Modernista templom – egy kis faluban?

„Amit befogadunk, annak módja szerint fogadjuk be, akik vagyunk.”
(Mustó Péter: Ami megtart)

Van egy kis falu Borsodban, a Bükk lábánál, amelynek méltatlanul kevéssé ismert, kiemelkedő építészeti értéket képviselő modernista temploma az egyik elsőként épült meg az államszoci­alizmus időszakában, közelmúltbéli rekonstrukciója pedig a 2023-as Média Építészeti Díja után lapzártánkkal egyidőben a legrangosabb nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának díját is elnyerte. Ami a franciáknak és a nemzetközi építészet­történetnek Le Corbusier ronchamp-i Magasságos Miasszonyunk-kápolnája, az nekünk Csaba László cserépváraljai Munkás Szent József-temploma – még ha a kettő léptéke, nemzetközi ismertsége nem mérhető is össze.

Fotó: a szerző

Cserépváralja a Bükk középső-déli részén megbúvó apró település. Köz­úton Tard és Cserépfalu felől köze­líthető meg, Budapesttől tömegköz­lekedéssel három, autóval kevesebb mint két óra alatt. A környék szá­mos látnivalót, túraútvonalat kínál: Cserépvár romjai, gabonatároló ver­mek, szabályos kúpformájú kaptár­kövek, barlanglakásos tájház és török kori nyolcszögletű kútház egyaránt megtalálható közöttük. Most még­is összpontosítsunk a falu 1961-ben megépült pici templomára, amely vi­tathatatlanul beírta magát a magyar­országi építészet történetébe – hely­ben pedig a település címerébe is bekerült.

Komplex egyszerűség: a tiszta tér jelentése

A idelátogatót zömmel apró, színes, rendben tartott házak fogadják, bár­melyik úton érkezik is. A község kö­zepén nyíló keresztutca felé fordítva tekintetünket a fotókon látottakhoz képest is meglepően kisméretű, tég­lalap alaprajzú, egyszerű, de meglepő kombinációjú és szerkezetű síkokkal határolt épülettel találjuk magunkat szemben. Karakteres, terméskövekből rakott, szabálytalan négyszög alakú, a délutáni napfényben vakítóan fehér, meszelt harangfala a tető sötétszürke terméspala borításával, a falak nyers andezit termésköveinek halvány rozs­dabarnájával, a vasszerkezetbe foglalt, nagyméretű sötét üvegfelületekkel le­tisztult harmóniát sugall, ami belül is megőrződik, egyszerű, befogadható, tiszta teret kínálva az elcsendesedés­hez.

Az egyszerűség persze komplex gondolatból fakad: az építész temp­lomelképzelése szerint az érkező a lépcsőket megmászva a templom legalacsonyabb belmagasságú pont­ján lép be, hogy „szinte kényszerüljön főhajtásra”. A tető és a beltér folyama­tosan emelkedik az oltárig, ahol – e templom esetében még a II. vatiká­ni zsinat előtti, a tridenti liturgia sze­rinti, az oltár felé forduló – formában misézik a pap. E pontnál érkezik a tér­be Isten jelenlétét jelzően a fény, a vi­lágosság a templomkertre nyíló nagy üvegfelületen – a függöny elhúzását követően. A nyers andezitkövekből rakott belső fal fehér fugáival tükrözi a tervezői elgondolást az egyházról, amely összefogja a különböző formá­jú és méretű építőköveket.

A markáns oltármenzához, taber­nákulumhoz és ambóhoz hasonlóan tömbszerű, geometrikus formavilá­gú panelekre támaszkodó, egyszerű, támla nélküli padok között körbenéz­ve áthatóan tiszta, világos környezet fogadja a belépőt. Az Istennel való ta­lálkozás tiszta tere – ahogyan a terve­ző és a modernista építészet elképzel­te, és amelynek ritka és bátor példája a cserépváraljai templom. A (jó) mű­vészet azonban természeténél fog­va mindig több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol – a templom utóéletében is számos ilyet találunk, főleg egy rövid nemzetközi kitekin­tést követően.

Fotó: Danyi Balázs

Templomépítés a világégés után

A második világháború pusztítása és a nyomában járó változások miatt az ötvenes évekre új fejezet nyílt az épí­tészet és a templomépítészet történe­tében is. Franciaországban különö­sen sok templomot újítottak fel vagy építettek a világháború után. A mun­kálatokat egy művészeti háttérrel és kiterjedt kapcsolatrendszerrel egya­ránt rendelkező domonkos szerze­tes, Marie-Alain Couturier koordi­nálta. Couturier atya a katolicizmus hanyatlásának szomorú bizonyíté­kát látta abban, ahogy a kortárs kép­zőművészet élő ereje és az egyház el­távolodtak, elszakadtak egymástól. Hitt abban, hogy a legnagyobb mo­dern művészek – vallásosságuktól függetlenül – képesek releváns mű­vészeti értékkel gazdagítani az (újjá) épülő templomokat és a hitgyakor­lást. Munkájának remekművek sora köszönhető – köztük Plateau d’Assy Maurice Novarina tervezte Kegye­lemmel Teljes Szűzanya temploma (Notre-Dame de Toute Grâce du Plateau d’Assy, 1946), amelynek dí­szítésén olyan neves művészek dol­goztak, mint Georges Braque, Hen­ri Matisse, Pierre Bonnard, Georges Rouault, Fernand Léger vagy Marc Chagall; Matisse vence-i Rózsafü­zér-kápolnája (Chapelle du Rosaire de Vence, 1951) vagy Le Corbusier ronchamp-i Magasságos Miasszo­nyunk-kápolnája (Chapelle Notre-Dame du Haut, 1955).

Magyarországon a múlt szá­zad ötvenes-hatvanas éveire általá­ban olyan korszakként gondolunk, amelyben nem épülhetett új temp­lom. Ezt a nézetet Lantos Edit ku­tatása cáfolja: 1950 és 1959 között hetvenhét, a hatvanas években pe­dig ötvenegy templom épült ha­zánkban, 1945 és 1989 között össze­sen 277. A cserépváraljai templom nem is feltétlenül e tekintetben ki­vétel. Noha nemzetközi szinten nem olyan ismert, mint az előző bekez­désben említett példák, kiemelkedő építészeti minőséget képvisel, és lét­rejöttének története is különleges.

Tervasztalon rejtegetett templomterv

Cserépváralja lakossága saját templo­mot szeretett volna. Korábban a kör­kápolnájába jártak, majd miután az a háborúban megsérült, az isko­la két összenyitott termében gyűltek össze imádkozni. Utóbbit természete­sen nem nézte jó szemmel az állam­hatalom, így – bár megszorításokkal – engedélyezték, hogy megkezdődjenek az előkészületek. A tervezési feladattal azonban nehezen boldogult az azzal megbízott építőmester, aki a miskol­ci hűtőházon vele együtt dolgozó fia­tal építészt, Csaba Lászlót kérte meg, hogy segítsen neki a templomtervet „templomszerűvé” tenni – miután észrevette a fiatalember nyakában viselt, apró ezüstkeresztet. Az állami tervezővállalat alkalmazásában álló építész első skiccein badacsonyi kiál­lítási pavilonként jegyezte a terveket, hogy ne tűnjön fel feletteseinek, min dolgozik. A lehetetlennek látszó kö­töttségek (a feltételül megszabott leg­feljebb hatszor tízméteres alapterület, a torony nélküli templomépület) mel­lett végül elfogadták a tervet. A hiány­gazdálkodás korában is akadt pénz és eszköz a templom megépítésére. A legendás szalézi szerzetes és hely­béli plébános, Fias István vezetésével összefogott a falu lakossága, és saját kezével építette meg a templomot, többnyire helyben elérhető anyagok­ból. Országos hírű képzőművészek, Somogyi József szobrász, a Képzőmű­vészeti Főiskola tanára és Kondor Béla festőművész korpuszt és taber­nákulumajtót készítettek és adomá­nyoztak a templomnak. Csaba Lászlót a templom megtervezése és megépí­tése eredményeként elismerte az épí­tészszakma, és a templom fölszente­lését követően a Magyar Építőművész Szövetség főtitkárává választották.

Csaba László templomépületei: Cserépváralja (1961), Hollóháza (1966), Hodász és Nyírderzs (1977), Békásmegyer (1987), Kaposvár Béke út és Flóratanya (1988), Csepelen a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek zárdája és Balatonakarattya (1992, Cs. Juhász Sárával együtt)

Adaptációs nehézségek

A meseszerű kezdetek után azonban fordult a kocka. 1962-ben a plébá­nost eltávolította a hatalom Cserép­váraljáról. A hívek pedig a számuk­ra idegen, félelmetesnek tartott Somogyi-féle korpuszt távolították el a templomból, Kondor a szemük­ben értelmezhetetlen, fércműnek tekintett tabernákulumajtaját pedig átfestették. Befogadásgesztusként és a templomtér otthonossá tétele ér­dekében az elkövetkező évek során az építész elképzeléseivel nem egye­ző berendezési tárgyakat hoztak – a közművek bevezetésével többféle világítótestet, gázkonvektort, a pad­lóra szőnyeget, a padokra párnákat, az ablakra függönyt, a falra fogadal­mi zászlókat és a vernakuláris kul­túrában értelmezhető figurális kegyképeket.

Díjazott rehabilitáció, empátiával

Több mint fél évszázaddal a megépül­te után a templom kifejezetten rossz állapotba került. A közösség cserél­ni kívánta a szigetelés nélküli nyílás­zárókat, a tető szarufái a rendszeres beázások következtében elkorhad­tak. Mindezek miatt, továbbá mivel a templomot 2009-ben műemlékké nyilvánították, az ad hoc javítások he­lyett az egyházmegye a komplex fel­újítás mellett döntött. 2020-ban öt­venmillió forint állami támogatást kaptak e célra, és több áttételen ke­resztül a felújítás építészeti megbízá­sa – részben korábbi munkáik, így az olvasó számára ismerősként a buda­pest-józsefvárosi Jézus Szíve Jezsuita Templom déli mellékhajójában kiala­kított játszószoba – miatt a Partizan Architecture építészirodához, Major Zoltán és Müllner Péter építészekhez került.

„Az épület méreteinek ellenére hosszú időbe telt, amíg feldolgoztuk az eredeti terveket, megértettük az építés körülményeit és a pontos geo­metriát, illetve megismertük a jelen­legi helyzetet és igényeket” – számolt be az alapos előkészületekről Müllner Péter. Az eredeti építészeti koncepci­óhoz igazodó, ám az azóta eltelt év­tizedek változásait követő, a cserép­váraljai gyülekezet felé empátiával forduló tervezőmunka és a minden részletében gondos felújítás több mint két évig tartott. Ennek elismeréseként a cserépváraljai templom rehabilitá­ciója 2023-ban elnyerte az Építész­fórum szakmai portál által alapított Média Építészeti Díja verseny fődíját, közönségdíját, sőt a legjobb prezentá­ciónak járó kitüntetést is.

A templom jelentőségéhez építészeti értékei mellett képzőművészeti alkotásai is hozzájárulnak, de ezek helyreállítására már nem jutott forrás az állami támogatásból. A tervező építészek ezért adománygyűjtésbe kezdtek, hogy Somogyi József korpuszát újra eredeti állapotában láthassa a közönség. A szobrot 2023-ban egy asztalosműhelyben találták meg, az örökösöknél. Itteni tárolása megmentette a pusztulástól, de több helyen megsérült és erősen roncsolódott. A károk azonosítására és a helyreállítási lehetőségek vizsgálatára Meszlényi János szobrászművész, Somogyi-tanítvány tett javaslatokat. A hívek és az örökösök is örömmel vennék, ha a tabernákulumajtó mellett a korpusz is visszakerülhetne eredeti helyére, azonban ezt jelenlegi állapota nem teszi lehetővé. Az építkezés teljesen felemésztette az állami támogatás összegét, a helyi közösség összespórolt pénzét elsősorban a templom bútorainak gyártására fordította. Ezért a helyreállítás építészei és közreműködői segítséget keresnek, hogy Somogyi József e páratlan munkája újra eredeti fényét és állapotát mutathassa. A cél több mint kétmillió forint összegyűjtése, az adományokat ezen a gyűjtőoldalon várják a szervezők, egészen a 2024-es év végéig. 

A kérdések is minket tanítanak

A történet ismeretében felmerül né­hány kérdés: Egy évvel a templom fel­szentelése után miért kezdett a gyüle­kezet a templom átalakításába? Miért tüntették el a korpuszt és a tabernáku­lumajtót? Miért alakították át a temp­lom belső terét úgy, hogy számukra otthonos legyen? Ha mindez meg­történt, miért nem merültek fel ezek a kérdések korábban? Az eredeti terv­hez kapcsolódó építészszakmai elis­merés és a gyülekezet véleménykü­lönbségeinek áthidalására miért nem sikerült közös hangot találni?

A kiemelkedő és a tervezők által definiáltan a gyülekezet iránti empát­iával végzett díjnyertes felújítás után egy évvel miért került már most feke­te szalagfüggöny az eredeti koncepci­ót (az oltárnál beáradó fény jelentő­ségét) felülíróan a templomkert felé nyíló üvegfelületre? Vannak tervek, hogy Somogyi korpuszát bronzból kiöntve, az eredeti gipszváltozatnál kevésbé sérülékeny változatban elké­szítsék, Kondor tabernákulumajta­ját pedig restaurálják, és mindkettőt visszahelyezzék a templomba. Miként fog ehhez viszonyulni a közösség? A szakmai értékítélet és a használói hozzáállás hogyan hozható közös ne­vezőre?

A kérdések sora egy komoly mű­vészet-, építészet-és dizájnelméleti kutatáshoz is elegendő forrást szol­gáltathat. Képbe kerülhet egyebek kö­zött a (kortárs) művészet és építészet, valamint a hétköznapi élet, benne a hitgyakorlás eltávolodása egymás­tól – ennek kapcsán pedig a (kortárs) művészet megértéséhez szükséges „nyelv” oktatásának gyengesége, hi­ánya, a diskurzusképtelenség állapota. De saját felelősségünkről se feledkez­zünk meg. Mustó Péter e cikk mot­tójában idézett szövegét így folytatja: „Rajtunk is áll tehát, hogy a minket ért hatás mivé válik bennünk. Képe­sek vagyunk arra, hogy a minket ért hatásokat ne csak elszenvedjük vagy épp örömmel befogadjuk, hanem megtalálhatjuk a saját viszonyulásun­kat hozzájuk, s alakítani tudjuk őket. Képesek vagyunk felelősséget vállal­ni azért, akik vagyunk.” Cserépváral­ja ehhez remek terepet biztosít. Láto­gassuk meg személyesen, találjuk meg saját véleményünket.

FORRÁSOK

Kovács Dániel: „Hatvan éve kezdődött a cserépváraljai templom építése.”, https://csabaeknal.blog.hu

Kovács Dániel: „Hogy mire való – A cserépváraljai Munkás Szent József templom felújítása.” Építészfórum, 2023. szeptember 25.

Lantos Edit: „Épülhettek-e római katolikus templomok Magyarországon 1945 után? És ha nem, akkor mennyi?” Örökség, történelem, társadalom – Rendi társadalom – polgári társadalom 32.

Sütöri Laura (szerk.): „10 + 1 – Müllner Péter.” Építészfórum, 2022. október 21.