Diákkoromban volt egy ferences tanárom, akinek sok jó tulajdonsága közül a számomra leginkább megragadó a nagylelkűsége volt. Személyes tulajdonnal alig rendelkezett, mégis mindig adott valamit. Bárki találkozott vele, biztos nem jött el tőle anélkül, hogy valamit ne ajándékozott volna neki. El is gondolkodtam rajta, mi lehet a titka. Ma azt mondanám, hogy a helyesen megélt szerzetesi szegénység szabadította fel erre a nagylelkűségre. Részlet a Szív magazin december- januári számában megjelent cikkből.

Hajaj, ha szeptember, akkor iskola
Hogyan készüljünk fel az iskolakezdésre?

Nagyot mertem álmodni
Altsach Gergely, a Budapesti Operettszínház művésze, a Szentjánosbogár közösség tagja

Pihen a falu
Munka, pihenés és szabadidő a paraszti világban

India közelebbről
Az ellentétek országa

Több mint reális
Fekete István műveinek újszerűségéről

Nyári pihenés kisgyerekekkel?
Hogyan találjunk magunknak cseppnyi nyugalmat?

Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek
Rekreáció a magyar rendtartományban

„Uram, jó nekünk itt lennünk”
Egy tábor, amely az ég felé növel
Deák Hedvig OP