A digitális technológiák Janus-arca – 2. rész

Közösségi média: áldás vagy átok, avagy hogyan használjuk a világhálót emberhalászatra?

Amennyiben a közösségi hálót „emberhalászatra” használjuk, azaz tudatosan a megbocsátás és az empatikus gondolkodás terévé varázsoljuk, bennünk és a képernyő „túloldalán” lévőkben is elmélyül Isten minden értelmet meghaladó szeretetének pozitív tapasztalata.

Fred Cavaiani, egy idős, jóságos ki­nézetű amerikai házasság- és csa­ládterapeuta a Human Development című folyóiratban közzétett cikké­ben arról számol be, hogy már hu­szonhárom éve vezet az irodájában heti rendszerességgel egyórás medi­tációs üléseket és más kontemplatív gyakorlatokat. A rendszeres ülés félórás vezetett meditációval kezdődik, amelyet három perc szünet követ, majd – rövid meditatív ének után – huszonöt perc kontempláció követ­kezik. „Mióta kitört a Covid-járvány – írja Cavaiani –, ugyanezt a Zoom segítségével teszem, és nagyon jól működik. Így több ember látogatja az üléseimet, és mindannyiuknak le­hetőségük van megosztani a tapasz­talatait az egyes alkalmak után. Min­dig meglep, hogy milyen hatalma van a zoomos meditációs üléseknek. Még hiperaktív kiskutyám, Daisy is nyugodtan ül egész idő alatt.” Sokan számolnak be hasonló tapasztalatok­ról. Meglepő, hogy rövid idő alatt is milyen mély spirituális kapcsolat jö­het létre, annak ellenére, hogy alkal­masint több ezer kilométeres távol­ság választja el egymástól az együtt imádkozókat. A szakembernek az is feltűnt, hogy a csoporton belül jófor­mán teljesen hiányzik a negativitás: az egyórás közös imádság vagy me­ditáció nyomán a béke és harmónia légköre alakul ki a közösségi térben. Nem túlzás ebben a kegyelem csodá­ját felismerni, amely a Zoom segítsé­gével, a digitális technológia nyomán a korábbinál is szélesebb körben vá­lik hozzáférhetővé – és bizonyos ér­telemben intenzívebbé is.

Illusztrációk: iStock

A határtalan együttérzés ereje

A szeretetteljes kommunikáció meg­változtatja a világot. Az empátia és az együttérzés a közösségi média segít­ségével képes kiszabadulni a térhez és időhöz kötöttségből. Így cselek­vésünk hatósugara kitágul: együtt­érzést és szeretetet vihetünk oda, ahol korábban nem volt. A digitá­lis technológia lehetővé teszi, hogy sokkal több emberen segítsünk. Ér­dekes tapasztalat ez: aki imádkozik, akár jelenléti formában, akár on­line –, az magában is megtapasztal­ja Isten szeretetének erősödését, amit azután továbbsugározhat a szűkebb környezetére és az egész világra. Per­sze naivitás volna azt gondolni, hogy ettől egy csapásra minden megválto­zik. A kontempláció az észrevétlen­ség és a kis lépések útja. Ám a kö­zösségi média segítségével szerzett tapasztalatok is igazolják, hogy ha szeretettel és elfogadással fordulunk mások felé, bennük is, bennünk is el­mélyül Isten minden értelmet meg­haladó szeretetének pozitív tapaszta­lata. Akinek bizalmat ajándékoznak, az maga is képessé válik a jóra. Ahe­lyett, hogy szidással és bűntudatkel­téssel próbálkoznánk – ami túlságo­san is elterjedt egyházi stratégia –, gyógyító módon is viszonyulhatunk másokhoz, esélyt adva ezzel a válto­zásra. Léteznek módszerek, amelyek a pszichológia segítségével akár el is sajátíthatók.

Empatikus (erőszak­mentes) kommunikáció

Ha együttérző módon kommuni­kálunk, a legjobbat fogjuk kihozni más emberekből – és önmagunkból is. Mindenkiben él a jóság – senki sem kivétel. Talán sokak számára naivitásnak hat, amit most megval­lok, de én még nem találkoztam „go­nosz emberrel”. Azok, akik rossznak (agresszívnak, kegyetlennek, rossz­indulatúnak) mutatkoznak, valójá­ban – Mustó Péter jezsuita szavával – inkább „keresztre feszített” embe­rek: olyanok, akik szeretnének lejön­ni a keresztjükről, de nem tudnak. Én csak ilyen megsebzett embere­ket ismerek – és bizonyos mérté­kig magamat is közéjük sorolom. Amikor azonban – minden sebzett­ségem és indulati késztetésem elle­nére – a szociális technológia vilá­gában nagy figyelemmel mégiscsak sikerül együttérzően és empatikusan kommunikálnom, azt tapasztalom, hogy más emberek is szeretőbbé és pozitívabbá válnak. A jóindulatú kommunikációból gyakran vissza is kapok: megtapasztalom, hogy része­sülök azok elfogadásából és pozitív energiáiból, akik kifejezik irántam jóindulatukat és szolidaritásukat. Amit adunk, visszaszáll ránk – a kö­zösségi média által akár megsokszo­rozódva is.

Használd jóra a technológiát!

Részben döntés kérdése, hogy pozi­tív vagy negatív megjegyzéseket te­szünk-e egy-egy Facebook-üzenetet kommentálva. Feltűnt nekem, hogy egy zoomos találkozás során sokkal nehezebb ellenségesen reagálni – hi­szen ott arcuk van az embereknek. A személytelenség sok veszélyt rejt. Ám ha tudatosan igyekszem megér­teni, értékelni és felerősíteni a másik­ban felcsillanó jóságot, ha láthatatlan beszélgetőpartnerem legbelsőbb én­jére próbálok reagálni, ha arra figye­lek, ami a szavai mögött meghúzódik (esetleg megbántottság, félelem, bi­zonytalanság vagy az elismerés utáni vágy), akkor esetleg rezonancia is tá­madhat köztünk. Jogosan mondják, hogy „jóvá még nem szidtak senkit”. Ugyan mi pozitívumom származhat abból, ha kritikusan reagálok és nega­tív megjegyzéseket teszek közzé a szo­ciális média interaktív platformjain?

Sok pszichológus és más segí­tő szakember – ahogy számos pap és szerzetes is – rendszeresen küld reggelenként valami pozitív szemé­lyes reflexiót másoknak. A világhá­lón ma ez egyetlen gombnyomással megoldható, és rengeteg emberhez eljuttatható. Sokan fogalmaznak meg mélyebb, megerősítő gondolatokat Istenről, a hitről, a teremtett világ­ról (annak szépségéről, jóságáról és igazságáról), s így virtuális úton mo­solyt varázsolnak az emberek arcá­ra. Ismerek egy jezsuita testvért, aki gyakran küld saját telefonján készí­tett képeket másoknak – virágokról, lepkékről, falevélen átszüremkedő napsugárról –, egy-egy találó idézet kíséretében. Apró figyelmesség csu­pán, mégis sok ember szívét meg­érinti. Örülnek a vigasztalást és bá­torítást nyújtó szavainak. Őszintén szólva én is örülök az üzeneteinek – percekre, órákra megédesítik a na­pomat. Az apró gesztusoknak nagy hatalmuk van: gazdagító tapasztala­tokra, további belátásokra vezethet­nek. A szív és az értelem békéjét köz­vetítik mások számára.

Világháló – emberhalászoknak

Az Ige Jézusban emberré vált, hogy feltárja nekünk Isten szeretetének ezerféle dimenzióját. Ezek közé tarto­zik az igazság intellektuális szeretete, de a testi ölelés, a gyógyító érintés vi­gasztaló ereje is. A kontemplatív élet­forma gyengédséget és a másik iránti tiszteletet feltételez. Ez megnyilvá­nulhat bármilyen hétköznapi csele­kedetben, a szavainkban is. Az isteni Ige, Jézus Krisztus jelen van abban is, ahogyan kommunikálunk egymással – ideértve természetesen a közösségi médiában való részvételünket is.

Amikor a digitális technológi­át arra használják, hogy felvegyük vagy megerősítsük a kapcsolatunkat Istennel vagy másokkal, mindenki számára építő, pozitív tapasztalatok­ra tehetünk szert. Talán első hallásra furcsának hat a gondolat, ám az an­gol „network” (hálózat) fogalmában is felfedezhető a „háló” képe.

A vi­lágháló is használható „halászatra”. Amikor Jézus azt ígérte tanítványai­nak, hogy emberhalásszá teszi őket, alighanem arra utalt, hogy „hálóikat” (adottságaikat, tehetségüket, erőfor­rásaikat) úgy használhatják, hogy azzal inkább „embereket”, mintsem halakat „fognak”. Ma, kétezer évvel később a világháló is alkalmat adhat arra, hogy folytassuk az Urunktól ka­pott küldetést, és továbbvigyük üd­vözítő tervét. Kétségkívül lehetséges egyfajta spirituális hálózat kiépítése a közösségi média által is, ha a tech­nológiát arra is használjuk, hogy másokat inspiráljunk a hitre.

Az inspiráció pedig annyit jelent, hogy a digitális eszközök felhasználásával megoszthatjuk személyes tapaszta­latainkat és példánkat, anélkül, hogy másokat elítélnénk, vagy arról pré­dikálnánk nekik, hogy (szerintünk) hogyan is kellene élniük.

Szabadság – „digitális detoxikáció” árán

Persze egy kereszténynek is állandó­an résen kell lennie a média haszná­latát illetően. Akinek ellanyhul a fi­gyelme, azt könnyen beszippanthatja a mesterséges intelligenciával megtá­mogatott szórakoztatóipar, amelynek legfőbb törekvése, hogy bűvkörébe vonjon, és ott meg is tartson bennün­ket. E cikk első részében esett már szó a digitális média „mérgező” (függő­ségbe vonó) hatásáról. Egy átlagos amerikai (a tizenhat és hatvannégy év közötti korcsoportban) naponta mintegy 3,1 órán át néz televíziót, és további két és fél óráig bámulja okos­telefonjának a képernyőjét (amely­re átlagosan naponta ötvennyolc al­kalommal pillant rá). Nagyon nagy éberségre – és esetenként határozott döntésre, „digitális detoxikációra” – van szükség, hogy ne gabalyodjunk bele a közösségi média hálójába.

Ám nem kell mindjárt kénysze­res videó- és hazárdjátékossá vagy rögeszmés pornófüggővé válnunk, hogy belássuk a digitális aszkézis hasznát: a függőségnek léteznek „ár­tatlanabb” formái is. Nap mint nap rengeteg szükségtelen negatív hírt tesznek közzé a hírportálokon, hi­szen a média- és reklámszakembe­rek pontosan tudják, hogy a negati­vitás érzelmi feszültséget okoz, ami arra késztet, hogy rákattint­sunk az ajánlott cikkre (clickbait). A pozitív híreknek kisebb a hírértékük (newsworthy), mint a negatív megál­lapításoknak. A kriti­ka – evolúciós okok­ból – figyelemfelkeltőbb, mint a megerősítés, a harag pedig jobban vonzza az érdeklődést, mint a ked­vesség.

Válaszd a jóságot!

Mégis – túllátva a felszíni hatáson – érdemes kultiválnunk a szeretettel­jes kommunikációt, és hinni abban, hogy a jóság, a szépség és az igazság hosszú távon – mindennek ellenére – győzedelmeskedik. Érdemes má­sokat is segíteni abban, hogy érte­süljenek pozitív példákról, és tanul­hassanak belőlük. A megbocsátás, az empátia és az együttérzés csele­kedetei inspirálják az embereket. Ha viszont hagyjuk a bosszú és a „sze­met szemért” logikáját érvényesül­ni, akkor – mint Mahatma Gandhi mondja – előbb-utóbb mindannyi­an megvakulunk (an eye for an eye will only make the whole world blind). A megerősítő szavak ezzel szemben felemelik a szívet. A szociális tech­nológia esélyt adhat, hogy több jó­ságot és szeretetet adhassunk a vi­lágnak. Nem kell hozzá sok. Olykor egyetlen rövid mondat (e-mail, tele­fonhívás vagy Facebook-üzenet) is megteszi. Légy te is olyan, aki hoz­zájárul a megváltáshoz azáltal, hogy szeretetet, igazságot és jóságot kom­munikál mások számára. Ez első kör­ben döntés dolga.

A Covid-világjárvány idején szá­mos plébános, lelkész és szerzetes­közösség döntött úgy, hogy online istentiszteletet közvetít az otthon ülő híveknek. Azoknak a papoknak a homíliái, akik szeretetteljes és po­zitív üzenetet hordoztak, a szokásos­nál jóval több emberhez eljutottak. Ugyanilyen döntéseket „nagyban” is meghoztak már. Az amerikai Dallas Jenkins például, a Kiválasztott című, több évadot megért történelmi filmdráma rendezője számos néző lel­ki épülését szolgálta. Filmsoroza­ta Jézus Krisztus életét és tanítását dolgozza fel, és sokakat megihletett azáltal, hogy jóságot és szeretetet su­gárzott. Az ilyen és hasonló filmek (régebben a Napfivér, holdnővér, újabban Az ifjú messiás) pozitív spi­rituális tapasztalatot adnak egész ge­nerációknak. A televíziós sorozatok sok emberhez képesek szólni, mint a példa mutatja, akár pozitív és fele­melő módon is.

 

Végszó

Olyan egyszerű szeretetteljesnek len­ni! Nem kell hozzá sok minden, első lépésként elég egy elhatározás: mos­tantól az elfogadás, a szolidaritás és a szabadság pozitív üzenetét akarom képviselni a világban. Azután már „csak” éberen kell virrasztanom (vö. Mt 25,13), hogy – a Szentlélek segít­ségével – kitarthassak korábbi elha­tározásom mellett (ez nagyjából-egé­szében az ima rendszeres gyakorlását jelenti). Míg a negatív üzenetek és viselkedésmód börtönfalak közé zár­ja az embereket, mivel ellenérzése­ket és védekező magatartást vált ki, a kedvesség és a szeretet együttérző gondoskodást generál a környeze­tünkben. Sugározhatunk empátiát a digitális technológiákon keresztül is, amikor a közösségi médiát tuda­tosan a megbocsátás és az empati­kus gondolkodás terévé varázsoljuk.

Ajánlott kérdések

Mint láttuk, a digitális technológi­áknak vannak pozitív hozadékai (a szépség, jóság és igazság hatéko­nyabb terjesztése, nagyobb cselekvé­si rádiusz, a tér és az idő kitágulása, együtt imádkozó emberek hálózata stb.), ám léteznek negatív következ­ményei is (függőség, dezinformáció, mentális egészségügyi világjárvány, a polemizálás és az ítélkezés kultú­rája stb.). Létezik egyfajta „fodro­zódáseffektus” (ripple effect) is: egy rendszeren belüli kezdő hatás (le­gyen akár jó, akár rossz) fokozato­san terjedni kezd, miként a hullám­fodrok a vízen, és az egész rendszert befolyásolja.

Kedves Olvasó! Te hogyan ítéled meg a technológia modern életben betöltött szerepét? Inkább áldásnak vagy átoknak látod? Hogyan lehetünk képesek a minimumra csökkenteni a közösségi média használatának ne­gatív hatásait? Van tapasztalatod ar­ról, hogy a digitális technológiák az imádság, a szentírási elmélkedés vagy más lelki megosztás (esetleg tanács­adás vagy csoportterápia) eszközei is lehetnek? Adott-e ez a cikk új gondo­latokat vagy ötleteket azzal kapcsolat­ban, hogy a jövőben te magad hogyan használhatod jó célokra a közösségi médiát?

Megosztás