Iskoladrámától a musicalig

A jezsuita színjátszás múltja és jelene

Mi a közös Mikes Kelemenben és Esterházy Pálban? Mi köti össze Leopold Mozartot Emmanuel Macronnal vagy a Marvel moziverzum barátságos és közkedvelt Pókemberének megszemélyesítőjével, Tom Hollanddal? Egykori jezsuita diákokként valamennyien aktív szereplői voltak iskolájuk színjátszó közösségének, amelyben pallérozhatták kiállásukat és előadói készségüket.

A jezsuita iskolai színjátszásnak idén különleges aktualitása van a magyar rendtartományban. Ahhoz azonban, hogy pedagógiai jelentőségét megértsük, érdemes röviden alámerülni az iskoladráma műfajának történetében. A diákszínjátszás a reneszánsz és a humanizmus szülötte, virágkorát a barokk kor drámaközpontú, teátrális világában élte. Célját, amiért az oktatásban megjelent, két fő síkon, a színészek és a közönség oldaláról közelíthetjük meg. A – természetesen – diákszínészek esetében a szövegtanulás az emlékezőképességüket, a szereplés pedig a jó kiállásukat és a tiszta, érthető beszédüket fejleszti. Mivel a színdarabokat eleinte latin nyelven adták elő, a diákok idegen nyelvi tudásukat is aktívan alkalmazták az előadások során. Ezeket a színműveket a diákok „képzett közönség” előtt játszották: a publikum soraiban főként diáktársaik, tanáraik, valamint hozzátartozóik ültek, de jelen voltak az iskolát támogató nemesek és magas rangú egyházi méltóságok is (bizonyos források a meghatódottságtól könnyeikkel küsz- ködő püspökökről is beszámolnak). Ezt a válogatott réteget azonban missziós célzattal tágítani szerették volna, hogy az egyszerűbb, latin nyelvben kevésbé járatos emberekhez is eljuthassanak a darabokban feldolgozott értékek és az erkölcsi tanulság. A cél megvalósulásához és eléréséhez a korra egyébként is jellemző anyanyelvi törekvések nagy lendületet adtak.

A barokk kor valamennyi egyházi iskolájának oktatómunkájában kiemelt szerepet kapott a történelem oktatása. Különösen igaz ez a jezsuitákra, akiknek oktatói tevékenységét központi útmutatás keretezte az 1599- es Ratio Studiorum formájában. A történelmi ismeretek eredményesebb átadását az iskoladráma műfaja segítette.

A színdarabok szerteágazó témáinak kiválasztásánál kezdetben az egyházi ünnepeket, valamint a szentek életét feldolgozó előadásokat részesítették előnyben, később azonban a történelmi témák és személyek, valamint a komédiák is helyet kaptak a repertoárban.

A szentek erkölcsi szilárdsága, a történelmi hősök hazafisága a diákok és a közönség számára is élményt és jellemfejlődési lehetőséget jelentett.

Érdekességként mindenképpen megemlítendők a női szerepek: fiúiskolákról lévén szó, gondolhatjuk, hogy a női szereplőket nem vendégszínészek játszották, hanem az iskola tanulói. Ügyeltek azonban arra, hogy ezeket a szerepeket vékony hangú, mutálás előtt álló fiúk játsszák. Két híres magyar személy is kipróbálhatta magát ily módon: Esterházy Pál nagyszombati jezsuita diákként a Judit című dráma főszerepét alakíthatta az 1640-es évek elején. Több olyan festmény és portré is készült róla, amelyen jelmezt visel. Egy másik „híres színészünk” II. Rákóczi Ferenc fejedelem kamarása, zágoni Mikes Kelemen, aki Podjebrád Katalint alakította egy Hunyadi Mátyásról szóló darabban, tizenkét évesen.

A jezsuiták mecénásaik révén a kor legmodernebb iskolai színháztermeit és színpadtechnikai kereteit biztosították Velencéből hozatott jelmezekkel és díszletekkel, valamint egyedülálló fény-, tűz- és hangeffektekkel. Ugyanakkor gyakran éltek az autentikus környezet nyújtotta lehetőségekkel is. Egy Egerben bemutatott Dobó-dráma különlegessége például az volt, hogy az egri vár bástyái között adták elő, a várból kölcsönzött és felállított ágyút pedig többször el is sütötték a jelenetek végén. A gazdag múltra visszatekintő jezsuita színjátszást számos korabeli színlap és tudósítás, díszleteskönyv és modern kori tudományos munka dokumentálja.

Allegorikus jelenet a soproni jezsuita díszletkönyvből (1700 körül)
Forrás: OSzMI Szcenikai Gyűjtemény

Színjátszás a miskolci jezsuita gimnáziumban

Vajon milyen e gazdag hagyomány utóélete napjainkban? Magyarország egyetlen ma működő jezsuita középiskolájában, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban több színjátszó csoport is tevékenykedik. A prózai darabok témái igen változatosak: a diákok a klasszikus jezsuita iskoladrámán keresztül komolyabb és könnyedebb színműveken át olyan előadásban is szerepelhettek, melynek szövegírója kortárs magyar jezsuita. A Huron misszió című darab szerzője Koronkai Zoltán atya, aki torontói tanulmányai idején találkozott az őslakosok és az evangelizáció témájával.

Fontos kiemelnünk az idegen nyelvi tanulócsoportok (angol, német és francia) színjátékát is. Klasszikus értelemben − az idegen nyelvű játék révén − ezek a csoportok és társulatok tükrözik a leghitelesebben a műfaj kezdeti formáját.

Leggyakrabban a minden decemberben sorra kerülő iskolai Ki mit tud? hétvégén, illetve a tanév végi majális/juniális közösségi eseményén lépnek színpadra, de az adott célnyelvű országokba is elutaznak. Ahogyan azonban az iskoladrámák szabályrendszere is lazult, és a közönség legnagyobb örömére az anyanyelv, a zene és a tánc is megjelent a formai keretek között, úgy vált jelentőssé a prózai csoportok mellett a jezsus musicaleket színpadra állító Magis Kórus tevékenysége.

Musical-előadások ignáci pedagógiával fűszerezve

A miskolci jezsuita gimnázium Magis Kórusának volt tagjaként nehéz elfogulatlanul beszámolnom az előadásokról. Egy biztos: a kórus tagjai – a főszereplőktől a táncosokig – egytől egyig úgy érezhetik, hogy fontos szerepet játszanak az előadások létrehozásában. Ebben segíti őket a kórushétvégék dinamikája és a személyiségfejlesztő drámapedagógiai gyakorlatok.

A kórus alakulásakor nem azonnal a musical műfajával kezdte zenés színpadi előadásait, repertoárjuk műfaji sokszínűsége hűen tükrözi az iskoladráma előtörténetét. Bár az utóbbi években a musicalek váltak hangsúlyossá, korábban főként vallásos témájú oratóriumokat és ifjúsági operákat adtak elő. S bár az eleinte szentek élettörténeteit feldolgozó darabok után markáns választóvonalat érezhetünk a „világi” musicalcímek láttán, mondanivalójukban ezek a művek is mély emberi értékeket és üzenetet hordoznak.

A színdarabokban szereplő csoportok, műhelyek tagjait nem számszerűen osztják el: a diákok aktuális lelkiállapotuk, mindennapi élethelyzetük és az őket foglalkoztató kérdések alapján választhatják meg azt a csoportot, amelyet hitelesen és őszintén tudnak képviselni.

Ebben jelentős szerepe van az ignáci lelkiségben is nélkülözhetetlen reflexiónak, melynek során a diákok egyénként és közösségben is reagálhatnak döntéseikre, szerepükre és helyzetükre az egész munkafolyamat, a próbák, valamint a kórusturnék során. Az évek során csiszolódó műhelymunka segítségével a diákok alkotói szabadságot élveznek: a folyamatot a tanár mint mentor kíséri, de nem kötött rendezéssel valósítja meg elképzeléseit, hanem a diákok kreativitására bízza a munkát. Ez pedig a gyerekek személyiségét a felelősségvállalás és az elköteleződés terén is fejleszti. Az ignáci pedagógiát alapjaiban átható reflexió gyakorlata nem csupán a műhelyválasztásnál segít: a diákok megtanulnak beszélni az érzéseikről, az elfogadó közegben kimondani és megosztani őket. Az évfolyamokon átívelő barátságok, valamint az erős közösség az építő jellegű visszajelzések és a dicséret kultúrájának rendszeres megélése által erősödik.

Markáns különbség egy hagyományos társulathoz képest, hogy itt a szó klasszikus értelmében nem történik szereplőválogatás. A Jezsu énektanára, Herpainé Velkey Klára karnagy-rendező különös érzékkel képes megtalálni a darab karaktereinek jellemző személyiségjegyeit, melyek alapján ki tudja választani az adott szerepre leginkább alkalmas diákot. Így a tanulók valójában nem szerepet játszanak, hanem szinte önmagukat alakíthatják.

Visszatekintve személyes emlékeimre – mind a színpad, mind a közönség szemszögéből –, bizton állíthatom, hogy ez a szabadság és személyes törődés eredményezheti az előadások sikerét. Százhúsz diák egyszerre a színpadon állva 2022-ben is képes hitelesen értéket közvetíteni úgy, hogy az bárkit mélyen megérinthet.

Szent Ignác-musical jezsuita diákokkal

Szent Ignác megtérésének ötszázadik évfordulóján a Magis Kórus fennállása óta először nem egy ismert musicalt mutat be a színpadon: a kórustagok a magyar jezsuita rendtartomány jubileumi záróeseményén a kifejezetten erre az alkalomra komponált musicalt mutatják be Budapesten, az Erkel Színházban, június 28-án. A darab szűk egy év alatt készült el Tóth Dávid Ágoston szövegíró és Vizy Márton zeneszerző keze nyomán, akiknek a neve a Madách Színház Én, József Attila című musicalje kapcsán csenghet ismerősen.

Jelenet az Ignác – A lelkek lovagja című musical nyilvános főpróbájáról
Fotó: Bende Dominik

Zenészként nagy élmény volt figyelemmel kísérnem a musical megszületésének pillanatait. Találkozni a szerzőkkel a hűvösvölgyi Pannónia Stúdióban, belehallgatni alakulófélben lévő dalokba, belelapozni a készülő szövegkönyvbe rendkívüli izgalommal töltött el. Öregdiákként pedig mindig nagyot dobban a szívem, ha visszatérhetek Miskolcra, és megpillanthatom a jezsuita gimnázium téglafalait, főleg olyankor, amikor épp a kórushoz térek vissza segédkezni. Némi irigységgel, de nagy-nagy szeretettel érkezem ilyenkor a fiatalokhoz, akik épp megélhetik azt, amit én már nem. Az emlékképek intenzitása sarkall, hogy jelen legyek, hogy segíthessem őket annak átélésében, amit magam is kaphattam az előadások és a kórushétvégék alatt.

Szent Ignácról musicalt írni 2022-ben nagy kihívás. Ismerve azonban a jezsuita rendalapító útját, lelkiségét és jellemét – nem is beszélve a szövegkönyvről és a dalokról – bízhatunk abban, hogy a musical a jezsuita családon túl is képes lesz Ignác ötszáz évvel ezelőtti alakját közelebb hozni a közönséghez. Hiszen az akkori értékek ma is annak számítanak, az akkori kihívások korunk kihívásai is lehetnek, Ignác vívmányai a lelkiségben pedig ma is sokakat segítenek. Reméljük tehát, hogy minél többen találkoznak Ignác újító alakjával e modern, közérthető, humorral tarkított előadásban, és nemcsak egy derűs estével, hanem mélyen elgondolkodtató élményekkel is gazdagodnak. Isten nagyobb dicsőségére.

A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2022. júniusi számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

Megosztás