Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.
A Szív cikkei
Amivel találkozik a lelkem
„Az úton van otthon” – mondják róla a munkatársai. Merényi Zita, itthon a Magyar Kurír fotósaként színesíti az egyházi sajtó tudósításait. A Sant’ Edigio Közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként pedig a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét. Fotói derűt, reményt és elfogadást, árnyékból a fény felé forduló emberarcokat örökítenek meg. Tovább olvasom „Amivel találkozik a lelkem”
Önfegyelem nélkül nem megy
Mára két bentlakásos fiúgimnázium maradt hazánkban: a pannonhalmi bencés és az esztergomi ferences. Utóbbinak az igazgatójával, Szánthó Gellért testnevelő tanárral beszélgettünk, aki állítja: a büntetések hatékonyságához pozitív élményeket kell nyújtani. A „Frankában” egy éve bekövetkezett változásokról is szót ejtettünk – úgy is, mint az iskola két öregdiákja. Tovább olvasom „Önfegyelem nélkül nem megy”
Harmónia hulladékokból
Ha a tárgyak szólni tudnának, mi mindenről mesélnének! – ábrándozunk sokszor. Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta foglalkozásán a környezetszennyezés szimbólumává vált szívószálak, kidobásra szánt joghurtospoharak, vécépapírgurigák nemcsak megszólalnak, hanem egyenesen hangszerré alakulnak át. Tovább olvasom „Harmónia hulladékokból”
Életet adott egy barátjának
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy veseátültetés történetéről fogom azt írni, hogy könnyfakasztóan illik a karácsonyhoz. Igaz mese egy felajánlás rendkívüli erejéről, és arról, hogy áldozatot hozni talán könnyebb, mint elfogadni, ha értünk teszik. Tovább olvasom „Életet adott egy barátjának”