Hogyan lehet bekerülni Jézus baráti társaságába? A jezsuiták és a barátság lelkiségéről Nagy Bálintot, a magyar rendtartomány hivatásgondozóját kérdeztük, aki próbaév, illetve legújabban egy videósorozat segítségével kíséri az érdeklődőket a személyes istenkapcsolat elmélyítésének útján.
– Mi jut eszedbe először a barátságról?
– Hogy van benne kölcsönösség és valami ajándékszerűség. A barátságot nem lehet kierőltetni. A barátságba az ember befektet, a barátságban elfogad, energia és munka van benne, de megengedés is, mint minden jó kapcsolatban. A barátság folytonos ajándék és folytonos gondozás egyszerre.
– Loyolai Ignác a Párizsban maga köré gyűjtött első társait így szólította: „barátaim az Úrban”. Bár egymást is barátoknak tekintették, elsősorban Jézus barátságára törekedtek.
– Heves vita volt a rend alapításakor, hogy ez a közösség miért akarja kisajátítani a Jézus Társasága nevet, mikor minden más szerzetesközösség is „Jézus Krisztus társasága”. De Loyolai Szent Ignác ragaszkodott ehhez a névhez mint felismert identitásunkhoz. Mindenki hivatott Jézus barátságára és közelségére, de azt látjuk az evangéliumokban, hogy Jézus kiválaszt tizenkettőt, hogy vele legyenek. Velük időzik, külön tanítja, majd küldi őket. Közel akarja tudni magához őket. Ez a fajta közelség az apostolokat nem felsőbbrendűségre, hanem nagyobb szeretetre és szolgálatra hívja meg. Bennünket is.
– Jézus Társaságának tagjaként, mai apostolként célja egy jezsuitának, hogy Jézus barátja legyen?
– Ez a mi identitásunk, igen. Jézussal való barátságunk hívott össze bennünket, a vele való kapcsolatunk az elsődleges kapcsolatunk. De legyünk őszinték, az apostolok anno is kevesen voltak, és hasonlóan ma is kevés ember kap erre az életformára meghívást. A történelemben mindig voltak és vannak apostolok, ma is. Őket Jézus barátsága annyira megérinti, hogyérte otthagynak mindent, csak hogy egészen közel legyenek hozzá. Akik nem apostoli hivatást kaptak, azoknak lesz egy másik útja a Jézussal való barátsághoz, ami meg tud valósulni majd a házasságban, egy monasztikus szerzetesi közösségben vagy más módon. Vigasztaló azt látni, hogy az apostolok, akik Jézus társaként éltek, tanulják, mit jelent apostolnak, Jézus barátjának lenni. Sokszor nem értik, elrontják, sőt páran meg is tagadják Jézust. Ha jezsuita rendi közösségemet vagy önmagamat nézem, akkor világosan látom a tanulásnak és növekedésnek ezt az útját. Elesem, megbánom, újra odamegyek, és az Úr újra és újra elmagyarázza; értem, aztán egy pár hónappal később rájövök, hogy még mindig nem egészen értem, haladok, úton vagyok vele. Ez a valós jezsuita élet, Jézussal való barátságunk őszinte és alázatos útja.
– Mi a helyzet a renden belüli barátsággal?
– Minket, jezsuitákat a Jézussal való barátság köt össze elsődlegesen, és nem az egymás közötti hasonlóság és emberi barátság. Mintha Jézus közelsége még mélyebb kapcsolódást alakítana ki, mint az egyéni szimpátia. Mégis, ha évekig élsz egy szerzetesi közösségben, akkor ott lesznek szoros kapcsolataid, amelyekből kialakulhatnak nagyon jó barátságok. Akik ismernek bennünket, jól tudják, mennyire különféle emberek vagyunk mi, jezsuiták, nagyon különböző adottságokkal, érdeklődéssel, temperamentummal. Azonban mindnyájan közösek vagyunk abban, hogy mind Jézus társai vagyunk, ő választott ki és hívott meg bennünket. Mint a tizenkét apostolt. Mennyire voltak barátok ők egymással? Úgy fogalmaznám meg, hogy a mi barátságunk nem érzelmi szimpátián alapul, hanem Jézus körüli barátság. Ezért tudnak különböző emberek szépen együtt élni, törődni egymással, figyelni egymásra. Amint azonban Jézus barátsága kiesik valakinek a látóteréből, akkor ez a harmónia megtörik. A vele való barátságból születnek a rendi barátságok.
– Ettől válik elviselhetővé az egyébként szigorúan hangzó engedelmesség megélése?
– Az engedelmesség kérdése sem fekete-fehér. Egy helyi elöljáró, tartományfőnök vagy a generális nemcsak utasítást ad, hanem imádkozik is értünk, és konzultál velünk. A mi eljárásmódunkban az elöljáró elsődleges feladata, hogy imádkozzon a rábízottakért, legyen őszinte kapcsolatban a rábízottakkal, és beszéljen velük. Az elöljáró dönt egy szerzetesi közösség életében, de átbeszéljük a helyzeteket, küldetéseket, erősségeket, gyengeségeket, és kölcsönösen imádkozunk az adott helyzetekben. Ha van egy nagylelkű fiatalember, aki egészen Istennek adja önmagát, és van egy Istennek szentelt elöljáró, aki látja az embereit, és keresi Isten akaratát, akkor a szükség, a képesség és Isten vágya találkozni tud, és nagy dolgok tudnak születni. A kölcsönös tisztelet és az egyeztetés nem feltétlenül jelent egyetértést. De jezsuitaként kötelességed beszélni önmagadról, hogy az elöljáród jól tudjon küldeni téged. Ha nem mondod el, amit látsz, ha nem tárod fel a vágyaidat, sőt a kísértéseidet is, ha nem vagy áttetsző a felettesed előtt, és nem bízol meg az elöljáróidban, akkor nem lehet jól küldeni téged. Pedig ez a kulcsa egy élő apostoli közösségnek, hogy őszinte odaadottságban Isten akaratát keresik, és beleállnak egész szívvel kapott küldetésükbe, ami megfelel az adottságaiknak. Így tud maga a személy kibontakozni Jézus barátságában, és a közös apostoli küldetésünk fontos része lenni ebben az egyházban. Egységben élni Istennel, rendi közösségünkkel és az egyház közösségével.
– Hogyan működik a gyakorlatban a barátság Jézussal?
– Mielőtt erre a kérdésre válaszolni tudnánk, izgalmas lenne tisztáznunk, hogy vajon személyként tekintünk-e Istenre. Mert csak egy személlyel tudunk barátságban lenni. Csak akkor lehet Jézus a barátod, ha ő valóban él, valós és jelenvaló számodra. Egy elhunyt történelmi személlyel vagy egy elvont fogalommal nagyon nehéz kölcsönös kapcsolatba kerülni. Szent Ágoston hangsúlyozza a Vallomásokban: Isten az, aki kezdeményez. „Hogyan szólíthatnálak meg, hogyan léphetnék veled kapcsolatba, ha te már nem kezdeményeztél volna?” A válaszunk tehát: igen, lehet Istennel barátságot kötni. Ami kihívás számunkra a gyakorlatban, hogy felismerjük-e a kezdeményezését az életünkben. Keressük-e Isten közeledését? Megszólítjuk-e, teszünk-e energiát, időt ebbe a kapcsolatba? Ha a két személy közötti kölcsönös keresés, figyelem találkozik, akkor ott a barátság mélyül.
– Kölcsönös a kapcsolat, de azért Jézus mégiscsak a teremtő Isten fia, hogyan lehet hát a barátom, vagy én az övé?
– Úgy, hogy ő lép feléd ezzel a szándékkal. A megtestesülés titka ez. A teremtő Isten, aki megalkotott bennünket, megnyitja önmagát, emberré lesz, neveden szólít, vágyik a barátságodra, hogy megossza veled mindazt, ami az övé. Aki felismeri Isten közeledését, szeretetét, az nem tud nem szeretettel válaszolni erre a kezdeményező barátságra. Isten, aki jót akar neked, kölcsönösségre vágyik, nem tudja kierőltetni, hogy szeresd őt, ha te nem akarod. Mint minden barátságban, az Istennel való kapcsolatban is csak szabadon lehetséges válaszolni.
– Héber eredetű szóval élve: tud Jézus haver is lenni? Lehet Jézus barátságában magunkat elengedve egy sörrel a kézben lazítani?
– Azt kérdezed, hogy lehet-e az Istennel együtt pihenni? Hogyne lehetne! Sokszor sokkal nehezebb együtt pihenni Istennel, mint feladatokat teljesíteni az ő kedvéért. Pedig egy kölcsönös kapcsolatnak, barátságnak fontos része, hogy a barátoddal örömmel, szabadon tudsz időt együtt tölteni. Az is szükséges, hogy egy kölcsönös kapcsolatban legyen olyan idő, amikor te látszólag nem csinálsz semmit, „csak” befogadó vagy, hogy Isten is elmondhassa neked az érzéseit. Olyan jó lenne, ha így élnénk, így tudnánk az imádságra gondolni, mint Istennel való kapcsolatra, és nem annyira kötelességként vagy feladatként. Természetesen van, amikor az imádság szárazabb és munka, de ha az imádság kapcsolatban, barátságban eltöltött idő, akkor mindig azzal vagyunk jelen, ami van. A barátságban nem kell másnak lennünk, eljátszanunk, hogy így vagy úgy vagyunk, hanem tudunk őszintén önmagunk lenni, beszélni, megosztani az érzéseinket, gondolatainkat. Mi történne, ha az imádságra is ezzel a kölcsönösséggel és természetességgel tekintenénk?
MONTSERRAT HIVATÁSTISZTÁZÓ ÉV ÉS VIDEÓBLOG
Fontolgatod a papságot, szerzetességet, de még nem jutottál döntésre? A családapaság is vonz, de szeretnél apostolként élni az egyházban, tisztába kerülni magaddal és Isten akaratával? Az ősztől kezdődő 2022/23-as tanévben olyan 18 és 30 év közötti fiatalembereket vár Nagy Bálint SJ és a Sodrás utcai rendház, akik munkájuk vagy tanulmányaik mellett vagy teljes időben önkéntes szolgálatban egy tanévet Istennek szentelnének az életükből. Ez idő alatt növekedhetnek az imádságban, másokat szolgálhatnak önkéntes munkával, és a budapesti Sodrás utcai jezsuita közösségben élhetnek, sőt, a programhoz külsősként is lehet csatlakozni. (Jelentkezési határidő: július 18., további részletek: jezsuita.hu/montserratev- 2022-2023.) Az érdeklődők – de nem csak ők – már Nagy Bálint néhány hete Montserrat-vlog címmel indított videósorozata segítségével is készülhetnek a hivatástisztázásra. „A konkrét vágyam, hogy bele lehessen látni abba az életformába, amiben mi élünk. A mi jezsuita lelkiségi hagyományunk, rendi kultúránk segítség volt az elmúlt századokban is, és ma is az sokaknak, hogy rátaláljanak a személyes imádságra, Istennel való barátságra, és hogy vele éljenek. Itt ülünk egy lelkiségi aranybányán, ami valós segítség papoknak, apostoli életet élőknek, és minden világban élő embernek. Persze szolgálunk papként, misézünk, prédikálunk, tanítunk, tartunk lelkigyakorlatokat, de talán ez a vlog jó lehetőség arra, hogy még tágabb körben megmutassuk, amink van. Magyar jezsuiták jelen vannak Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Dobogókőn, Püspökszentlászlón, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen és Torontóban, ez a csatorna viszont kimegy az internet terébe, és mindenkinek szól. Ahogy látod a közösségünket, beszélgetéseinket egymással, az segíthet neked belépni életed szent terébe. Te is följöhetsz Szent Ignáccal a Montserrat hegyére, ahol leteszed nemesi ruhádat, egódat, fegyvereidet, és nyitottá válsz a lényegre. Ilyen hegytapasztalattá válhat ez a vlog, és a hegyen veled is történhetnek dolgok, ami segítség lehet számodra Istennel együtt élni. Nagy öröm lenne, ha a csatorna valóban segítené az embereket Istennel találkozni és a konkrét személyes imádságukban. Ezért vannak a vlogban heti feladatok, hogy lehessen gyakorolni őket hétről hétre, és párbeszédek, hogy lehessen róluk kisközösségben tovább beszélgetni. Ez egy lehetőség egyénileg és hittancsoportok, kisközösségek számára. Használjátok úgy, hogy segítsen!”
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2022. júniusi számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotók: Pásztor Péter