A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvényei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti”

Egyesült erővel
Hogyan működik a kaposvári Plébániai Unió?

Mindig Isten szándékát követve
Interjú Dyekiss Virággal

„Mindenkinek a hivatása szívügyem”
Nagy Bálint SJ osztotta meg velünk hivatásgondozói tapasztalatait

Alázattal és bátran eggyé lenni
Vértesaljai László SJ reflexiója az új pápáról

Saját hangon
Találkozás Gubik Petrával

Mi vagyunk a rózsák
A rózsa szimbolikája

Megújult A Szív jezsuita magazin
A friss júniusi lapszám a hivatás témáját járja körül.

Százötven év lenyomata a magyar nyelvben
Összefoglaló elemzés a török hódoltság korának örökségéről a magyar nyelv szókincsében
Gyöngyössy Orsolya