A „hivatások kultúrája”, avagy a „hivatásbarát kultúra”, ahogy egyházi körökben magyarul elterjedt, II. János Pál pápa egyik kedvelt kifejezése volt (eredetiben: „la cultura vocazionale”). Közös légkört és látásmódot jelent, mégpedig azt, hogy saját életünket és mások életét is az élő Isten közelségében, a hozzá visszatérő kapcsolódásban és az ő hívására adott válaszban értelmezzük. Jézus lelkülete ez, aki maga így él, és aki meghívott bennünket, hogy vele együtt, az ő társaként járjuk az élet útját. Tovább olvasom „Gyertek, kövessük őt!”
 
                                    Állati szenvedéllyel
Vendégségben Halász Árpád állatkoordinátornál
 
                                    Ökolelkiség jezsuita módra
Körkép a teremtésvédelem gyakorlati megvalósításáról
 
                                    Áhítattal csodálni
Gyermekeink és a természet
 
                                    Az istenkeresést nem lehet feladni
Mátray László színművész testről, lélekről, földről, zöldről
 
                                    A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása
 
                                    Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal
 
                                    Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban
 
                                    Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban
                                                                                                                                                                
                                                    Nagy Bálint SJ                                                                 
                        
                                            
                     
                    