Megjelent A SZÍV jezsuita magazin legfrissebb, márciusi lapszáma, melynek fókuszában a jubileumi szentév, a zarándoklatok lelkisége és Róma áll. Jó szívvel ajánlja a Jezsuita Kiadó a nagyböjti lelki készülethez is a lapot, sőt, mindaz, aki március folyamán előfizet rá (vagy meghosszabbítja előfizetését egy évvel), a címlapon szereplő Szentmártoni Mihály SJ Jézussal kettesben című könyvét kapja mellé ajándékként. Tovább olvasom „A zarándoklat hazatérés – Jézussal kettesben”
Jezsuita Kiadó cikkei
Istentapasztalat az osztályközösségben
A középiskolások kísérése során szerzett tapasztalatokra építve, James W. Fowler hitfejlődés-elmélete nyomán hét olyan alapelvet fogalmazhatunk meg, amelyek segítséget nyújthatnak a kamaszok lelki fejlődésének megfelelő lelkigyakorlatos programok kidolgozásában. Tovább olvasom „Istentapasztalat az osztályközösségben”
Hol az én biztonságom?
A Piarista Rend Magyar Tartománya hat éve hozta létre a Biztonságos Iskola Tartományi Tanácsát (BITT), amely a tartományfőnök tanácsadó testületeként az oktatási-nevelési intézményeikben történt bántalmazási és konfliktusos esetek feltárásával, feldolgozásával, a kezelésükkel kapcsolatos javaslatok kimunkálásával foglalkozik, de ennél sokkal többel is, hiszen a gyógyulást s az ilyen helyzetek nyomán szükséges tanulást is szolgálja. Tapasztalataikról, a szemléletformálásról beszélgettünk Zsódi Viktor piarista tartományfőnökkel, Guba Andrással, a BITT rendi képviselőjével és Strommer Pállal, a testület elnökével. Tovább olvasom „Hol az én biztonságom?”
A legmagányosabb nemzedék
A mindennapjainkat átható médiatársadalomban az illúzió fontosabbá vált, mint a realitás. A „okosvilág” megváltoztatta valóságérzékelésünket, de vajon tudjuk-e a javunkra fordítani a digitális világ lehetőségeit? Guld Ádám médiakutatóval, a Pécsi Tudományegyetem docensével képernyőbámuló szuperhősökről és digitális identitásbankról beszélgettünk. Szóba került továbbá az addikció és az „agyrohasztás” jelensége is. Tovább olvasom „A legmagányosabb nemzedék”
Tiszta búza az árát sosem veszti
A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvényei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti”