Vannak olyan evangéliumi történetek, melyekről kimondottan szeretünk prédikációt hallani, mert segíti életünket a felemelő, reményt adó üzenetük. Ilyen például a jó pásztor, aki minden rábízottjára személyesen figyel, vagy a mindenki szívét felmelegítő karácsonyi történet a Kisded születéséről, vagy éppen a halott Lázár feltámasztása. Lapunk októberi száma hasonlóan szerencsés helyzetben van, hiszen alapgondolatunk (lengyel, magyar – két jóbarát) szinte mindenki arcára mosolyt varázsol. A „Polak, Węgier, dwa bratanki” mondás hallatán sok szép, nemes pillanatra emlékezhetünk lengyel barátainkkal kapcsolatban.
Nekem is eszembe jut az este – még kisiskolás voltam –, amikor szüleink szokásuk szerint hallgatták az egyik nyugati rádió recsegő-zavart adását, majd a hírek után izgatott és reménykedő beszélgetésbe kezdtek. Ilyen mondatfoszlányokat kaptam el: „Lengyel lett az új pápa… lengyel. Ez lehetséges?… Fiatal… Minden megváltozhat!” Akkor nem értettem, mi a jelentősége, hogy éppen lengyel lett az új pápa. Azzal voltam elfoglalva, hogy kiszámoljam, hány napig regnált az elődje, és nagy büszkén jelentettem, hogy harmincegy. Ez az eredmény a tényleges harminchárom naphoz és akkori magamhoz képest egyébként egészen pontos számítás volt. Két évvel később a család felkerekedett: a Trabantunkkal nyaralni indultunk.
_____________________________
Tisztán emlékszem, hogy megálltunk egy lengyel város főterén, s a rendszámunkat látva odajöttek idegen emberek, és ölelgetni kezdtek bennünket, pusztán azért, mert magyarok vagyunk.
_____________________________
Akkor hallottam életemben először a „dwa bratanki” kifejezést, meg volt hozzá „ló” és „bor” is. De hamar el kellett hagyni Lengyelországot, mert zárták a határokat. Az ott elhangzott „sztrájk” és „szolidaritás” szavakat sem értettem még gyerekfejjel. 1980 augusztusát írtuk akkor.
A Szív lengyel száma gazdag tartalommal, sokféle aspektusból tárgyalja a lengyel–magyar barátságot. Természetesen került fókuszba Szent II. János Pál pápa személye, de az emlékezéseken kívül aktuális politikai megközelítéseket és gazdag kulturális képet is kapunk. Kívánjuk, hogy olvasóink a lapot kézbe véve szívesen emlékezzenek meg lengyel barátaikról, idézzenek fel zarándok-, kulturális vagy gasztronómiai emlékeket. A „Polak, Węgier, dwa bratanki” mondás evangéliumi értékeket hordoz, reménnyel ápoljuk népeink barátságát, mindent, ami összeköt.
Nyitókép: AFP
