A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.

Nagyot mertem álmodni
Altsach Gergely, a Budapesti Operettszínház művésze, a Szentjánosbogár közösség tagja

Pihen a falu
Munka, pihenés és szabadidő a paraszti világban

India közelebbről
Az ellentétek országa

Több mint reális
Fekete István műveinek újszerűségéről

Nyári pihenés kisgyerekekkel?
Hogyan találjunk magunknak cseppnyi nyugalmat?

Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek
Rekreáció a magyar rendtartományban

„Uram, jó nekünk itt lennünk”
Egy tábor, amely az ég felé növel

Az Aquinói nyomában
Egy középkori itáliai teológus üzenete a mának
Rónay György