Karácsonyra két új társasa jelent meg a zugligeti lelkipásztornak, aki így már csaknem a tizedik saját fejlesztésű játékánál tart. És már körvonalazódik a fejében a következő… Arról is beszélgettünk, hogy mi kell egy társasjáték elkészítéséhez, és egyáltalán mi motiválja e különleges vállalkozását.
Az első saját társasjátéka a Theopoly volt. Mi indította a megalkotására: saját magát akarta szórakoztatni, vagy inkább másokat?
Akkoriban még nem volt semmilyen tapasztalatom e téren. Ismertem jól a Monopoly nevű társasjátékot, nekem nagyon tetszett, és szerettem volna valahogy másképpen elkészíteni. Így jött létre a Theopoly, ami így is kemény kapitalista játék maradt. Az egyik kritika szerint csak leöntöttem vallásos mázzal. Én úgy fogalmaztam, hogy megkereszteltem a Monopolyt, de úgy tűnik, ez nem egészen sikerült, mert továbbra is kapitalista technikával dolgozik, az egyházi szemlélet kevésbé érvényesül benne. Ez viszont arra ösztönzött, hogy tovább dolgozzam, és találjak ki eredeti játékokat. Aki ebbe belevág, annak általában nem térül meg az idő- és energiabefektetése, de a játékkészítők nagy része nem is anyagi hasznot remél a termékeitől, hanem a saját szórakoztatására dolgozik.
Vagyis az motiválja, hogy kitaláljon valami újat és izgalmasat?
Igen, a játékban, a lelkipásztorkodásban és egyáltalán az életemben is mindig kerestem a megszokottól eltérőt. Az első, balassagyarmati főnököm azt mondogatta, hogy elől megy az öreg ökör, mert az tudja, merre kell menni, utána pedig a fiatal, amelyik egyébként összevissza bolyongana. Az öreg ökör ismeri a csapást, amin haladni kell. Nekem már akkor sem tetszett ez az álláspont. Én mindig is kerestem azokat a formabontó új utakat és lehetőségeket. A járvány első hullámában például mi is igyekeztünk online miséket tartani, és ehhez minél hamarabb beszereztük a szükséges eszközöket. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, mert így sokkal több emberhez jutottunk el, mint ha csak a hívek eljöttek volna a templomba.
A játékokról kap visszajelzést?
A sikert leginkább az jelzi, hogy egy adott társasjátékból mennyi fogy el. Például a mostani memoryt ötszáz példányban nyomtattuk ki, majd nyomni kellett még háromszázat, vagyis erre nagy volt a kereslet. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a hívek közül vannak, akik nem szívesen fizetnek ezért, vagy nem értik, mi kerül egy társasjátékban ennyibe. Pedig több ezer munkaóra van egy-egy termék mögött, és az előállításuk sem olcsó.
Azt várják, hogy ha már egy pap csinálja, akkor a hívekhez ingyenesen jusson el?
Nem egészen, de az biztos, hogy sokan nem tudják, mennyibe kerül a piacon egy társasjáték. Le vannak ragadva például a Gazdálkodj okosan! kétezer forintos árszínvonalánál. Hosszú ideje nem jártak játékboltban, így nem találkoztak a 15–20 ezer forintos vagy még drágább társasokkal. A vallásos játékok iránt egyébként összességében sem nagy az érdeklődés, csak egy százalék körül áll.
Ha ez a helyzet, egyáltalán meg lehet szólítani az embereket keresztény témájú társasjátékkal?
Nyilván van, akit igen, mást pedig nem. Sokaknak egyszerűen nincs erre idejük. Emellett a járványhelyzetben nincs lehetőség közösségben játszani. Azért van egy réteg, amelyiket igenis meg lehet szólítani. Általában inkább a családon belül szeretnek társasozni. Nagyon kevés az az ember, aki szán arra időt, hogy a barátaival is játsszon, amikor együtt van velük. Pedig ezt nagyon-nagyon fontos dolognak tartom.
A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. februári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!
Fotó: Hegedüs Márton