A kisegér és a kókonya

Lilu vasárnap már korahajnalban felébredt. A felhők rózsaszínben ragyogtak, a föld felett lebegett a hajnali köd. A kisegér megbűvölve nézte a varázslatos tájat, és nagy béke költözött a szívébe. Távoli harangszót hozott a szél, a hang szétterült a tájon, beleolvadt a ködös hajnalba, és az első napsugarakkal együtt hirdette, hogy nagy öröm köszöntött a világra. A kisegér hirtelen felpattant.

– Ó, hiszen ma van húsvét napja! Most van a nagymise a templomban, mert Jézus feltámadt!

Úgy érezte, mindenképpen el kell mennie a templomba, mert odahúzza a szíve. Mintha hívogatta volna a harangszó: – Bim, bam, gyere, kis Lilu!

Óvatosan kilopózott az egérházból, és már szaladt is a templom felé. A nagy futástól kifulladva megbújt a Szűz Mária-szobor lábánál. A templom tele volt emberekkel, mindenki szép ruhában, hangosan énekelt: „Feltámadt, Krisztus, vigadjunk!”

Illusztráció: Meszleny Anna

A kis egérlány szíve csordultig megtelt örömmel. Látta, hogy az oltár előtt sorakoznak szép, hímzett kendővel lefedve a kókonyás kosarak. Várták, hogy az atya megáldja, megszentelje őket. Lilunak jó ötlete támadt. Elhatározta, hogy ezt az örömet megosztja barátnőjével, hadd örüljön a feltámadásnak Zocska is, sőt, Laci, Egérmama, Egérpapa és mindannyian. Csak egy kis szentelt kalácsot kellene szereznie, hogy megkínálhassa a családot, hiszen az olyan lenne, mintha maga Jézus jönne el hozzájuk. Lilu csak az alkalmas pillanatra várt. Kinézte magának az ismerős, piros hímzéssel díszített kendőt, és bebújt a kosárba. A szentmise végén, a templom előtt mindenki a kókonyát osztogatta. Az emberek nevettek, beszélgettek, falatoztak, még a mogorva Péter bátya is elmosolyodott, amikor Miki átnyújtotta neki a szép koszorút, amit maga készített.

– Köszönöm, kisfiam. Sajnálom, hogy megrúgtam a cicádat. Szép, nagyra nőtt a télen.

Amikor végül mindenki hazaért, újabb csodálatos illatok csapták meg a kisegér orrocskáját. Az asszony az asztal közepére tette a sonkát, a hímes tojásokkal teli tálat és a friss zöldhagymát, hogy mindnyájan falatozzanak belőle. A barátoktól kapott kalácsokból egész kupac épült az asztal közepén. Hirtelen nagy álmosság tört Lilura, hiszen olyan korán kelt, és annyi minden történt vele már ma! Szerencsére senki nem fedezte fel búvóhelyén, így összegömbölyödött a kosárban, és elszunnyadt. Álmában együtt lakomázott barátaival és Jézussal. Jézus rámosolygott, és ettől a mosolytól olyan nagy boldogság költözött Lilu kis szívébe, hogy az hirtelen olyan nagyot dobbant, hogy az egérlány felébredt tőle. Kikukucskált a kosárból, és észrevette, hogy a család már befejezte az ebédet, és senki nincs a szobában. Itt a nagy pillanat! De vajon hová tették a kókonyát? Nem kellett sokáig keresgélnie, elég volt követni a finom, édes illatot. A maradék kalácsot két tál között feltették az almáriumra. Lilu könnyedén felkapaszkodott, ahogy előző nap is, de felérve megdermedt a rémülettől. Az almáriumon Cili cica nyújtózkodott. Úgy látszik, ő is pihent egyet. A macska sárga szeme rávillant a kisegérre, és karmos lába már lendült is, hogy elkapja. Lilu ugrott egy nagyot, és futásnak eredt. Nem tudott körülnézni, hogy merre meneküljön, csak szaladt és szaladt, szedte a kis lábait, felmászott a magasabb polcokra, hátha oda nem jut fel egykönnyen a macska. A polcon talált egy kitámasztott virágcserepet, amely alá pont be tudott húzódni.

– De jó, itt kifújom magam – zihálta a kisegér. – Nicsak, még egy fél dió is itt maradt!

Ahogy hozzákezdett a diócskához, a virágcserép lecsapódott, és Lilu rémülten vette észre, hogy csapdába esett. Hiába szaladgált körbe-körbe, nem tudta megmozdítani a cserepet. Leült hát, és sírva fakadt. Soha nem fog innen kikecmeregni! Soha nem tudja megbeszélni Zocskával, hogy mi történt a múlt ősszel, és nem láthatja többet a napvilágot. Sokat hallott már egérfogóba került egerekről, és azok bizony nem voltak vidám történetek.

Panni közben megéhezett a nagy ugrabugrálásban, és bejött a konyhába, hogy vegyen egy darabot a kókonyából. Meghallotta a motoszkálást, cincogást a cserépből, és nagyon megsajnálta a csapdába esett kis állatot. Puha kezével felemelte a cserepet.

– Na, gyere ki, ne szomorkodj ott.

A cserép felemelkedett, és Lilu egy pillanatig hinni sem merte, hogy ilyen nagy szerencse érte. A kókonya ott illatozott a cserép mellett. A kisegér másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy mennyire szeretne elvinni egy falatot. Odamászott a tál szélére és könyörgően felkapaszkodott két első lábával. Panni elnevette magát.

– Nocsak, nem elég a szabadság, még a kókonya is kéne, te kis telhetetlen?! Nem bánom, legyen neked is húsvét.

Óvatosan letört egy darabkát a kalácsból, és odaadta Lilunak. Az egérlánynak többé eszébe sem jutott sem az egérfogó, sem Cili cica, aki igencsak gyanakodva figyelte, hogy mi történik. Menten az ajtóhoz iramodott, és úgy rohant haza, ahogy a lába bírta.

A családi üreghez érve megtorpant. Nem volt otthon senki. Hol lehetnek a többiek? Egyszercsak odaröppent egy cinege.

– Hát te itt vagy? – csivitelte. – Mindenki téged keres! Hol jártál?

A madárka hangosan énekelni kezdett.

– Megvan, megvan! Nem kell már keresni, megvan a kisegér!

A hírt felkapták a cinegék, a verebek, továbbadták a rigók, míg az egész erdő madárdaltól harsogott. Az egércsalád sietve hazatért, és velük jöttek Cickányék, Peléék, és az összes tavaszi jószomszédjuk. Édesanyja sírva-nevetve ölelte magához Lilut. A kisegér boldogan bújt meg anyja karjában, de szemével Zocskát kereste. Kibontakozott az ölelésből, és odalépett barátnőjéhez.

– Zocska, borzasztóan sajnálom, hogy egyedül hagytalak a gombánál az ősszel. Ne haragudj, kérlek.

– Jaj, te legeslegkunkoribb farkincájú barátnőm! Nem haragszom, szent a béke.

A cickánylány fülig érő mosollyal ölelte meg barátnőjét. Így maradtak pár pillanatig, aztán Lilu elővette a falat kókonyát.

– Nézd csak, ezt neked hoztam. Szentelt kenyér. Olyan, mintha a feltámadt Jézus látogatna meg minket.

A két barátnő boldogan majszolgatta el a kalácsot, a felnőttek pedig elővették a húsvéti lakomára tartogatott sok-sok finomságot: diót, csipkebogyót, szalonnabőrkét, szárított gombát, aszalt kökényt. A cinegék énekeltek, a harkályok doboltak. Olyan vigasságot csaptak, hogy talán a faluig is elhallatszott. Legalábbis Pannika azt állítja, hogy ő bizony hallotta, hogyan mulatnak az erdei kis barátok.