Kioffol, flexel, sus, cringe – kezeket fel, aki ismeri ezeket a szavakat! Ha már nyelvileg az ifjabb generációra hangolódunk az e havi „nagyon adom” kifejezéssel, megérdemlik, hogy utánanézzünk, mit is akarnak mondani nekünk, és megkeressük: hol vezet az út egymás felé? Tovább olvasom „POV: beszélgetünk gyerekeinkkel”
A Szív cikkei
Gyógyító jelenlét
Január végén szokott sor kerülni az ünnepélyes ökumenikus imahétre, amely sok hívő szemében csak afféle kipipálása a keresztények egységkeresésének. Bár az év sodrában nem könnyű rámutatni ennek kézzelfogható eredményeire, ha a felszín alá nézünk, örömmel fedezhetünk fel pozitív példákat a közeledésre, a nyomokban ma is fellelhető évszázados felekezeti ellenségeskedés meghaladására. Ilyen az is, hogy már hosszú évek óta számos református egyháztag került közel az ignáci lelkiséghez, a szemlélődő imához, lelkészek és „civilek” egyaránt. Az ő körükből gyűjtöttünk össze erről egy csokorra való vallomást. Tovább olvasom „Gyógyító jelenlét”
A beszédtől a hallgatás felé
A Bánságban református lelkész, ötvenéves korában többek közt Visky András elismerő szavai indították el az irodalmi nyilvánosság felé. Ősztől kezünkbe vehetjük első itthon kiadott elbeszéléskötetét, mely az ember drámai mélységeibe és költői magasságaiba kalauzol. Tovább olvasom „A beszédtől a hallgatás felé”
Muzungu voltam Ugandában
Nem is akármilyen muzungu, azaz fehér ember, hanem az a ritka fajta, aki oktatói munkája kapcsán megtanult pár szót a helyiek nyelvén, amelyek a legkeményebb „fekete szíveket” is meglágyítják, barátokat szereznek, és másodlagossá teszik a bőrszín fokozhatatlan mértékű kontrasztját. Tovább olvasom „Muzungu voltam Ugandában”
„Köszönöm szépen, Tanár úr!”
Hogyan lesz hittanórai tananyag egy kortárs jezsuita regényéből? Utánajártunk, mire jutott a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium 9. A osztálya a Jezsuita Kiadó irodalmi sorozatában két éve megjelent könyvvel, Az apátsággal. Tovább olvasom „„Köszönöm szépen, Tanár úr!””