A „hivatások kultúrája”, avagy a „hivatásbarát kultúra”, ahogy egyházi körökben magyarul elterjedt, II. János Pál pápa egyik kedvelt kifejezése volt (eredetiben: „la cultura vocazionale”). Közös légkört és látásmódot jelent, mégpedig azt, hogy saját életünket és mások életét is az élő Isten közelségében, a hozzá visszatérő kapcsolódásban és az ő hívására adott válaszban értelmezzük. Jézus lelkülete ez, aki maga így él, és aki meghívott bennünket, hogy vele együtt, az ő társaként járjuk az élet útját. Tovább olvasom „Gyertek, kövessük őt!”

A fekete Krisztus visszatér Amerikába
Porres Szent Márton és XX. századi művészek gyógyulása

Lelket öntenek a családokba
Interjú Vető Anna gyógypedagógussal

Gyógyító kapcsolatok
Misszió Brazíliában és Peruban

Hittérítők, felfedezők, vizionáriusok
Jezsuiták a XVI–XVIII. századi Peruban

Leó pápa, a remény embere
Robert Francis Prevost és a perui válságok

Távoli vidékek vonzásában
Interjú Berg Judit írónővel

A Szív szentje
Egy csokorra való történet Bódi Magdi „szív-ügyeiről”

Az elvetett mag sokszoros termést hoz
Udvardy György érsek Bódi Magdi boldoggá avatásáról
Nagy Bálint SJ