Diákkoromban volt egy ferences tanárom, akinek sok jó tulajdonsága közül a számomra leginkább megragadó a nagylelkűsége volt. Személyes tulajdonnal alig rendelkezett, mégis mindig adott valamit. Bárki találkozott vele, biztos nem jött el tőle anélkül, hogy valamit ne ajándékozott volna neki. El is gondolkodtam rajta, mi lehet a titka. Ma azt mondanám, hogy a helyesen megélt szerzetesi szegénység szabadította fel erre a nagylelkűségre. Részlet a Szív magazin december- januári számában megjelent cikkből.

Leó pápa, a remény embere
Robert Francis Prevost és a perui válságok

Távoli vidékek vonzásában
Interjú Berg Judit írónővel

A Szív szentje
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”

Az elvetett mag sokszoros termést hoz
Udvardy György érsek Bódi Magdi boldoggá avatásáról

Hajaj, ha szeptember, akkor iskola
Hogyan készüljünk fel az iskolakezdésre?

Nagyot mertem álmodni
Altsach Gergely, a Budapesti Operettszínház művésze, a Szentjánosbogár közösség tagja

Pihen a falu
Munka, pihenés és szabadidő a paraszti világban

India közelebbről
Az ellentétek országa
Deák Hedvig OP