Alig volt olyan időszak az emberiség történelmében, amikor ne lettek volna háborúk valahol a Földön. Új birodalmak születtek, mások a feledés homályába merültek. Afganisztánban a történelem hajnala óta háborúk dúlnak. Az elmúlt évszázadban nem volt olyan afgán generáció, amely ne tapasztalta volna meg a háború borzalmait.
A legutóbbi háború, amely valamilyen formában még mindig tart, a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások után kezdődött, amikor a NATO és szövetségesei beavatkoztak az afganisztáni polgárháborúba, megdöntve az iszlám radikális tálibok által fenntartott rendszert.
A tálibok
Gyökereik a pakisztániak által kiképzett mudzsahedekig vezethetők vissza, akik Afganisztán szovjet megszállása ellen harcoltak.
A tálibokat 1994-ben Mohammed Omar mollah alapította Kandahárban, hogy egy puritán iszlám rendszert vezessen be a régióban. Táliboknak (diákoknak, tanulóknak) nevezték magukat, és a hit szigorú deobandi értelmezését vallották. Ez az iskola a szunnita hanafi iszlám egyik ága volt, amely a XIX. század végén alakult ki a brit India medreszéiben (vallási iskoláiban). A deobandi eredetileg egy brit ellenes mozgalom volt, ahol az iszlám tanításait állították előtérbe. A céljuk az volt, hogy jámbor muszlimok új generációját neveljék fel, akik a Koránt, és Mohamed próféta megélt tapasztalatait tanulják. A deobandi elképzelés marginalizálta a nőket és a síita muszlimokat, és a hierarchia minden formáját ellaposította az ummában (a hívők közösségében). A talibán a saría (iszlám törvények) szerinti kalifátus létrehozására törekszik. A szalafizmust vallják, az iszlám szigorú és radikális értelmezését, amely szerint a hívőknek a muszlim vezetők első generációjának tetteit kell követniük, akiket helyesen vezetetteknek neveznek. A tálibok elutasítják a több mint ezeréves iszlám jogtudományt, és helyette az iszlám törvények szigorú kódexét vezetik be. Rájuk is hatással volt a vahhábita ideológia, amely Szaúd-Arábiából származik, és a hanbali jogi iskolán alapul. Harmadrészt befolyást gyakorolt a tálib eszmére még a pastunváli is, ami a pastuk (akik a tálibok többségét alkotják) becsületkódexe, szokásjoga.
A tálibok gyorsan megszilárdították a hatalmukat Afganisztánban, és 1996-ban átvették a főváros, Kabul irányítását. Megszületett az „Afganisztáni Emirátus”, ahogy a tálibok nevezték a területüket. Szaúd-Arábia és Pakisztán, különösen ez utóbbi titkosszolgálata, az ISI bőkezű pénzügyi támogatást nyújtott a táliboknak. Az általuk vezetett afganisztáni kormányt mindössze három ország ismerte el: Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek (EAE).
A tálibok 2001-es kabuli kiűzésük óta lázadó erőként tevékenykednek Afganisztánban és Pakisztánban, folyamatosan próbálták kiszorítani a NATO-erőket a térségből, és legyőzni a megválasztott afgán kormányt.
Ahogy a nyugati erők elkezdtek kivonulni az országból, az afgán biztonsági erők elleni támadások megszaporodtak. 2014. december 28-án az ISAF (Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők) afganisztáni művelete hivatalosan véget ért, és az ország biztonságáért való felelősséget átadták az afgán kormánynak. Amikor a kormány hatalma meggyengült, a tálib erők azonnal betöltötték a hatalmi vákuumot.
2015 decemberére az afganisztáni Helmand tartomány nagy része a tálibok kezére került. Válaszul az amerikai különleges műveleti erők agreszszív lépéseket tettek az előre nyomulás megállítására. 2018 októberére az afgán kormány az ország mindössze 55,5 százalékát ellenőrizte, vagy rendelkezett valamilyen befolyással.
[…]
Diplomáciai erőfeszítések
Senkit sem ért váratlanul, amikor az USA kivonult a térségből. 2018 júliusában Katarban az Egyesült Államok és a tálibok tisztviselői között már elkezdődtek a háború befejezését célzó béketárgyalások, azzal a kitétellel, hogy a tálibok és az afgán kormány vezeti a folyamatot. A katari kormány csak közvetítői szerepet vállalt. 2019 áprilisában az USA és a tálibok keretmegállapodást kötöttek, amely magában foglalta az USA kivonulását Afganisztánból, de ekkor a tálib–afgán kormány közötti tárgyalások elakadtak. 2020 februárjában az USA és a tálibok megállapodást írtak alá, amelyben az amerikai csapatok Afganisztánból való kivonásáért cserébe az erőszak visszaszorítását követelték.
Amerika beleegyezett abba, hogy a következő hónapokban 8600 főre csökkenti erőit, a fennmaradó erőket pedig tizennégy hónap múlva vonják ki. A folytatódó tálib erőszak ellenére 2021 januárjában az Egyesült Államok tizenkilenc éves mélypontra, mintegy 2500 főre csökkentette afganisztáni erőit.
A tálibok gyors hatalomátvételével kapcsolatban többekben felsejlik a politikai háttéralku gondolata. Sokakat meglepett a szokatlan kommunikációjuk is. A talibán kommunikációval kapcsolatban az Obama-kormányzat korábban készített egy vizsgálatot, melyben többek között azt is vizsgálták, hogy menynyiben felel meg a tálibok ideológiájukról, céljaikról és stratégiájukról szóló kommunikációja a tényleges magatartásuknak, illetve felhasználható-e a tálibok kommunikációja a szervezet jövőbeli helyzetének és magatartásának előrejelzésére. A tálibok magatartásának feltérképezése tudományos és újságírói munkákon, valamint nemzeti és nemzetközi szervezetek és kormányok jelentésein alapult. A tanulmány szerint a vezetés kommunikációja merev ideológiai mozgalomra utal, tetteik azonban pragmatikusabb megközelítésről árulkodnak. Ebből megismerhető, hogy mi a vezetés álláspontja a stratégiailag és ideológiailag fontos kérdésekben, és az, hogy a vezetés hogyan szeretné, hogy a világ többi része ezt látná.
A keresztények helyzete
Becslések szerint jelenleg tízezer és tizenkétezer közé tehető az afganisztáni keresztények száma, ami kevesebb mint 0,01 százaléka a 38 millió afgánnak, akik a teljes lakosságot alkotják. Szinte mindannyian az iszlámból áttért neofiták, akik nem merik nyíltan vállalni a hitüket, hiszen az iszlám elhagyása szégyenletesnek számít, és az uralkodó iszlám törvények szerint teljes vagyonelkobzással, illetve halállal is büntethető.
A hitehagyás a tálibok szemében is megbocsáthatatlan bűn, melyet halállal büntetnek. 2003-ban Dadullah mollah, a tálibok egyik legfőbb parancsnoka azt mondta, hogy addig harcolnak, amíg a „zsidókat és keresztényeket, az összes idegen keresztes lovagot” ki nem űzik Afganisztánból. Bár Afganisztán 2004 januárjában új alkotmányt fogadott el, amely garantálja a nem muszlim vallási csoportok szabad vallásgyakorlását, és kimondja, hogy az állam betartja az ENSZ Alapokmányát, a nemzetközi szerződéseket, a nemzetközi egyezményeket és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az alkotmány nem védte kifejezetten a vallás- és hitszabadsághoz való jogot minden egyén, különösen a kisebbségi vallási közösségek számára.
[…]
A szerző kánonjogász, államépítési szakértő
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. december – 2022. januári számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotó: AFP