A valóban szabad ember

Henri Boulad - egészen közelről

Az utóbbi hetekben meglehetősen sokat foglalkozott az írott és elektronikus, a világi és az egyházi magyar sajtó a nyolcvanhatodik évét taposó, de magát fiatalnak valló, sugárzó egyiptomi jezsuita szerzetessel, Henri Bouladdal.

Napilapok és hetilapok, televíziók és rádiók rohanták le Budapest VIII. kerületében lévő szerzetesi szállásán arra a hírre, hogy nemrég magyar állampolgárságot kért Alexandriában Semjén Zsolt helyettes miniszterelnöktől, és ezt hamarosan meg is kapta a magyar Országházban. Mindenki szerette volna tudni, miért döntött így, mit jelent ez neki az egyiptomi és a libanoni állampolgársága mellett, vajon miről beszélgetett Orbán Viktor miniszterelnökkel az állampolgársági eskü utáni közös ebéd alatt, hogyan látja Európát és a kereszténységet, mi a véleménye a migránsokról, milyen reformra szorul szerinte az egyház és a pápa…

Vallásos körökben Magyarországon több mint huszonöt éve ismert és egyre ismertebb Henri Boulad. Először A Szív okossága című könyve jelent meg magyarul még 1988-ban, az Ecclesiánál, Vácz Jenő jezsuita fordításában. A kötet az 1978 és 1981 között Alexandriában – szülő- és szolgálati helyén – elhangzott beszédeinek gyűjteménye. Vácz Jenő, a püspökszentlászlói Életrendezés Házának megálmodója és felépítője németből fordította e szövegeket. A könyv tartalma nagyon színes, szó van benne Isten szentháromságos titkáról, az isteni megtestesülés logikájáról, Jézus Krisztus személyéről, a megváltásról, a szenvedés teremtő energiájáról, a rossz problémájáról, az evolúció távlatairól, az emberi munka és tevékenység értelméről, a világ végéről, a halálról mint ébredésről… – mondhatni mindenről. S mindenről van figyelemre érdemes véleménye, melyet lebilincselően tálal. Olyan nyelvezettel és olyan inspirálón, hogy az emberek tolonganak a látására és hallására, amerre csak jár, és falják a könyveit. Vagyis Henri Boulad üzenete igazán nem emberi szavak sora, hanem maga a személy. A megélt emberi minőség mint példa és mint lehetőség mindenki számára.

A magyar állampolgárság kérésének hátterében ott van az is, hogy Henri Boulad legtöbb gondolata magyar nyelvre van lefordítva. Jó üzlet is könyveinek kiadása, ami a vallásos kiadványokra nem jellemző. Ezért aztán se szeri, se száma a kisebb-nagyobb kiadványokba szerkesztett előadásainak. A kilencvenes évek legelején járt először Magyarországon, és személyes varázsának hatása csak bátorítást jelentett a kiadóknak. A háttérben egy osztrák hölgy, Hidda Westenberger is e siker titka. Férjét a nyolcvanas években munkája Alexandriába vitte, ő pedig vele tartott. Ráért, fölfedezte a jezsuita templomban az akkor még kevéssé ismert Henri Bouladot. Az atya lenyűgözte. Kezdte magnóra rögzíteni és németre fordítani a beszédeket. Az általa kiadott könyvekre bukkant rá Vácz Jenő atya.

Fotó: Zentai Rita

Henri Bouladot első magyarországi útján tolmácsként végigkísérhettem. Ez az út alapozta meg hosszú távra barátságát az országgal és lakóival. Vácz atya karizmatikus személye, a meleg fogadtatás mindenütt, ahová ment, sokat jelentett neki, a továbbiakban elég volt hívni, és jött. Általában egy-egy újabb könyvének bemutatójára érkezett Magyarországra. Kanadai útja során 2013-ban montreali meghívóján keresztül üzent Torontóba, ahol akkor éppen plébános voltam. Az ontariói magyarok pedig zsúfolásig megtöltötték a Szent Erzsébet-templomot. Kanadában már akkor egyre kevésbé kívánatos személy volt szókimondó, kemény beszédei miatt. Reflexióra érdemes ez a jelenség: a Kárpát-medencében és attól távol a magyarok között mindig gyorsan feloldódott/feloldódik, otthon érzi magát, és a magyarok általában eufórikusan válaszolnak prófétai üzenetére, személyére. Ideje volt magyar állampolgársággal megpecsételni ezt a „titokzatos” kapcsolatot…

Mintha ennek így kellett volna történnie. Hiszen Henri Boulad sokáig francia állampolgár szeretett volna lenni, de ez sehogy nem sikerült neki. Pedig kiskorától francia volt a második nyelve, tanult Franciaországban, megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét „a teljes önfeláldozásnak szentelt életéért”, mivel Kalkuttai Teréz anyával egyetértésben megszervezte az egyiptomi karitászt, kiterjesztette működését Szudánra, menekülttáborokat szervezett, küzdött a szudáni népirtás megfékezéséért, a rabszolgák kiváltásáért, az észak-afrikai és keleti országokért felelős karitász elnöke volt, alelnöke a római karitászközpontnak… Kétszer is kérvényezte a francia állampolgárságot, és kétszer utasították el. Talán egy magasabb erő terelte felénk?

Henri Boulad eszménye a valóban szabad ember. Az isteni szabadságát megélő ember. Az értékek vonzásában növekvő, „felfelé tekintő” (antroposz) lény. Nem tudja elfogadni, hogy besuvasszák valami skatulyába. Ezért vallja, hogy ő liberális és konzervatív, szélsőjobb és szélsőbal, republikánus és demokrata, heretikus és ortodox, iszlamofil és iszlamofób, fideszes és MSZP-s és jobbikos és DK-s… Ezért nem tudja elfogadni azt a modern rabszolgaságot sem, amelyre kényszerítették és kényszerítik az embereket és egész társadalmakat Nyugaton a politikai korrektség jelszavával, nem kevés sikerrel. Lázad ez ellen, és lázadásra szólít, hogy az emberi személy visszanyerhesse szabadságát és valódi méltóságát. Csoda-e, ha nemkívánatosnak nyilvánították mindenütt, ahol erős ez a rabszolgaság? Franciaországban és Kanadában egyenesen megtiltották, hogy nyilvánosan beszéljen, még templomokban sem teheti ezt. A nagy hatalmi és politikai központokban, ahol megszólalt Európában és Amerikában, sorra némaságra ítélték. Érthető, ha vonzódik azokhoz, akik hasonló cipőben járnak, akikkel egy táborban érzi magát. Ahogy megfogalmazza: ő az értékek mellett foglal állást, mindegy, hogy az milyen pártban, színben, csoportban található.

A küzdelemben az értékekért lehet társa hívőnek és nem hívőnek, katolikusnak és reformátusnak, kereszténynek, zsidónak, muzulmánnak…

A három átmeneti állampolgárságát (egyiptomi, libanoni és magyar) megelőzi és megalapozza maradandó állampolgársága: hogy neve föl van jegyezve a menny anyakönyvében. Ott, az örök otthonban, ahová egyszer véglegesen visszavonul. Igaz, majd csak harmincnégy év múlva, mert százhúsz éves koráig van küldetése, mint Mózesnek… De ez nagyon fontos: elsősorban és mindenekelőtt Isten örök országának polgára – ezért aztán minden csepp vérét kész adni a jobb földi világért, mert az áldozat nem veszteség számára, a hívő ember számára, hanem éppen fordítva: nyereség. Fontos ezt megérteni nála és minden valóban hívő embernél. Mert a hit romlása, az alkudozások és megalkuvások ennél a pontnál kezdődnek, ha meggyengül a valódi, eleven hit. Ezzel aztán a földi élet is mocsarassá, élhetetlenné válik. Az átmeneti, a földi értékek riadt vagy bátor védelmében, amikor kivonulnak mögülük mindaz, ami maradandó, örök, a földiek értéktelenné válnak, a földi élet élhetetlenné.

Ez segít érteni, miért is vezet lelkigyakorlatokat Henri Boulad jezsuita, mostani látogatása alkalmából kettőt is – Kismaroson és Püspökszentlászlón. Igaz, nem kifejezetten Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat ad a hagyományos értelemben, de egész lénye tükrözi a Loyolai lelkületét. Szent Ignác lelkigyakorlatai kicsúcsosodnak abban, hogy az embert elvezetik a szeretet megszerzéséért vállalt szemlélődésbe. Boulad atya a Jezsuita Kiadónál most magyarul is megjelent legújabb könyve címében is a reményt kiáltja világgá (A halálban ugyanis megszületünk), alcímében pedig ezt konkretizálja a hús-vér ember számára (Szeretet, szerelem, feltámadás, örök élet). A kötet a szabadulás felé segít: örökölt és kialakított kényszerképzeteink, amelyek elválasztanak magunktól, egymástól, a világtól és Istentől, a halálban kimúlnak, és megnyílunk a valódi ismeretre. Vallási gyakorlataink, imádságunk, lemondásaink – ha megfelelően tesszük őket – már most hozzák a szabadság fényét, levegőjét. „Isten örök fiatalsága egykor a miénk is lesz. Az örökkévalóságban sosem szűnünk meg növekedni, megismerni, lelkesülni, szeretni. A halál nem az élet megállása, hanem annak megszűnése, ami akadályozta, hogy az élet lendületet vegyen. A mennyország nem más, mint folytatása annak a mozdulatnak, amelyet földi életem során kezdtem meg.” A könyv ezen ajánlása olyan, hogy akár Vácz Jenő is mondhatta volna – nem csoda, hogy a Loyolai e két fia annyira egymásra talált. Jenő atya már tizennégy éve növekszik nagy lendülettel, Boulad atyának majd igyekeznie kell, hogy beérje, ha majd arra kerül a sor…

Nem sokkal jövetele előtt Boulad atya váratlanul lerövidítette magyarországi útját, mert Libanonba hívták ünnepit beszélni március 25-én. Ez a nap Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, Gábor angyal Názáretbe látogatásának és a megtestesülő Isten titkának ünneplése. Jézus foganásának jelenete benne van a Koránban is. Vagyis közös muzulmán és keresztény (katolikus) ünnep lehet. Ezt ismerte föl évekkel ezelőtt Libanon politikai vezetése, és a napot közös keresztény–muzulmán ünneppé tette, hogy erősítse az egységet a vallásilag nagyon vegyes országban. Boulad atya meghívása és beszéde a valódi muzulmán–keresztény megbékélést és egységet szolgálja. Fontos ezt tudni, miközben emlékezünk kemény szavaira az iszlámmal kapcsolatban. Libanoni útja most kicsit más lesz, mint a szokásos, hisz nagy valószínűséggel két új honfitársával is találkozik majd: Benedicty Róbert és Szabó László jezsuitával…

Megosztás