Széles körben népszerűek a shoeshine.hu, e missziós célú, többek közt kortárs videóblogot és virtuális kultúrteret működtető alkotói közösség bulijai. Az invenciózus szervezők hiánypótló formára leltek, amely generációkat csábított már a tánctérre. Dr. Major Péterrel, e rendezvények fő szervezőjével megpróbáltuk kivesézni, hogyan válhat egy bulihajó evangelizációs térré, s hogy a drum and bass műfaj és Jézus nagyon is megférnek egymás mellett.
Egyelőre szeptemberben volt az utolsó bulijuk. Hogy sikerült?
Sok félelmünk volt ezzel kapcsolatban, de nagyon jól sikerült. Retró buli volt, aminek az lett a következménye, hogy több korosztályból voltak vendégeink, azaz a harmincas éveik közepét taposókat éppúgy megszólítottuk, mint a húszéveseket. Érdekes generációk közötti találkozás jött létre, ami meglepően felszabadult bulit eredményezett. A dj-k is nagyon élvezték, a legnagyobb retró és diszkóslágerek mellett néha még ismertebb musicaldalokat is leadtak, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a helyszín, a Trip Hajó személyzetének tagjai azon alkudoztak, hogy ki maradjon dolgozni, és ki menjen táncolni.
Általában huszonéves fiatalok jelentik a célközönségüket?
Úgy indult 2010 körül ez a sorozat, hogy az akkori gödöllői egyetemista közösség tagjai szerveztek partikat a városban, és ez nőtte ki magát Shoeshine-os bulikká. Mindannyian szeretjük az igényes pop-, tánc- és elektronikus zenét, de az alternatív irányokat sem vetjük meg. Ezekben a bulikban mindegyik szóhoz jut, nyilván az alkalom ívéhez mérten. Az első bulijainkon tomboló fiatalok ma már 35–40 évesek, ezért kevesebb idejük jut a szórakozásra, de szerencsére itt vannak helyettük a mostani huszonévesek. Ez mutatja, hogy a bulisorozat meg tudott újulni. Mert van rá igény. Szomorú lenne, ha átmenne nyugdíjastalálkozóba. (Nevet.) Szerencsésebb, hogy időről időre megtaláljuk az új közönségünket, de ahogy a szeptemberi buli is példázza, a régieket sem űzzük el.
Profi dj-k keverik a zenét?
A közösségben volt jó pár tehetséges srác, köztük Huszár Domonkos, Petróczy Andris, Zsolczay Tamás, Csákai István, akik zenéléssel is foglalkoztak, kezdetben ők dj-skedtek. Azóta időről időre érkeznek hozzánk új megkeresések is ezen a területen. Legutóbb Paulmetric jelentkezett be, aki ismert név a szakmában, és nem csak egy szubkultúrát szerető közönségnek zenél, mivel a BOOM partisorozatnak is közkedvelt lemezlovasa. Megfordult az egyik bulinkon, amelyet az A38 Hajón tartottunk, és annyira megtetszett neki, hogy felajánlotta, nagyon szívesen eljön hozzánk önkéntes alapon zenélni. Mi örültünk neki, mert a neve garancia. Fontos, hogy egyik bulink se legyen amatőrszagú. Ezekkel az új impulzusokkal mi is fejlődünk, és azon vesszük észre magunkat, hogy egyre profibb zenészek érdeklődését keltjük fel. Nyáron az egyik partinkra James Cole is eljött, ő a Balaton Sound és a Sziget visszatérő fellépője, és egy órát zenélt nálunk, mert neki is nagyon tetszett a közegünk, a buli hangulata, és azt mondta, máskor is szívesen dolgozik velünk.
Ezek szerint a bulijaikra jellemző moderált alkoholfogyasztás nem látszik meg az emberek hangulatán, legalábbis nem negatív irányban.
Igaza van, de nem csak ez a „titok”. A mi bulijaink nemcsak a szórakozásról szólnak, hanem kulturális szerepet is igyekeznek betölteni: a minőségi zene által létrehozott atmoszféra eléri, hogy az emberek felszabaduljanak. Itt tényleg lehet egymással találkozni, beszélgetni.
Mindig figyelünk arra, hogy a bulinak két része legyen. Egy átlagos szórakozóhelyen üvölt a zene, és vagy táncolunk, vagy sorban állunk a bárpultnál, s ha beszélgetni akarunk, túl kell üvöltenünk a zenét. Nálunk mindig van egy csendesebb tér is, ahova át lehet menni, lehet ismerkedni, gondolatokat cserélni. Ezzel olyan terepet adunk az emberi találkozásoknak, ami nagyon ritka Budapesten: kólázva, koktélozva, két tánc között a vendégek el tudnak beszélgetni egy bulin anélkül, hogy reggelre elmenne a hangjuk.
Az a hír járja a Shoeshine-os bulikról, hogy ott remekül lehet ismerkedni. Sokan párra lelnek, akár házasságok is köttetnek – no nem a bulin.
Mi nem párkereső estéket szervezünk, mert az nagyon görcsös lenne, hanem olyan teret hozunk létre, ahol van lehetőség megismerni a másikat. Hogy ez végül egy barátság kezdete lesz, vagy egy szerelmi kapcsolaté, az már nem tőlünk függ. Örülünk ezeknek a történeteknek, mert azt jelentik, hogy működik az este.
Az elmúlt tíz évben sok keresztény bulikezdeményezés is elindult, de mind elhalt. A mi isteni gondviselésünk, hogy tovább tudtuk vinni, és mára a Shoeshine bulijai az igényes szórakozás brandjévé váltak, miközben nem kötődnek egyházhoz, politikai párthoz, hanem egy minden szempontból független, de keresztény értékrendű szórakozási formáról van szó. Ezeknek az estéknek soha nem a pénzszerzés volt a céljuk, ahogy magának a Shoeshine-nak sem.
„Olyan dolgot szerettünk volna létrehozni keresztények és nem keresztények számára, amivel meg tudjuk mutatni, hogy Isten kreatív és sokszínű, belefér a gondolkodásmódjába egy ilyen jellegű buli is.”
Fontos számunkra, hogy az emberek ne csak a sokszor bigott, templomban imádkozó néniket lássák az egyházban, hanem az élhető valóságot is, ami tele van élettel teli fiatalokkal. Mi nem írjuk ki, hogy csak keresztényeket, csak katolikusokat vagy kizárólag a történelmi egyházakba járó fiatalokat várunk. Valahogy a közönségünk mégis automatikusan hoz egy értelmes társaságot, a buli atmoszférája pedig előidézi, megtámogatja, hogy normális légkör legyen.
Vagyis ez egyfajta missziós tevékenység is.
Tagadhatatlanul. Az éjszakai életnek ezen a helyszínein nemegyszer nem hithű keresztény emberek dolgoznak. A mi bulijainkra néha eljönnek atyák is, hiszen nekik is kell egy kis kikapcsolódás. Az egyik bulin a helyszín felelőse megkérdezte tőlem, hogy az egy igazi pap-e, aki ott iszogat a bárpultnál, olyan, mint akit lát a templomban a tévéjén. Ezeknek az embereknek fontos élményük lehet, hogy a saját közegükben találkoznak az egyház képviselőivel.
Az, hogy a résztvevőink normálisan viselkednek, indirekt módon szintén egyfajta missziós tevékenységgé válik. Nagyon sok helyszínen hallottuk a rácsodálkozást: nem gondolták, hogy egy buli ilyen is lehet. Sokan panaszkodtak nekünk, hogy azt látják, a mai fiatalok vagy bedrogozva jönnek el szórakozni, és akkor csak vizet fogyasztanak egész este, vagy berúgva érkeznek meg, a helyszínen isznak még egy sört, de fejben nincsenek ott, csak összehányják a táncteret, aztán pár óra lökdösődés után hazamennek. Talán az már átjött az eddigiekből, hogy nálunk ilyenek nem szoktak történni: a mi alkalmaink nem a túlzott alkoholfogyasztásról, nem önmagunk totális szétcsapásáról, hanem a totális kikapcsolódásról szólnak, ami nagyon ritka a mai világban.
Említette, hogy nonprofit módon működtetik a rendezvényeiket. De ma nem csak őrült magas áron lehet kihozni a fővárosban egy bulit?
Mivel világi helyszínen csináljuk a rendezvényeket, s mi is piaci árat fizetünk, muszáj belépőt szednünk. A Shoeshine-osok munkája nagyon sokszor önkéntes alapú, mert a valódi árat nem tudjuk kifizetni magunknak. Már az egy kisebb csoda, hogy a bulik kitermelik a költségüket, és ez nagyban segíti a folyamatos fejlődést.
Konkrétan mivel foglalkozik a Shoeshine-nál, és egyébként miből él?
Végzettségemet tekintve agrármérnök és tanár vagyok, de megszereztem a doktori fokozatot, és jelenleg kutatási pályán mozgok. A doktorim témája a hirtelen szívhalál betegség modelljének elkészítése volt, génmódosított állatok előállításával de most egy kutatóállomás létrehozásának projektmenedzsmentjét viszem. A Shoeshine-ban mindenki multifunkcionális ember. Én cikkeket, portrésorozatokat is készítek, de a tartalomgyártás is többünk vállán van. A bulik, a filmklubok és más offline dolgok szervezéséből is kiveszem a részem. De nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez csapatmunka. Amikor Shoeshine-ról beszélünk, akkor sok ember áldozatos és önkéntes munkáját értjük rajta.
Mi a legszebb bulis emléke?
Pár éve az egyik nyári bulinkra valahogy elkeveredtek Angliából érkező egyetemisták, akik remekül érezték magukat, hajnali négyig tomboltak. A buli végén általában az underground irányzatok kapnak hangsúlyt, és néhány drum and bass szám után ezek a srácok teljesen meglepetten jöttek oda hozzánk, hogy megkérdezzék, ez valóban keresztény buli-e. A beszélgetés vége az lett, hogy végül ők kezdeményezték, hogy zárjuk egy imával az estét. És hajnali négykor az A38 Hajón, mint egy furcsa gyülekezet, imádkoztunk egyet közösen, megköszönve, hogy jól sikerült a buli.
Mit várnak 2021-től?
Mi nem álltunk meg. Ugyanúgy igyekszünk a legjobbat kihozni a lehetőségekből, mint eddig. A bulisorozatot valamilyen formában biztos folytatjuk. A vírushelyzethez alkalmazkodva tervezzük a visszatérést nyárra, de a Shoeshine.hu több mint buli, továbbra is van írott és mozgóképi tartalomgyártásunk. A Javító című filmünk hatalmas sikerrel ment ősszel, ezért nem győzünk eléggé hálásak lenni. Tavasszal jön ki a Bárka táborról szóló új dokumentumfilmünk is, emiatt most újra nagy lázban égünk. A főbb dolgok ezek, de lehetetlen mindent megemlíteni: a Facebookon, a YouTube-on vagy az Instán az alkotóközösségünk minden új munkájáról hírt adunk.
Fotók: shoeshine.hu
A cikk A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. februári számában jelent meg, ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!