A Szív cikkei

Szabó Zsófia, Szokol Réka

Szent Ignác valódi arca

Jókai Mór az 1850-es években lett igen felkapott író, ekkor kezdett el utazgatni, hogy regényeihez ihletet találjon, útirajzait pedig az első magyarországi illusztrált hetilapban, a Vasárnapi Ujság hasábjain tette közzé. 1858-ban több részben jelentette meg a magyar Tempevölgyről, azaz a Balaton-vidékről szóló „táj- és utiképeit”, ekkor számolt be arról, hogy a tihanyi bencés kolostorban található „Loyolának viaszképe, mi annak halotti arczáról lön eredetileg levéve, mint ezt az átadó hiteles okirat bizonyítja”. Jókai ezt a latin nyelvű dokumentumot is közli, sőt, egy bájos rajzocska segítségével bemutatja a becses ereklyét az olvasóknak. Tulajdonképpen ez az 1556. július 31-én készült viaszlenyomat őrzi leghitelesebben Ignác arcvonásait. De mit keresett Tihanyban?

Tovább olvasom „Szent Ignác valódi arca” →

Lázár-Szigeti Réka

Az Út is jön felénk

Isten nem tömeggyártásban gondolkodik – vallja Nagy Bálint SJ, aki több mint tíz éven át a jezsuiták hivatásgondozójaként segített fiatalokat életük nagy döntéseinek meghozatalában. Most, hogy lezárul e szolgálata, arra kértük, idézze fel a legfontosabb tapasztalatokat: hogyan változott a hivatáskeresők világa, mi vonzza ma a fiatalokat a szerzetesi élethez, és mit jelent számára személyesen elengedni ezt a feladatot. Szó volt még a sportól, a lelki életről és arról, hogy az élet mozgásban van. Tovább olvasom „Az Út is jön felénk” →

Végh Dániel

„Merjünk kísérletezni!”

Kínában született, kilencéves korában költözött Magyarországra a szülei után, akik éttermeket működtetnek. Angliában tanult építészetet, de a kínai–magyar kereskedelmi kapcsolatok építésében lett sikeres. Magyar férjével két kislányt és egy kisfiút nevelnek, közben gasztrovloggerként, mint a kínai konyha magyar arca vált ismertté. Üzleti tanácsadóként és influenszerként is a kulturális párbeszéddel keresi a kenyerét (vagy inkább a rizsét, merthogy pékárut ritkán fogyaszt). Ő Li Mengyi, akit fúziós fogásokról és a fúziós gyereknevelésről is kérdeztünk. Tovább olvasom „„Merjünk kísérletezni!”” →

Dyekiss Virág

Ha végre itt a nyár…

Közeleg a nyári szünet, és az utolsó hetek a legtöbb családban a „túlélésről” szólnak. Mindenki fáradt, az iskolai teendők lassan adják meg magukat, figyelni kell, hogy a színesebb, könnyedebb programokhoz mindent bepakoljunk a megfelelő táskákba, vagy éppen a tanárokkal próbálunk egyeztetni még egy javítási lehetőség érdekében. A hétvégén családi napok, majálisok örvendeztetnek meg, amelyek tényleg vidám, vágyott programok, mégis megterhelő lehet elindulni, sok emberrel együtt lenni, nagyon sok inger ér ilyenkor mindenkit. Az esti fektetést az ablakon még este nyolckor is bekukucskáló napsugár teszi nehézkessé, de reggel már sokkal kevésbé csalogató ugyanaz a napsugár, legfeljebb a kicsik kukorékolnak az óraátállítás óta már fél hattól. Tovább olvasom „Ha végre itt a nyár…” →

Török Csaba

A hit testének sokféle színe

A kinyilatkoztatás szavak által történik, Isten üzenete kulturálisan fejeződik ki – vagyis az ember által megélt hit mindig kultúra is. A misszió ezért nem egy vegytiszta hit beleöntése egy új kultúrába, hanem két kulturális mátrix találkozása is. Szentlelkes pillanat, amelynek során mindkét oldal megváltozhat – csak Krisztus marad ugyanaz. Így van ez távoli földrészeken, de idehaza is. Van-e merszünk bejárni a kultúrák találkozásának útját? Tovább olvasom „A hit testének sokféle színe” →