A világ folyamatosan változik. Az új hullámok, új megközelítésmódok, más fókuszú perspektívák történelmünk, kultúránk evolúciójának természetes részei. Az emberiség életének minden területén, például a képzőművészetben, a filmes világban, az irodalomban, a zenében, de akár még a gasztronómiában és divatban is megjelennek időnként új hangok, színek, trendek.
Akár tudomást veszünk róla, akár nem, a világ jelenleg olyan szellemi átalakuláson megy keresztül, amelyhez hasonlót utoljára talán a híres-hírhedt 68-as generáció tagjai éltek át. Új hullámok jelennek meg a közbeszédben, melyek az internetes platformok segítségével gyorsan terjednek, hogy időnként szellemi „cunami” módjára söpörjenek végig, válogatás nélkül sodorva magukkal rosszat és jót egyaránt.
Gondoljunk a szolidaritás kifejezésének új formáira. Már nemcsak demonstrálni lehet egy-egy ügyért, vagy különböző színű szalagokat, kitűzőket viselni, hanem egy-egy tragédia vagy napvilágot látott visszaélés hatására azonnal, akár reflexió nélkül, első érzelmi reakcióból lehet kapcsolódni, csatlakozni többek között a „Je suis” vagy a „Me Too” kifejezések által fémjelzett, ismeretlenek által létrehozott, definiálhatatlan csoportokhoz.
Ezek a szellemi áramlatok földrajzi és nyelvi akadályt nem ismernek, esetleg a helyi kultúrák és szokások tudják a párbeszéd medrébe terelni őket. Újdonság lehet, hogy különféle gesztusok formáiban megjelennek a sport világában vagy a multinacionális céges kultúrában is.
A témák, amelyekre ezek az új hullámok ráirányítják a figyelmet, nagyon fontosak, tabuként kezelt emberi jogi kérdések, társadalmi feszültségek állnak mögöttük. Néha sodró erővel törnek felszínre, mert a társadalomban kevés tér jut a párbeszédre. Felgyorsult világunk elszemélytelenedett, egyre gyorsabban szűnnek meg a találkozás helyei, egyre inkább átveszi őket a manipulálható virtuális tér. Ami könnyen válhat egyoldalúvá, a sodró düh és harag csatornájává. Ezért nagyon fontos a személyes találkozás, a párbeszéd, az ítélkezésmentes meghallgatás. A keresztény közösségek tudnak ebben a „hullámtörésben” élen járni, hiszen a Jézus által felkínált értékek minden embernek megadják azt a méltóságot, amelyet sokan jogosan hiányolnak.
Amikor hajókon tengerre szálltak,
s a nagy vizeken kereskedtek,
látták az Úr cselekedeteit,
csodatetteit a tenger mélységeivel.
Szavára szélvész keletkezett,
s az magasra verte a hullámokat.
Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek;
Kétségbeestek a veszedelemben.
Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg,
és minden bölcsességük odalett.
De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
A szélvészt szellővé változtatta,
és lecsendesedtek a habok.
És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett,
elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért;
Magasztalják őt a nép gyülekezetében,
és dicsérjék őt a vének tanácsában.
107. zsoltár
Fotó: Elek László SJ
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2022. július–augusztusi számában jelent meg. Ide kattintva beleolvashat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!