formára leltek, amely generációkat csábított már a tánctérre. Dr. Major Péterrel, e rendezvények fő szervezőjével megpróbáltuk kivesézni, hogyan válhat egy bulihajó evangelizációs térré, s hogy a drum and bass műfaj és Jézus nagyon is megférnek egymás mellett.
A Szív cikkei
Négyszemközt Mihalkov Ferenc jezsuitával
Mikor végezted el az első Szent Ignác-i lelkigyakorlatod?
Amikor 2006-ban jeleztem a jezsuita tartományfőnöknek, hogy érdeklődöm a jezsuita hivatás iránt, elhívott beszélgetni, nagy figyelemmel meghallgatott, majd azt tanácsolta, vegyek részt egy lelkigyakorlaton. Tovább olvasom „Négyszemközt Mihalkov Ferenc jezsuitával”
Ima, közösség, szórakozás
A szentmise számomra elsősorban ima. Szeretem, ha a szertartásnak csend és összeszedettség a kerete. De ez nem mindig adatik meg. Ha valaki például volt már ovis vagy családos szentmisén, vagy mondjuk cserkészekkel táborozni, esetleg az ifjúsági világtalálkozók záró szertartásain milliónyi ember részvételével, az pontosan tudja, hogy ezeknek a rendkívüli liturgikus cselekményeknek a hangulata egészen más, mint amire egy átlagos vasárnap a legtöbb plébániatemplomban számíthatunk.
Két úrnak szolgálni?
Három évvel ezelőtt, fellebbviteli bírói kinevezése előtt Amy Coney Barrett szenátusi meghallgatásán támadások érték a hétgyermekes amerikai jogászprofesszor katolikus elkötelezettségét. 2020 októberében, mielőtt az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának tagja lett, ellenfelei inkább aziránt érdeklődtek, hogy milyen magatartást tanúsít majd a politikai szempontból érzékeny ügyekben, például az abortusz kérdésében. Bennünk pedig felmerülhet a kérdés: egy keresztény hívő mennyiben szolgálhatja, akár egyháza tanítása ellenében, a laikus jogállamot?
Az út hosszú, megértőnek kell lenni
Máshol is leírtam már: számomra hosszú út vezetett férfiasságom kibontakoztatásáig. Hatéves voltam, amikor apám autóbalesetben meghalt, így nők között, apa nélkül nőttem fel. Nem véletlen, hogy évtizedeken keresztül tudattalanul is olyan szerepmodelleket kerestem, akiktől meg lehetett tanulni, mit jelent férfinak lenni. Nagy ajándék, hogy találtam néhány embert (köztük papokat is), akik tudtak segíteni a férfiidentitás kialakításának rögös útján. Ám ezt a folyamatot sohasem lehet lezárni: az „ötödik iksz” után is nagy hatással van rám, ha hiteles férfipéldákkal találkozom. Akár a művészetben, akár az irodalomban, akár a váló életben.