„A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez”

Interjú Sapszon Bálinttal, a Budapest Scoring stúdiózenekar alapítójával

Sapszon Bálint a világszerte keresett Budapest Scoring stúdiózenekar alapítója. Munkájuk eredmé­nye olyan világsikerekben hallható, mint az Élősködők, a Nyerd meg az életed (Squid Game) vagy a Wed­nesday. Klasszikustól a videójáték-zenéig, Hollywoodtól Koreáig ívelő pályájáról beszélgettünk.

− A zenének nagy hagyománya van a családotokban. Egyértelmű volt, hogy nagyapád és nagybátyád, a két legendás Sapszon Ferenc nyomdokaiba lépsz?

− Gyerekkoromban sokáig nem foglalkoztatott a zenei pálya, de az élet úgy hozta, hogy mégis a Bartók Konzervatóriumban találtam magam általános iskolai tanulmányaim után. A családom klasszikus zenei hátterű, de én világosan láttam gyerekként is, hogy nem szeretnék kizárólag ebbe az irányba menni. A Bartók Konziban – ahova mindenki azért megy, hogy klasszikus zenészi karriert járjon be – tizenhat-tizenhét évesen megalapí­tottam az első könnyűzenei zenekaro­mat, és akkor jöttem rá, hogy mégis a zenével szeretnék foglalkozni, csak egy másik ágával.

− Mit játszottatok?

− Akkoriban még mindent, pop, rock, jazz egyben. Én billentyűztem és énekeltem. A koncervatórium után a a Kőbányai Zenei Stúdióban folytattam a tanulmányaimat, majd a jazz felé fordultam, és elvégeztem a Zeneakadémián a jazz-zeneszerzés szakot. Most pedig valamennyire visszatérek a klasszikushoz. A filmzene valójában minden műfajt magában foglal, komp­lex zenei tudásra van hozzá szükség.

− Sikeres jazz-zenészi pályát hagytál el a filmzenekészítésért. Mi von­zott benne?

− A filmzene műfaja mindig is na­gyon közel állt hozzám. Gyerekko­romban nagy hatással voltak rám En­nio Morricone, John Williams és Alan Silvestri filmzenéi. Szerettem volna ko­molyabban foglalkozni vele, s miután lediplomáztam, a Fulbright-ösztöndíj segítségével lehetőségem nyílt, hogy Los Angelesben elvégezzem a filmze­neszerzés szakot a UCLA egyetemen. A Zeneakadémián akkor még nem le­hetett ilyesmit tanulni, most már úgy tudom, van ilyen képzés – de nyilván nem ugyanolyan filmzeneszerzést ta­nulni itthon, mint Hollywoodban.

„A filmzene valójában minden műfajt magában foglal, komp­lex zenei tudásra van hozzá szükség.” (Fotó: Orbán Gellért)

− Könnyen alkalmazkodtál az új körülményekhez?

− Azt hiszem, igen. Bár nehéz döntés volt huszonhat évesen feladni mindazt, amit addig Magyarországon felépítet­tem, és valami újat kezdeni egy telje­sen új környezetben. Szeptember 21-én érkeztem meg az Egyesült Államokba, és 22-én már kezdődött az iskola. Előt­te nem voltam még Amerikában, nem ismertem senkit, és az itthon tanult angol annyira nem készített föl a kin­ti oktatásra. De leküzdöttem a kezdeti nehézségeket, és azóta is kint élek, pontosabban inkább kétlaki életet feleségemmel és két kisfiammal.

A magyar zeneoktatásban na­gyon erős a klasszikus zenei hagyo­mány. Másképp viszonyulnak kint ehhez az örökséghez?

− Kicsit másképp, de ők is erre épí­tenek. Nincs talán akkora kulturá­lis felhozatal, mint Budapesten; Los Angelesben csak egy-két szimfonikus zenekar van, amelyek persze nagyon jók, a Los Angeles Philharmonic a világ egyik legjobb zenekara. Na­gyon jó zenészek vannak ott is, és a jazz is erősen jelen van. A filmzeneszerzés szakon az itthon megszerzett tudás­ra jól fel lehetett építeni azokat a sa­játosságokat, amelyek kifejezetten eh­hez a műfajhoz szükségesek. Azt, hogy a képhez hogyan alkalmazzuk a zenét.

− Hogy kell ezt alapjaiban elkép­zelni?

− A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez, ezt a zenei alá­festés hivatott biztosítani. Valamikor, például egy olyan animációs műfajnál, mint a Tom és Jerry, minden másod­percet aláfest a zene, minden mozza­nat, ajtócsapódás, menekülés zeneileg is ábrázolva van. És van, amikor in­kább csak egy hangulatot festünk meg, és nem arra törekszünk, hogy minden képi vágással együtt legyen a zenei vá­gás is. Például egy film bevezetőjénél, amikor egy bizonyos érzelmi állapo­tot szeretnénk meghatározni a zenével.

A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez, ezt a zenei alá­festés hivatott biztosítani. (Fotó: Orbán Gellért)

− A zeneszerzésen és hangszerelé­sen túl saját zenekart is alapítottál. Miért döntöttél úgy, hogy ezt itthon érdemes megcsinálni?

− 2012-ben Los Angelesben indítot­tam el a Budapest Scoringot, ami első­sorban filmzenei produkció. Szimfoni­kus zenekarral és kórussal készítünk filmzenefelvételeket hollywoodi és más külföldi filmekhez. Több mint tíz év alatt jelentősen megnövekedett a megrendelések száma, így szükség volt egy saját stúdióra, ahol állandó jelleggel tudunk dolgozni. Úgy hoz­ta az élet, hogy a Budapest Scoring új otthona a legendás volt Hungaro­ton-stúdió lett, mely az ötvenes évek­ben Kodály Zoltán kezdeményezésére jött létre. A családomban Kodály élet­műve nagy jelentőséggel bír, s örülök, hogy a kodályi hagyományokat mi is tovább tudjuk vinni a stúdióban a mi­nőségi zenei felvételeken keresztül. A zenekar és énekkar tagjai közül töb­ben iskolatársaim voltak a konziban vagy a Zeneakadémián, sokan bará­taim a csapatból. A magyar zenészek jól képzettek, jó a munkabírásuk, ez az egyik oka annak, hogy világszinten fel­kapottak vagyunk.

− Hogy jön létre a filmzenefelvétel?

− A filmek esetében mi a folyamat legvégén kerülünk képbe, amikor már kész a vágás. Megkapjuk a kottákat, s a zenészek lapról olvasnak a stúdióban. Próbálni nem igazán szoktunk, mert olyan jól blattolnak, hogy próbára csak ritkán van szükség. A legtöbb filmzenét egy nap alatt felvesszük, sőt az a gyako­ribb, amikor egy nap több filmhez is ké­szítünk felvételeket. Vannak kötöttebb és kreatívabb hangszerelési feladatok is. Az Élősködők című filmhez például egy zongora alapot kaptunk, azzal a felké­réssel, hogy ezt meg kéne hangszerelni barokk stílusban. Itt nagy hasznát vet­tem a klasszikus zenei képzettségnek, tudtam, hogy kell barokk zenét hang­szerelni, így Elek Norbert barátommal meg tudtuk csinálni annak a filmnek a zenéjét, ami aztán négy Oscart nyert. A Squid Game-ben pedig teljesen sza­bad kezet kaptam a big band hangsze­relések elkészítésére.

Használunk hangmintákat is, ez azt jelenti, hogy ha írok egy filmzenét, ak­kor előre rögzített vonós- vagy fafúvós­hangzásokat alkalmazok, és normális esetben ebből készítem el a filmzene demóját, amit aztán szimfonikus ze­nekarral felvesszük. A demó közel van ahhoz a hangzáshoz, amit egy zenekari felvétel nyújt, de persze soha nem lesz ugyanolyan.

− Volt-e olyan, hogy titokban kel­lett tartanotok, min dolgoztok, vagy esetleg ti magatok sem tudtátok?

− Ilyenek előfordulnak. Sokszor megkapjuk a filmet is, amit a felvéte­lek közben mi is nézünk. A kotta mel­lett ez is segít a karmesternek és a zené­szeknek megtalálni azt az érzésvilágot, ami az adott jelenet zenei ábrázolásá­hoz szükséges. Ezeket természetesen nem hozhatjuk nyilvánosságra. Aztán volt olyan is, amikor az amerikai him­nusz zenekari kíséretét vettük fel, hogy mihez, azt nem mondták el, majd pár hónappal később az amerikai foci dön­tőjében a Super Bowl megnyitóján Gla­dys Knight énekesnő szólója alatt csen­dült fel a felvétel.

− Az utóbbi években a hollywoo­di filmek készítéséhez komoly infra­struktúra épült ki Magyarországon, noha a Budapest Scoring ettől függet­lenül jött létre. Kialakult azóta vala­milyen kapcsolat?

− Nem igazán. Mivel mi az utómun­ka fázisában veszünk részt, ritkább, hogy a producer keres meg bennün­ket, inkább a zeneszerző. Neki pedig általában nincs köze ahhoz, hogy hol forog a film. Így a Magyarországon zaj­ló forgatások a mi tevékenységünktől függetlenek. Volt, hogy egy magyar produkciós cég megkeresett bennün­ket, hogy jó lenne kollaborálni – na­gyon örültünk, és nyitottak vagyunk rá, de eddig ez még nem valósult meg.

− Nemrég érkeztél haza egy indiai turnéról.

− Mumbaiban turnézunk a Buda­pest Scoring Orchestrával, India első történelmi témájú zenés színdarabjá­ban működünk közre, melyben több mint háromszázötven fellépő, színé­szek, táncosok, zenészek kaptak he­lyet. Az esemény a Nita Mukesh Am­bani Cultural Center megnyitója is egyben. Ez a világon egyedülálló, fantasztikusan jól felszerelt, hatalmas kulturális intézmény. A világ egyik leggazdagabb embere állítja színpad­ra ezt a darabot, hatalmas tőkével, és ez a kulturális központ is elképesztően pazar. Mi az utóbbi években a filmze­nefelvételek révén elég népszerűek let­tünk Indiában, olyannyira, hogy ma már az összes indiai filmzeneszerző velünk szeretne dolgozni, ezért min­ket kértek föl. A világ szimfonikus ze­nekarai közül bárkit hívhattak volna, nagy megtiszteltetés, hogy mi lehet­tünk ott. A zenekari árokban indiai zenészekkel, ütősökkel, tabulásokkal, szitárosokkal voltak együtt a magya­rok, ez zeneileg is hatalmas élmény volt, nem beszélve a rengeteg táncos, énekes jelenet és az indiai ruhák lát­ványáról. Egészen más világ, más kul­túra, amit nagyon üdítő volt látni. Én az első két hétre mentem csak ki, de a zenekar április végéig ott van.

− Ezek szerint a koncertezés is ré­sze a munkátoknak?

− Tulajdonképpen ez volt az első koncertturnénk, de nagyon örülök, hogy ezáltal új profillal gazdagodott a zenekar. Indiában kaptunk felkérést egy thaiföldi turnéra, és egy kínai út is körvonalazódik. Korábban is érkez­tek felkérések például Disney-koncer­tekre, de eddig nem mentünk el ebbe az irányba, mert alapvetően stúdióze­nekar vagyunk. De ha jól meg tudjuk szervezni, hogy közben a stúdiófelvé­telek se álljanak le – hál’ Istennek van annyi zenész, hogy többfelé is tudunk osztódni, ha szükséges −, akkor miért ne? Most például voltak olyan napok, amikor egyszerre két stúdióban zajlot­tak a felvételek, és még Indiában is je­len tudott lenni a zenekar egy része.

„Mi az utóbbi években a filmze­nefelvételek révén elég népszerűek let­tünk Indiában, olyannyira, hogy ma már az összes indiai filmzeneszerző velünk szeretne dolgozni[…]” (Fotó: Orbán Gellért)

− Jól látom, hogy egyre inkább Ázsiából kaptok megrendeléseket?

− Jelentős része, úgy ötven százalék még mindig Amerikából jön, a másik fele pedig mindenhonnan máshonnan. De Kína valóban egyre több munkát ad, a filmgyártásban is gyorsan fejlőd­nek, meg a videójátékok terén.

− Videójáték-zenei koncertek is vannak már.

− Sőt, mi is csinálunk ilyet. Tavaly év végén a Zeneakadémián volt egy koncertfilmforgatásunk, ahol videó­játék-zenéket adtunk elő. Ma már na­gyon nagy hagyománya van ennek is, ugyanúgy szimfonikus zenekari fel­vételek szólnak a videójátékok vagy a mobiltelefonos játékok alatt. Sok­szor nagyobb az anyagi keret egy já­ték zenéjének elkészítésére, mint egy film esetében. Van néhány produk­ciós cég, amellyel kapcsolatban va­gyunk, és folyamatosan jönnek az újabb megrendelések, újabb játéko­kat, pályákat fejlesztenek, ez egy ha­talmas piac.

− Milyen újabb produkciókban hallhatunk titeket?

– Több olyan filmben is hallhatók vagyunk, melyek jelenleg is futnak a magyar mozikban, de a Netflixen, HBO-n és a többi streaming szolgáltatónál is jelen vagyunk, többek közt a közelmúltban nagy sikert elért sorozat, a Wednesday zenéjét is mi adjuk elő. Hamarosan kijön Luc Besson új filmje is, amihez szintén mi készítettük a filmzenefelvételeket. Számos lemezen is szerepelünk, hogy egy friss példát mondjak, Gloria Estefan legutóbbi karácsonyi lemezén is közreműködünk.

Fotók: Orbán Gellért


Megosztás