Téma: néprajz

Gyöngyössy Orsolya

Pihen a falu

A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu” →

Gyöngyössy Orsolya

Tiszta búza az árát sosem veszti

A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvé­nyei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti” →

Tornya Erika RSCJ

Szimfonikus metál, rózsafüzér, látomások

Egy metálegyüttes frontembere, egyetemi oktató, tudományos kutató, múzeumigazgató és nem mellesleg háromgyermekes anyuka. Zenéről, a csongrádi életről, maximalizmusról és alázatról beszélgettünk vele, és megtudtuk azt is, hogyan vezetett az útja a rózsafüzér-társulat és a látomások témáján keresztül a vallási néprajz kutatásáig. Tovább olvasom „Szimfonikus metál, rózsafüzér, látomások” →