Színésznő, aki mindig szerepben marad, és aki e szerepet mindig előre és tovább is gondolja. Alkotó, aki figyelmes és megnyugtató kooperátor is. Celebnek is mondják népszerűsége miatt, de Törőcsik Franciska olyan valaki, aki pozitív energiáit mindig jóra használja fel.
Végletes ember – mondta valahol magáról. Ez mit jelent pontosan? Hogy szélsőséges is? Vagy csak „simán” szenvedélyes?
– Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy vagy nagyon ez, vagy nagyon az van, a kettő között nem tudok létezni. Ha például sportolok, akkor ha tehetném, mindennap mennék, ha meg elengedem magam, akkor viszont még egy kicsit sincs kedvem megmozgatni magam.
Ha valamit csinálok, azt teljes gőzzel szeretem csinálni, vagy sehogy,
talán így összegezném. De egyre jobban sikerül azért megtalálnom az arányokat.
(…)
Mennyire él, marad a szerepben, ha éppen dolgozik valamin? Teljesen szét tudja választani a kettőt, vagy van „átszivárgás”, „szerephatás” a való életében?
– Teljes mértékben oda-vissza hat az életem és a szerep. Amikor dolgozom valamin, egyszer csak azon kapom magam, hogy bekúszott az életembe az adott problémakör, vagy már ott volt, csak most jött felszínre. Ami pedig a fordítottját illeti: szerintem nem is tud az ember igazán jó lenni a szerepében, ha az nem személyes valamennyire, s nem keresi meg magában.
(…)
Fotó: Földházi Árpád
Smink és haj: Török Móni